A trák mondák szerint az ifjúság istennője, Hébé sírt, amikor ráébredt, hogy az emberek öregszenek és meghalnak. Földre hulló könnyei azonban mákká változtak, hogy megédesítsék az emberek rövid életét és megkönnyítsék az elalvásukat.
A mákról szóló első írásos emlék a suméroktól származik, körülbelül az időszámításunk előtti negyedik évezredből. Már ekkor is előszeretettel fogyasztották lazító és fájdalomenyhítő hatása miatt, és úgy tartották, hogy a kiválasztottak számára lehetővé teszi a szellemvilággal történő megismerkedést. Az Egyiptomi sírokban is több alkalommal felfedték maradványait, sőt: ebből az időszakból még olyan ábrázolások is fennmaradtak, amelyek egyértelműen bizonyítják helyét a mindennapokban.
Vallási jelentősége mellett gyógyszerként is fontos szerepet játszott az ókori kultúrák életében, és a belőle nyert olajat étkezési céllal is fogyasztották. A feljegyzések szerint maga Hippokratész is nagyra becsülte: álmatlanságot kezelt vele, illetve fog- és fülfájás esetén alkalmazta. A görögök és rómaiak gyakorta fogyasztották mézzel keverve, Galenus pedig azt javasolta, hogy olyan kenyeret süssenek, ami gazdag mákszemekben. Emellett számos betegséget is a mákkal vagy kivonatával igyekezett gyógyítani: az asztmát, a szédülést, az epilepsziát, de még a gyomorbántalmakat is. Mellékesen jegyezzük meg, hogy a mákból készített ópium már az ókorban is jól ismert gyógyszernek számított: nem véletlenül vált Hypnos és Somnos görög és római alvás istenek jelképévé. Az ókori mítoszok szerint, amikor Perszephoné a holtak birodalmába került, Hádész mákból készült italt adott neki, hogy ne féljen az árnyékvilágban, így a mák a békés átlépés, a halottak nyugalmának jelképe lett.
A történészek szerint olyannyira kiforrott kultúrája volt a mák alkalmazásának, hogy az egyiptomiak orvos-papjai egy idő után nemesíteni kezdték annak érdekében, hogy minél erősebb szerekhez jussanak hozzá. Ebből az időszakból maradt ránk a Thebacium, ami egy Théba környékéről származó, igen erős mákfajtát jelölt.
A mák és az azokból nyert termékek és anyagok tehát végigkísérték az emberiség útját - a Selyemút egyik meghatározó termékeként is. A mákszemek idővel a termékenység és a jólét szimbólumaivá váltak, és ennek köszönhetően került be a karácsonyi ünnepkörbe is. A különböző hiedelemrendszerek szerint a mákból készült tárgyak viselőjük számára szerencsét, szerelmet és gazdagságot hoznak, az ünnepkor elfogyasztott mákos ételek pedig a családba és az otthonba hozzák el a boldog új esztendő lehetőségét.
Sok európai kultúrában úgy vélték, hogy az ártó szellemek képtelenek ellenállni annak a kényszernek, hogy megszámolják a mákszemeket, ezért a házak köré éjszaka mákot szórtak, mákos tasakot akasztottak a bölcsőbe vagy mákkal kevert sót szórtak a küszöbre.
Lengyelországban a lányok Szent Iván éjjelén piros mákvirágot tettek a hajukba, majd egy nevükre írt papír mellé egy marék mákszemet rejtettek - mindezt azért, mert a hiedelmek szerint az a fiú lesz a párjuk, aki álmukban összegyűjti nekik a mákot.
Szlovéniában sokan még ma is úgy vélik, hogyha valakit rontás ér, a ház köré szórt mák „visszaszámolja” a bajt, és minden mákszem egy-egy balszerencsét semmisít meg. A bosnyák kultúrában pedig az anyák mákkal hintik körbe a bölcsőt, hogy a tündérek ne cseréljék el a gyermeküket, hiszen a tündérek kíváncsiak és szórakozottak, így elindulnak megszámolni a magokat, és mire végeznének, felvirrad – így pedig nem érnek a kisded közelébe.
Természetesen idehaza sincs hiány mák-történetekből: a 19. századi magyar vidéken az idősek forró tejben áztatott mákot ittak, ha nem tudtak aludni, mert úgy vélték, hogy „A mák összegyűjti a fejtetőn a gondokat, és leviszi a lábujjig, hogy elfolyjanak a földbe.”
Ha a lány mákos kalácsot sütött a kérőnek, akkor biztos lehetett benne, hogy igent fog mondani, míg a csikósok a zab közé tett maréknyi mákkal szelídítették meg a vadabb, „gonoszabb szemű” lovakat.
De nemcsak szimbolikus jelentése miatt érdemes vele foglalkoznunk: beltartalmi értékei is lenyűgözőek. Magas a fehérje-, rost- és tápanyagtartalma, sok benne az esszenciális zsírsav, és kiváló rostforrás. Remek B-vitamin-komplex forrás, ezen kívül találhatunk még benne pantoténsavat, folsavat, riboflavint és niacint is. Az apró mákszemekben ott lapulnak még olyan értékes összetevők, mint a kálium, a kalcium, a mangán, a magnézium, a réz és a vas - így egy igazán összetett és rendkívül egészséges alapanyagról beszélhetünk.
Érdemes tehát beterveznünk egy-két mákos fogást az ünnepekre - legyen szó mákszeletről, máktortáról, rácsos mákosról vagy mézes mákról. Hogy mi is segíthessünk az ötletelésben, összegyűjtöttük kedvenc mákos receptjeinket:
-https://egy.hu/receptek/klasszikus-makos-guba-110420
-https://egy.hu/receptek/nagy-magyarorszag-receptjei-makos-csik-barko-modra-107739
-https://egy.hu/receptek/almas-makos-sajttorta-118209
-https://egy.hu/receptek/szilvalekvaros-makos-galette-107817
-https://egy.hu/receptek/meggyes-makos-es-turos-hajas-retes-109684
Mákos bukta
Borbás Marcsi szakácskönyve
