A Magas-Tátra az egyik kedvenc külföldi kirándulóhelyem. A zord, csipkézett hegycsúcsok látványa magasztos és tekintélyparancsoló. Gyerekként mindig csak a Mátrából vagy a Bükkből kémleltem vágyakozva a téli horizonton felsejlő fehér csúcsokat, ám mióta 20 évesen először eljutottam, rendszeresen visszajárok. Olykor kemény csúcstúrákra, máskor csak könnyebb kiránduláskora, természetsétákra. Ám nem csak a sport, de a kultúra oldaláról is vonz ez a vidék, így idén januárban felkerestem a tarajkai Jégtemplomot, melynek meglátogatásával egy újabb oldallal bővült számomra a tátrai repertoár.
Még nem késő felkeresni: 2025. április 21-ig látogatható!
A Magas-Tátra egyik központjaként ismert Ótátrafüred Európa-szerte híres gyógy- és üdülőhely, valamint kiemelt turisztikai célpont. Nagyobb népszerűségre az 1800-as évekre tett szert, melyet az itt fakadó savanyúvízforrások, a gyógyító levegő és persze a természeti kincsek sora alapozott meg. Az idő múlásával egyre több létesítményt – fürdőket, éttermeket, szállodákat, túraútvonalakat – hoztak létre, amelyek egyre több turistát és gyógyulni vágyót vonzottak.
Érdekesség, hogy 1873. augusztus 10-én itt alapították meg a Magyarországi Kárpát Egyesületet (MKE), mely Magyarországon az első, a világon pedig a hetedik turistaklub volt,
mely szervezet rövid idő múlván egész hazánkban ismert lett. E virágzó üdülőhely mintájára kapta egykor nevét a jelenlegi országhatárainkon belül található, a Mátra déli kapujaként is nevezett, szintén népszerű turisztikai célpont, Mátrafüred is.
Ótátrafüred számomra elbűvölő. Kisgyermekként, amikor a szüleim, nagyszüleim esti mesét olvastak nekem, valahogy pont így képzeltem el a könyvek lapjaira írt, gondolataimban megelevenedett betűk helyszíneit: magas, hófödte hegycsúcsok, sziklákon lerohanó kristálytiszta patakok és vízesések, szélfútta, morajló fenyvesek és takaros, tornyos házikók az erdőszélen, a távolban pedig a térképként elterülő messzeség.
Lenyűgöző. Egyszerre tölt el kalandvággyal, s nyugalommal.
A település természeti fekvésén túl említést érdemel a helyi építészet is: az öreg, de kifejezetten elegáns villák, üdülők és szállodák pazar összképet nyújtanak a mögöttük emelkedő havasok sziluettjeivel. Személyes kedvencem a gerendavázas-kitöltőfalas, egyszerűbb nevén fachwerk stílusban épült kis templom, melybe, ha csak rövid időre is, de mindenképpen érdemes betérni, ugyanis sokak szerint a Magas-Tátra egyik legszebb építménye.
A tarajkai Jégtemplomot Ótátrafüredről érhetjük el. Megközelíthetjük gyalogosan, de a menetrend szerint közlekedő, híres ótátrafüredi siklóvasúttal is utazhatunk. Amennyiben a gyalogtúrát választjuk, akkor kb. 2 kilométeren át tartó folyamatos kapaszkodón keresztül juthatunk fel Hrebienokra, vagyis Tarajkára. A siklóval történő utazás persze jóval rövidebb, ám hétvégén mindenképpen készüljünk arra, hogy a helyszínen akár 30-50 percet is sorban kell állni, mire megváltjuk a jegyet és felszállhatunk a szerelvényre.
A helyszínen, pénztárban váltott jegy ára 13 €, ám ha elővételben, online vesszük, akkor a sorállás jelentős részét és 1 €-t- is megspórolhatunk. (Én csak az odaút jegyet szoktam megváltani, lefelé mindig gyalogosan teszem meg az említett 2 kilométert.) A menetrendekről és a további árakról, esetleges karbantartási szünetről, egyéb információkról indulás előtt a GoPass Travel weblapon érdemes tájékozódni.
Legutóbbi látogatásom során én a siklót választottam. Amennyiben van rá lehetőség, érdemes hétköznapra időzíteni az utazás időpontját, ekkor ugyanis sokkal kisebb a sor. A siklószerelvények számításaim szerint 15-20 percenként közlekednek, egy kocsi egyidejűleg körülbelül 150-160 fő szállítását tudja ellátni. Az Ótátrafüred és Tarajka közötti 2 kilométeres szakaszt 5 perc alatt teszi meg.
Igazán látványos az utazás, hiszen a szerelvény kialakítása végett nem csak oldalra, hanem felfelé tekintve is tudjuk kémlelni a tájat,
mely a fölénk hajló (télen) havas fenyőágakkal és Magas-Tátra csúcsival igazán exkluzív utazási élményt biztosít.
Tarajkára érkezve nem tagadom, meglepett a jégtemplomnak otthont adó kupola előtt kanyargó sor hossza. Az utazás előtt, a tervezésekor sok beszámolót olvastam az egész szezonra érvényes kiemelt figyelemről és látogatószámról, ám ennek realitásával igazán csak a helyszínen szembesültem. Megközelítőleg 11-11.30 között érkeztem a csúcsra, s ekkor körülbelül 120-130 méter hosszú, 4-6 főnyi széles sor kígyózott a bejárat előtt, mely egyre csak gyarapodott. A természetjárás és az állandó pörgés szerelmeseként kevésbé viselem jól a hasonló szituációkat – talán nem vagyok ezzel egyedül – ám mit volt mit tenni: ezért jöttem, ki kell várni a soromat türelmesen, ha én is látni szeretném „Európa hét szezonális csodájának” egyikét, akárcsak az engem körbevevő több száz embertársam.
