A gyógynövények felhasználási módjai közül minden bizonnyal – s egyszerűségük okán nem is véletlenül – a vízzel történő kivonatolási módszerek a legismertebbek. Az ezekhez szükséges alapanyagot a legtöbb (de korántsem minden!) esetben a növények első növedékének teljes virágzása idején célszerű gyűjteni. Első növedéknek a tavasszal először sarjadó növényeket nevezzük. Ezek levágását követően egyes növények újra hajthatnak, ezzel előállítva a második növedéket, majd így tovább. Hatóanyagban, illó- és illatanyagokban értelemszerűen mindig az első növedék a leggazdagabb, ezért a későbbi időkre érdemes ebből gyűjteni, szárítani!
Az áztatás a vizes kivonatolások legkíméletesebb formája. Ebben az esetben a növényi részeket hideg, esetleg langyos vízben hosszan (több órán keresztül) áztatjuk, így a bennük lévő hatóanyagok, vitaminok nem károsodnak. Áztatással készítünk teát például a csipkebogyóból, melynek C-vitamin tartalma így az ember számára is felhasználható marad.
Bár hasonlítanak egymásra, a készítés módja szerint mégis el kell különíteni a forrázatot és a főzetet. A forrázat a tea készítésnek klasszikus módszerét jelenti, amikor a frissen vágott vagy szárított növényi részekre forró vizet borítunk, majd azt néhány perc múlva leszűrjük. Ez egy erős, intenzív, relatív rövid idejű behatást jelent, aminek révén a könnyebben hozzáférhető alkotórészek, hatóanyagok kinyerhetők a növényekből.
A főzet készítése inkább egy jó leves készítéséhez hasonlít: a növényi részeket először hideg-langyos vízbe tesszük, majd melegítést követően – a forralást kerülve – hosszabb ideig főzzük. Ezzel a módszerrel a nehezebben hozzáférhető összetevők is kinyerhetők, ráadásul a forralást elkerülve számos hatóanyag is „működőképes” marad. Ez a módszer ideális a kérgek, fás részek, gyökerek kivonatolására.
Teát nemcsak kancsóban, de – némi túlzással – akár a fürdőkádban is készíthetünk.
A különböző fürdők elsősorban hasi problémák, altesti fertőzések esetén javasoltak. A fürdők készítéséhez szükséges gyógynövények mennyiségére vonatkozóan ökölszabályként azt mondhatjuk, hogy egy liter vízhez nagyjából egy marék gyógyfüvet tegyünk. Míg a cickafarkból készült fürdőt elsősorban hölgyek számára ajánljuk, a most virágzó kakukkfű fürdője megfázásos, influenzás időszakban mindenki számára gyógyírt jelenthet.
A gyógynövények hatóanyagait nem csak vízzel, de akár a zsír vagy az olaj segítségével is kivonatolhatjuk. A különféle zsíros és olajos macerátumok ráadásul nem csak betegségek idején, de a konyhában is kiválóan hasznosíthatók! Míg a medvehagymás olajnak inkább gasztronómiai értéke van, egy erős mentából kiváló masszázsolaj is készíthető! A gyógynövényes olajok készítésénél figyeljünk oda, hogy az olajba minden esetben tiszta, nem vizes növényt tegyünk, így elejét vehetjük a különféle romlási folyamatoknak. Az olajjal való felöntést követően az edényt erősen zárjuk le, majd időről időre rázogassuk meg, hogy a levelek és egyéb növényi részek alatt ragadt légbuborékok a felszínre kerülhessenek.
A gyógynövények mézes kivonatai szintén könnyen elkészíthetők. A teljes virágzásban lévő, erős illatú és ízű növényi részeket néhány hétre-hónapra mézbe áztatva igazi különlegességeket készíthetünk, melyeket nemcsak a konyhában, de a téli időszakban immunerősítőként is használhatunk.
Az alkoholos kivonatok készítése jó pálinka birtokában szintén könnyedén kivitelezhető. Ahogyan az olaj esetében, úgy itt is fontos, hogy kizárólag tiszta növényi részeket, gyümölcsöket áztassunk az alkoholos itallal teli üvegekbe! A különféle gyógynövények és gyümölcsök nem csupán ízt, illatot és hatóanyagot, de esetenként izgalmas színt is adnak az amúgy áttetszően kristálytiszta pálinkának!
Borbás Marcsi saját gyógynövényes praktikáit ebben a videóban mutatta meg!
Ajánljuk még:
MIÉRT, ÉS FŐLEG HOGYAN KÉSZÍTSÜNK HÁZI FÜRDŐSÓT?
FŰSZER VAGY GYÓGYSZER? – NÖVÉNYEK, AMIK MINDKÉT MÓDON MŰKÖDNEK
Túltoljuk az egészséget? – 3 kérdés, amit fontolj meg, ha egészségesen élnél
