„Porcukros”, csipkézett hegycsúcsok, suttogó fenyvesek, acélos jégtükörré változott tavak, hívogató menedékházak, díszes villák, jégből faragott „óriások”, forró tea és forralt bor illat, na és persze a kihagyhatatlan juhtúrós sztrapacska – vagyis advent a Magas-Tátrában, amiről nem elég csak olvasni, nem elég csak képeket nézni, hanem el kell menni és át kell élni, akkor válik igazán teljessé és felejthetetlenné. Most megmutatjuk, mi az, amit minden adventkor látni érdemes.
Aki egyszer meglátja, beleszeret és mindig visszavágyik – mondták ezt nekem úgy 9-10 évvel ezelőtt, amikor fiatal felnőttként először jártam a Magas-Tátrában. Hittem is meg nem is, aztán tényleg így lett: amikor Poprád felett először megláttam az égbe törő csúcsokat, majd a Menguszfalvi-völgyben az ösvényt körbe ölelő kétezres csúcsok közötti köveken kaptattam felfelé, már megértettem, miért mondják ezt. Azóta rendszeres Magas-Tátra látogató vagyok, néha csúcstámadásokkal, néha csak laza kirándulásokkal, de mindig felejthetetlen élményekkel. A hegyek télen a legszebbek, különösképpen adventben, mert ilyenkor a zord természet és a szeretetteljes, meleg ünnepi hangulat összefonódva valami olyannal ajándékoz meg, amely mélyen megérinti a lelkeket.
A Magas-Tátra nem az a tipikus advent-járó hely. Ha Szlovákia és karácsonyi készülődés, akkor inkább Pozsony vagy Kassa, Eperjes vagy talán a Szepesség, ha pedig ünnepi Tátra, akkor Zakopane. Meg persze Ausztria és az Alpok – tapasztalataim szerint legalábbis ez él legtöbb honfitársam gondolataiban, s jóval kevesebben választják a Magas-Tátra déli oldalát. Igaz, itt nincsenek tipikus adventi vásárok, ünnepi díszbe öltözött terek hatalmas adventi koszorúval és égig érő, focilabda méretű gömbökkel díszített karácsonyfával, sült malaccal és mézes almával, de talán szelídsége és egyszerűsége miatt oly magával ragadó. Különlegessége sok apró részletben rejlik, de leginkább talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy az adventi hangulat és a természet találkozásának varázslatos kapcsolatba az, amely olyannyira rabul ejt.
Két kedvenc téli úti célom a Magas-Tátra déli oldalán Ótátrafüred és Tarajka, valamint Csorbató és a Csorba-tó (kicsit tréfás, de egyik az üdülőtelep neve, míg a másik a meseszép földrajzi képződményé). A december mindig különleges időszak a Magas-Tátrában. A hegyek itt jóval hamarabb (a magasabb csúcsok akár már szeptember – októberben is) kapnak fehér ruhát, mint a mai Magyarország területén, és már a határ átlépése után nem sokkal érezni lehet, hogy egy egészen más téli világ felé közeledünk – a völgyek mélyülnek, a hegyek egyre magasabbra törnek, sötét fenyvesek és apró falvak tizedelik a tájat. A Tátra adventkor tényleg nem harsány, de nagyon kellemes hangulatú: tele apró programokkal, finom ételekkel, könnyen bejárható útvonalakkal és olyan téli élményekkel, amelyekhez nem szükséges profi túrázónak lenni.
Ótátrafüred és a Tarajka // Vysoké Tatry - Starý Smokovec és Hrebienok
Ótátrafüred számomra olyan, mintha mesekönyvek lapjai elevenednének meg - a pompás villaépületek, a hangulatos üdülők és a Tátra szédítő csúcsainak összképe több mint lebilincselő. Erről, és Ótátrafüred történetéről egy korábbi cikkemben hosszabban is írtam az év elején. Az üdülőterület elválaszthatatlan szomszédja a hegyvidéki túrák kapuja, Tarajka, amelyet siklóvasúttal és gyalogosan is megközelíthetünk.
Tarajka megközelítésére télen érdemesebb a kényelmesebb lehetőséget, a siklóvasutat választani, ugyanis megfelelő felszerelés hiányában a pálya két oldalán kanyargó erdei ösvények déli fekvésükből adódóan gyakran kifejezetten jegesek, csúszósak. Ráadásul így Ótátrafüredről azok is könnyen eljutnak ide, akik nem szeretnek vagy nem tudnak hegyvidéki túrákon részt venni.
Az 1285 méteres tengerszint feletti magasságon található tarajkai „terasz” télen-nyáron egész Szlovákia egyik legkedveltebb turisztikai célpontja, hiszen számos lehetőség kínálkozik a tágabb térségben: nyáron a könnyebb séták, a gyógyító levegő, ősszel a rengeteg szín, télen pedig a havas örömök, a téli sportok és látványos jégtemplom (Tatransky Dom vagy Ladovy Dom), mely minden évben új témával készül, és hatalmas, kézzel faragott jégszobrokból és jégtömbökből áll.
Mint egy gigantikus, lélegzetelállító jégóriás. A belső tér hangulatosan meg van világítva, az adott katedrálishoz illő aláfestő zene szól, a látogatás pedig teljesen ingyenes, olykor pedig kísérő programok, például kiállítások vagy zenei előadások népesítik be a kupolát.