A sátor bejáratánál hárman is gondosan ügyeltek arra, hogy csak a meghatározott létszámban legyenek bent látogatók. Belépve pedig rögtön elszállt minden kezdeti fenntartásom azzal kapcsolatban, hogy megéri-e másfél órát sorban állni a jóval kevesebb bent töltött időért.
A Waweli székesegyház és krakkói Szent Adalbert-templom kicsinyített mása 1800 darab, összesen mintegy 225 tonnányi jégtömbből készült el 2024. októbere és novembere között, csaknem egy hónap leforgása alatt.
A 25 méteres átmérővel bíró kupolában álló műalkotáson 20 jégszobrász dolgozott, akik Németországból, Csehországból, Lengyelországból és természetesen az anyaországból, Szlovákiából érkeztek.
Az átlagosan -8 °C-os belső, mesterségesen előidézett hőmérsékleten álló építmény minden nap 9.00 és 16.00 óra között várja látogatóit, teljesen díjtalanul.
A látvány pedig magáért beszél, nem véletlen, hogy rengetegen kíváncsiak a lámpákkal megvilágított, többféle színben pompázó monumentális jégtornyokra. A Tátrai dómba való belépésnél a Waweli katedrális nyugati és déli oldalát láthatjuk, valamint annak három tornyát: az Ezüst harangok tornyát, óratornyát és Zigmundi tornyát. Az Adam Bakoš főépítész által vezetett team idén úgy határozott, hogy megerősíti a jégkatedrális egyébként is fenséges hangulatát, és az érdeklődők nem csak kívülről szemlélhetik az alkotást, de be is léphetnek a jégfalak közé.
A turisták így egy jégkapun át bejuthatnak a Szent Adalbert-templom kicsiny udvarára, mely az idei szezon legnépszerűbb fotópontjának minősül.
A Tátrai Dóm immár tizenkettedik évét éli Tarajkán, s vonzza a művészetek, a hitélet, a kultúra iránt érdeklődőket, és a csak „kíváncsiskodókat” egyaránt. Bárki számára maradandó élményt nyújt a precízen, aprólékosan megmunkált jégtömbök látványa.
A jégalkotás témája minden évben változó. Látható volt már itt az elmúlt évek során többek között a Notre Dame, a Sagrada Família, a Szent Péter Bazilika, a Szent Sír-templom és a Szent Jakab katedrális is.
A 2024/2025-ös szezon témáját II. János Pál Magas-Tátrában való látogatásának 30. évfordulója alkalmából választották az alkotók, hiszen a hajdani Szentatyát szoros kapcsolat fűzte ezekhez az épületekhez.
A jégtemplom idei jelmondata II. János Pál pápa szavait tükrözik: „A Tátra nem elválaszt, hanem összeköt!“
Az egykori egyházi vezetőre emlékeztetnek óratornyon megjelenő óra számai, 21:37 – II. János Pál halálának ideje.
A Tátrai dóm bejárása után egy kisebb, szomszédos sátorban jégszobrok megtekintésére van lehetőség, melyek között természeti, történelmi vagy szakrális témákban is szerepelnek aprólékosan kidolgozott, embernagyságú installációk.
Tarajka és környéke azonban nem csak a Jégtemplomot tartogatja: a Magas-Tátra környező csúcsinak „tenyerébe” már „csak” a panorámáért is érdemes ellátogatni, de rövidebb sétákra vagy hosszabb túrákra is el lehet innen indulni.
Kedvencem a nem túl megerőltető, de annál látványosabb Tar-pataki körtúra, mely többnyire télen is látogatható.
A Tarjkától mindössze egy kilométeres távolságban húzódó Tar-pataki vízesések télen is elragadóak, főként a fagyos napokon, amikor sajátos, kékes árnyalatokban játszó vizük jéglépcsőkké dermedve várja a túrázókat. Ide azonban mindenképpen megfelelő felszereléssel, réteges öltözetben, túrabakancsban, valamint a cipőre rögzíthető csúszásgátló eszközzel, úgynevezett hómacskával/vaskarmokkal érdemes elindulni. Ha hosszabb túrára nem is, a Tarajka gerincén álló Szilágyi Rezső kilátó kis pavilonjáig azért mindenképpen érdemes elsétálni.
Aki túrázás helyett a gasztronómia világában merülne el, a közeli menedékházak éttermeiben kedvére válogathat a helyi ételspecialitásokból. Személyes menüm a káposztaleves és juhtúrós sztrapacska ropogósra pirított pörccel és hagymával, de a téli időszakban a kvaszjenka, vagyis a gőzön főtt, töltött szlovák gombóc is népszerű. Kísérőként választhatunk egy korsó kofolát, de az itt étkezők körében az alkoholos kísérők, a borovicska és a Tátra tea is a kedvencek között szerepel.
Ugyan más volt ez az utam, mint a korábbi tátrai barangolásaim, kicsit sem bántam meg, hogy időt és türelmet szenteltem a Jégtemplom felkeresésére, hiszen ez idő alatt is gyógyító levegőt lélegeztem be, D-vitamint szívtam magamba, s új ismeretekkel, látnivalókkal gazdagodtam, melyek gyűjtése – nézeteim szerint – elengedhetetlenek az életünkben. Segítenek tudásunk gyarapításában, s pozitívan formálják szemléletünket, nyitottságunkat. Az a szemlélet pedig most is csak erősödött bennem – a megboldogult szentatya szavaival élve – hogy, a „A Tátra nem elválaszt, hanem összeköt!“
Nyitókép: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
