Zöldségek, amik nem jutnak el a fazékig – vitamindús csodák egyszerűen

Biztos vagyok abban, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a most következő zöldségféléket elorozza a fazék elöl, és nyersen, úgy ahogy van, behabzsolja. Jómagam sokszor már eleve akkora mennyiséget vásárolok, hogy tudom, annak a fele nem fog tüzet érezni: megeszem, megesszük nyersen, „frissiben” mert szerencsére a család más tagjai is lelkesen lopják az üde falatokat.

Karalábé

A karalábé a káposztafélék családjába tartozik, és nemcsak a húsos gumója, de a levelei is fogyaszthatóak – én rendszerint fel is használom azokat salátaként. Pontos eredete nem tisztázott, de valószínűleg a fehérrépa és a vadkáposzta házasságából született ez a lédús, enyhén édeskés, frissen roppanósan üde növény, amit szerintem kár megfőzni. Mert valóban frissen igazi ízbomba.

Belülről remek hidratáló, és kevesen tudják, de a karalábénak magasabb a C-vitamin-tartalma, mint a citromnak, vagyis ádáz ellenfele a szabad gyököknek is. Így nemcsak feltölt energiával, de fiatalságunkat is segít megőrizni, miközben bármilyen szigorú diétába belefér alacsony kalóriatartalma miatt: 100 gr karalábé kalóriatartalma 30-42 kcl között mozog.

Zeller

A zeller még főzött állapotában is megosztja az embereket, nyersen pedig nem túl sokan vállalják be – de akik igen, azok rajonganak érte. Nálunk a nyers zellersaláta hetente többször is asztalra kerülhet, és nemcsak azért, mert télen nyáron stabilan elérhető, nálunk is megterem és viszonylag jól bírja a tárolást, szállítást, de azért is, mert szeretjük. Nagyon. Sokszor nem bíbelődök salátagyártással, csak hasábokra vágom, mint a répát és fokhagymával, majd csipetnyi sóval megbolondított kókusztejszínbe mártogatva fogyasztjuk. Régebben a kókusztejszín helyett tejfölt használtam mártogatósnak, de ma már nem ehetek tejfölt – sebaj, a zeller így is, úgy is finom.

Sokan csak a szárzellert eszik nyersen, de a gumós zeller, ha friss, éppolyan finom, mint a testvére, és a levele is fogyasztható nyersen. Én néha azt is elrágcsálom nasi helyett. A zeller a tányéron egyébként nagyon jól párosítható eperrel és kedveli a dióolajat is – ahogy a karalábé is. Érdemes kísérletezni, mert meglepően jó ízélményeket kaphatunk, ha ki merünk lépni a gasztronómia területén (is) a komfortzónánkból.

A zeller legismertebb pozitív hatása a vízhajtás, éppen ezért a diétázók egyik mentsvára lehet ez a nyersen is százféleképpen elkészíthető csodagumó. De található benne sok egyéb mellett kalcium, vas, foszfor és magnézium is, ez utóbbinak köszönhetően a kiegyensúlyozott idegrendszert is elősegítheti. Azt, hogy valóban van e szerepe-a libidó serkentésében, sajnos nem támasztják alá tudományos kutatások, a népi gyógyászat azonban makacsul állítja, és az se baj, ha elhisszük. Az viszont egészen biztos, hogy a zeller a változókorban lévő nők segítője. 

Zöldborsó

Gyerekként szinte mindannyian marokszám loptuk a tálból, és csak azért nem bízták ránk túl gyakran a borsófejtést, mert több jutott a hasunkba, mint a tálba. Néha meg se vártuk, hogy a felnőttek megbízzanak minket ezzel a feladattal, már a kertben lelegeltük az édeskés ízű, vajpuha borsószemeket.

Én a mai napig szeretem és ugyan ahogy telnek az évek, egyre több élelmiszer okoz ilyen olyan panaszokat, a borsó se nyersen, se főzve soha nem okozott gondot.

Nincs semmilyen extra ötletem a nyers borsó fogyasztására vonatkozóan, nem variálok, eszembe sincs salátát gyártani belőle – ha egy-egy adag zsenge borsóhoz jutok, kifejtem és befalom. Örömmel eszem, akár gyerekként, amikor a borsó (akár a sárgarépa) az édesség utáni vágyat is csillapította.

A borsó egyébként jelentős fehérjeforrás, tehát aki nem fogyaszthat állati eredetű fehérjét, annak is jó választás lehet, különösen akkor, ha izomépítésre törekszik valaki. A borsó azonban jelentős mennyiségben tartalmaz magnéziumot is, ami meg azért szerencsés, mert magnéziumhiány esetén gyakran csokoládét kívánunk meg, és ez a vágy szuper jól elnyomható egy-két marék nyers zöldborsóval. Vagy más, szuper magnéziumforrással.