Klimax: azt csak hisszük, hogy jól táplálkozunk?

Nem hogy stagnálna a súlyom, de egyre csak felfelé kúszik a mérleg nyelve. Nem sokkal, nem vészes az emelkedés, mégis megdöbbentő érzés, mennyire nehezen vagyok ura a saját súlyomnak, mennyire ki tud csúszni a kezemből az irányítás. Pedig én aztán figyelem a saját testem. Régen is figyeltem, mindig időben kaptam észbe, időben rántottam vissza a gyeplőt.

Pár hete aztán egy fejbekólintó válasz érkezett valaki klimax-testsúlykontroll panaszára. Azt írta az illető, hogy csak azt hisszük, hogy keveset és jól eszünk. Azt csak hisszük, hogy eleget mozgunk. Mert ha így lenne, ha valóban úgy tennénk, ahogy azt állítjuk, akkor egy grammal se lenne több a súlyunk, mint lánykorunkban.

Ezen a válaszon természetesen csúnyán megsértődtem elsőre. Nehogy már ne tudjam, mi hogyan történik a saját házam tájékán? Tényleg kevesebbet eszek. Tényleg okosan táplálkozom. Tényleg naponta mozgok.

Azért a sértődés mögött felébredt, mocorogni kezdett bennem a kételkedés. Mi van, ha tényleg igaza van annak, aki így rápirított a panaszkodóra? Mi van, ha tényleg tetten érhető némi maszatolás nálam is, mi van, ha akad csekélyke, magamat mentegető önhazugság?

Mennyit is eszem valójában?

Többféle „helyes”, „megfelelő”, „optimális” kalóriabevitel számítással is találkoztam a neten, de az én életkoromra, testsúlyomra, életmódomra/klimaxra vonatkozóan körülbelül egyforma érték jött ki: számomra 1250-1400 kalória közötti energiabevitel lenne jó. Én azt gondoltam, ennek megfelelően táplálkozom. Ha mégis többet viszek be, azt letornázom.

Egy hétig azonban mindent lemértem szinte grammra pontosan, egy hétig egy kalóriatáblázat alapján megszámoltam minden kalóriát. Az utolsó darab almáig, sárgarépaszeletig, cukormentes kekszig mindent, de mindent mérlegre tettem, számításba vettem. Azt is megfigyeltem, vajon olívával vagy kókuszzsírral főztem-e? Bekaptam-e két főétkezés között pár szem mandulát? Megszórtam-e a salátám tetejét pirított tökmaggal, mennyi olaj került a tonhalkonzervből a tésztára? Milyen tésztából főztem, amit főztem, barna vagy fehérrizst raktam-e köretnek a csirke mellé. Rajta maradt-e bőr a csirkecombon vagy sem.

Tényleg mindenre figyeltem. És megdöbbentő volt azzal szembesülnöm, hogy a nekem optimális értékként megadott kalória felső értéke felett naponta legalább 300-350 kalória csúszott be. Mindennap. Olyan dolgokon múlik nálam a dolog, hogy cukrot ugyan nem teszek a sütihez, de aszalt datolyával, vagy sárgabarackkal édesítettem az ételeket. Nem sokkal, egy-két szem került csak bele, mégis megugrott a kalóriák száma, délutánonként mindig megéhezem két főétkezés között és nem mindig számoltam meg, hány darab (gramm) mandula, vagy dió került az uzsonnára szánt alma mellé. Vagy azzal, hogy alma helyett banánt ettem uzsonnára. Vagy azért, mert rajta maradt a csirkecombon a bőr, esetleg csirkeszárnyat grilleztem és annak jóval magasabb a kalóriaértéke, mint a natúrcsirkének. Vagy azért, mert olajjal együtt raktam a salátámra a tonhalat. Esetleg nem egy, hanem két szórás is került a vegyes, pirított magvakból a pirítósom tetejére. Máskor nem zsírszegény túróval töltöttem a zabpalacsintát, vagy nem kaptam light laktózmentes mozzarellát, így reggelire a zsírosabbat használtam fel.

Sorolhatnám azt a nem túl sok „ártatlanul” bevitt kalóriát, amivel nem nagyon számoltam eddig, pedig kellene, ha a súlyom megtartása a cél.

Természetesen a pluszban bevitt kalóriák egy részét lebiciklizem meg lesétálom meg jógázom, tornázom is eleget.

Aztán elgondolkodtam azon is, tényleg elég-e az a mozgás, amit én annak tartok? Nemcsak a kalóriadeficit okán, hanem a szervezet egész működését illetően. Tényleg megmozgatom annyira a testem, hogy belendüljön az anyagcsere? Tényleg olyan gyakorlatokat végzek, amik ilyenkor segítenek?

És persze iszom mindehhez eleget? Viszek be elég folyadékot? Megfelelő a rost-zsír-szénhidrát-fehérje aránya az étkezésemben? Nem kávézom túl sokat? Mert ami elmuzsikált, megfelelt 40-45 évig, az nem biztos, hogy pont olyan jó lesz akkor, amikor a hormonháztartásunk a feje tetejére áll.

Talán itt az ideje nekem is szakember segítségét kérni. Mert ha az időt megállítani nem is lehet, a mérleg nyelvét nagyon szeretném egyhelyben tartani úgy, hogy azért ehessek mandulát.