Futás, ásványvíz és kávé: a legjobb barátaim az alacsony vérnyomással szemben

Egészség

Futás, ásványvíz és kávé: a legjobb barátaim az alacsony vérnyomással szemben

Amíg tünetmentes, addig nem kell vele foglalkozni – mondják az alacsony vérnyomásról a szakemberek. Kíváncsiságból olvastam utána, mert én is ebbe a csoportba tartozom. Még mindig nem aggódom, de jó tudni, hogy mire érdemes odafigyelni.

Alacsony a vérnyomásom. Nem újdonság ez nekem, már középiskolás koromban rendre az átlagosnál alacsonyabb értékeket mért a háziorvosom. Azt javasolta, igyak több folyadékot, egyek kevesebb zsíros és cukros ételt és sportoljak – vagyis az egészséges(ebb) életmód felé terelgetett. És minden bizonnyal az alacsony vérnyomásom is közrejátszott abban, hogy a kávé az egyik legfontosabb dologgá vált az életemben, igaz, egy-egy rosszabb reggelemen még a dupla fekete után sem lesz „optimális” a vérnyomásom, olyankor még több vizet iszom, és várom, hogy kitisztuljon a világ. A kávéfüggőség nyilván nem megoldás, sőt, a tapasztalataim szerint talán inkább még ronthat is a helyzeten.

De mikor is beszélhetünk (krónikus) alacsony vérnyomásról (hipotóniáról)? A vérnyomásmérés alkalmával mindig két számot hallunk, általában 120/80-közeli értékeket. Ha valakinek alacsony a vérnyomása, akkor az első (a szisztolés) értéke ennél kisebb, a nőknél jellemzően 100 körüli/alatti (a férfiak esetében 110 alatti), függetlenül attól, hogy mennyi a második (diasztolés) érték. Én tinédzser korom óta „hozom a szintet”: bár ritkán mérem a vérnyomásom, olyankor általában 90-100 közötti értéket produkálok. Nálam ez a normális.

Mivel jellemzően a magas vérnyomásról, illetve annak veszélyességéről hallunk információkat és figyelmeztetéseket, sokáig nem is néztem utána, hogy jó-e vagy sem (egészségügyi szempontból) alacsony vérnyomással élni. Mert ha rossz lenne, akkor erről is beszélnének, nem igaz? Mégis lehet olyan unalmas egy munkanap vagy a hétvégi semmittevés, hogy ilyesminek is utánaolvas az ember – különösebb panaszom nem volt, csak úgy eszembe jutott, hogy rákeressek. Hiszen mégiscsak hozzátartozik ez is az egészségemhez!

Kiderült ekkor, hogy bár valóban nincs okom különösebben az aggodalomra,

hosszú távon mégis érdemes egy kicsit foglalkozni a jelenséggel.

Egyes kutatók ugyanis arra jutottak, hogy hatással lehet az agy működésére (a működés csökkenésére vagy romlására). Ez azért egy kicsit nyugtalanná tett (és pont az ilyesmik miatt mondja mindig a párom, hogy ne olvasgassak mindenféle tünetekről, betegségekről, meg mellékhatásokról a neten).

Az alacsony vérnyomás általában tünetmentes, azt mondják, ilyenkor nem is szükséges foglalkozni vele. Jelentkezhet azonban következményeképpen fáradékonyság, a koncentráció hiánya vagy szédülés, illetve homályos látás és hányinger – ezekre különösen akkor kell odafigyelni, ha rendszeressé válnak. Az egyes tünetek esetleges felbukkanása ugyanis gyorsan kiküszöbölhető sok folyadék fogyasztásával, egy kevés pihenéssel, vagy egy csésze kávéval (ez utóbbit azért merem leírni, mert eddig sehol nem olvastam arról, hogy nem javasolnák). Ha azonban rendszeresen vagy hosszan jelentkeznek a panaszok, érdemes orvoshoz fordulni, aki elküldhet egy alaposabb kivizsgálásra bennünket: az alacsony vérnyomás ugyanis egy-egy betegség (például szív- és érrendszeri, idegrendszeri eltérések hátterében is állhat, de alultápláltság, dehidratáltság esetén is előfordul) tünete, vagy egy gyógyszer mellékhatása is lehet!

Depresszióra való hajlam, levertség, motiválatlanság, rossz közérzet és étvágytalanság is lehet az alacsony vérnyomás velejárója, és állítólag hajlamosabbak lehetünk a demencia kialakulására is – mindezeket az információkat érdemes tudni, de fontos a megfelelő helyen kezelni, mert amíg nem általánosan elfogadott tény, csak „egyes vizsgálatok eredménye”, inkább nem vonzanám be például az időskori elbutulást.

S ahogyan annak idején a háziorvosom javasolta, a jelenlegi szakvélemény is ugyanaz: az alacsony vérnyomás egyik legjobb

kezelési formája az aktív kikapcsolódás és a kardiomozgások, mint például a futás, a kerékpározás, az úszás vagy a tánc. 

És itt jegyezném meg, hogy az alacsony vérnyomásnak nem következménye, hogy mi sosem vagyunk feszültek vagy idegesek. Tény, hogy nem jellemző rám, hogy kiabálnék vagy tányérokat törnék, sokkal inkább csendben maradok, és mély levegőt veszek, ha felbosszantanak… de talán jobb is, hogy olyankor mások nem látnak bele a gondolataimba… Bár lehet, hogy ennek nincs is semmi köze a vérnyomásomhoz…

 Ha épp el akarod hagyni a kávét, egyik szerzőnk példája épp neked való.

Ajánljuk még:

Itt az ősz, már beteg a gyerek! – 12 szülői tennivaló a gyógyulásért
Egy hosszú, mókával és fagyizással töltött nyár után elérkezett a szeptember, a gyerekek elkezdték az óvodát és az iskolát. Majd’ kicsattantak az egészségtől – két napig. Bármennyire felvértezzük a kicsiket jó tanácsokkal és biztosítjuk nekik a vitamindús étrendet, az a betegség mégis azonnal megtalálta őket. Ez kivédhetetlen, szinte törvényszerű. Na de mégis mit tehetünk ellene?