2025/2026-ban a 225 tonna jégből és 1800 jégtömbből készült építmény ihletője a Lateráni Szt. János bazilika Rómában – Róma város főtemploma és a pápa, mint római püspök hivatalos székhelye.
Adventkor a Hrebienok Étterem teraszán hőgombák, lobogó tüzek, díszes girlandok és meleg teát, rumpuncsot, forralt bort, zsíros kenyérszeleteket és az elmaradhatatlan Tátrateát kínáló standok idézik meg a hamisítatlan karácsonyváró hangulatot. Sokan látogatnak el ide télen is, még sincs folyamatos, zavaróan nagy tömeg, hiszen a számos lehetőség miatt eloszlik a hegyen az emberáradat. A Tátrában szeszélyes és gyorsan változó az időjárás, mégis mindig akad program és látnivaló.
Közvetlenül a csúcson, a jégtemplom és a menedékház mellett egy forró teával vagy forralt borral a kezünkben elindulhatunk a kedves szuvenírárus standjához, mögötte a fából faragott picinyke Mária-kápolnához, sőt, még egy Miniatűr Tátra Múzeum is van itt. A hegyi tisztáson látványos fafaragványok, szelfi-és fotópontok, valamint elbűvölő panoráma fogad, ha pedig alkalmas az időjárás, a Bilík Menedékház mellett a Tarpataki-vízesésékhez is túrázhatunk, melyek télen is látogathatók, igaz, ide már elengedhetetlen a megfelelő túraruházat és felszerelés, például túrabot vagy a bakancsra szerelhető, csúszásgátló szöges talpak.
Csorbató üdülőtelep és a meseszép Csorba-tó a hegyek koszorújával
A Csorba-tó és környéke igencsak közel áll a szívemhez, ugyanis itt láttam a Tátrát először. Az első alkalomig mindig csak a képeslapokon és az akkoriban még kevésbé felkapott közösségi média fórumaira feltöltött fotókon gyönyörködtem a tó víztükrén megcsillanó hegyek képében, ám amikor élőben is megláttam és megéltem, azonnal beleszerettem. Sokan éreznek így e varázslatos hely iránt, hiszen szintén szerepel a legkedveltebb tátrai látnivalók listáján.
Csorbató üdülőterületen már kicsit több hagyományos adventi látványelemet találunk, de ide érkezve sem kell eget rengető karácsonyi vásárra készülni, sokkal inkább a természet csendes kincseit lehet keresni és csodálni.
A központban található nagy szállodák, éttermek és üzletek közé régi karácsonyi filmek hangulatát megidézve költözik be az advent. A kisebb tereken vagy az óriási fenyőfák alatt néhány árus, lobogó tüzek és halk zeneszó, vastag szőrmével borított padok vagy talponállók, ahová bátran odahúzódhatunk melegedni, vagy csak élvezni a pillanatot. A központi parkolóban kivilágított mikulásszán, fényhóember és ízlésesen feldíszített, hagyományos, színes karácsonyfa. Mögötte a Tátra hófehér csúcsaival, hideg, téli táncot lejt a kék éggel vagy a felhők sűrű fátylával. Az oszlopokon szelíd ünnepi fények – csillagok vagy karácsonyi díszek hívogatnak a Csorba-tó partjára, melynek alkonyi, estébe hajló látványa koronázza meg igazán a magas-tátrai adventet.
Az 1346 méteres tengerszint feletti magasságon fekvő Csorba-tó körüli téli séta olyan élmény, amelyben az adventi időszak csendje és a Magas-Tátra lélegzetelállító szépsége találkozik. A tó ilyenkor többnyire fagyott, felszínét vékony hólepel borítja, és szó szerint úgy simul bele a hegyek vonalába, mintha a Magas-Tátra egyik csillogó ékköve lenne. A partot körbefutó, jól kijelölt sétaút télen is könnyen járható, és minden kanyar tartogat valami új látványt: egyszer a fenyők közt átszűrődő fény festi aranyra a tó tükrét, másszor a csúcsokat körbefonó, olykor teljesen elrejtő felhőpaplan mutatja meg, mennyire változékony a hegyi világ.
A tóparton sétálva a magasztos, díszes épületek, a szállodák és hegyvidéki házikók meleg fényei már messziről hívogatnak. Ahogy az ember körbejárja a tavat, lépésről lépésre változik a látvány, mintha minden pillanat egy új adventi képeslap lenne, melyet persze le is fotózhatunk, de a szívünk mélyére rejtve is megőrizhetünk.
A téli séta itt nem csupán egy szimpla látogatás vagy hétköznapi kirándulás: advent idején a Csorba-tó partján egy pillanatra megáll az idő. A természet és az ünnep összeér, a hegyek csendje pedig úgy kíséri a látogatót, mint valami régi, szépen csengő, ismerős dallam. Ez a békés, letisztult hangulat az, ami miatt a tó partján tett téli kör egy életre szóló élménnyé válik. Akár egyedül, akár családdal, akár kézen fogva, akár a hóban, akár a misztikus ködben lecsöppenő harmatok között bolyongva, aki nem látta még advent idején a Magas-Tátrát, mindenképpen vegye fel a bakancslistájára, nem fog csalódni!
Erre itt a bizonyíték mozgóképen is:
Borítókép és kisvideó: Demecs Norbert
Vulkánok és gleccserek földjén
Izland – a tűz és a jég országa avagy messze északon, ahol a nevem jelentése életre kel. Meglátni, megélni, megszeretni és visszatérni.
