Kávémániásból kávémentes életre váltottam, és így közelebb kerültem önmagamhoz

Nagyjából 14 éves korom óta része volt az életemnek a kávé, eleinte könnyed por cappuccino formájában, aztán jöttek a sok tejjel felöntött hosszúkávék, majd az egyetem alatt a büfés „espressocsodák”, az első munkahelyen a csillogó céges gépből kifolyó nedűk. Végül révbe értem, és megkaptam a vágyott Szarvasi főzőt, amiből semmivel sem összehasonlítható fekete csöpögött a bögrémbe reggelente. Minden napom így indult, sőt minden napom ezzel indult be. Amíg meg nem ittam az első kávét, nem nyílt ki a szemem, nem tudtam összeszedni a gondolataimat – szó szerint éltető ital volt munka előtt, a hétvégéken, télen és nyáron, otthon és vendégségben. Olyannyira meghatározta a reggeleimet, és töltötte fel a testemet, a lelkemet és az elmémet, hogy még az étkezésnek sem volt helye mellette. Rítus volt ez, a mindenható kávé elszürcsölése, de nem függőségből, inkább az ébredés utáni pillanatok megélése, a meghatározó illatok, és az egyedi íz megtapasztalása miatt.

Most, ezen sorokat írva, már csak egy kellemes emlékekkel teli és nosztalgikus érzés tör elő belőlem. Másfél évtizednél is több kávézást hagytam a hátam mögött, helyette viszont kaptam egy sokkal kiegyensúlyozottabb és energikusabb életet.

Nem, nem írtam el, kávé nélkül fittebb vagyok, mint korábban bármikor, és azt is elmondom, miért!

Amikor jól jön egy fogászati beavatkozás

Ám előbb térjünk ki arra, miért és hogyan intettem búcsút a kávénak. Néhány hónapja sok-sok év reggeli-mentesség után (egészségügyi okokból) elkezdtem rászoktatni magam az evésre. Eleinte csak egy-két keksz, kis szelet kalács, csészényi zabkása volt a menü. A projekt számomra is meglepő módon annyira jól haladt, hogy egyszer csak azon kaptam magam, feleslegesnek érzem az első falatok mellé a kávét. Egyszerűen nem esett jól, nem kívántam az ízét és az illatát, csupán megszokásból kortyolgattam.

Ezzel párhuzamosan elkezdtem minden nap ébredés után meginni egy pohár vizet, amit azóta is tartok, és ami – megjegyzem – több előnyt hozott, mint a kávé valaha. Az új szokások bevezetése tehát remekül ment, végül egy orvosi beavatkozás hozta meg az igazi változtatás lehetőségét. Kiműtötték a bölcsességfogaimat, és úgy gondoltam ez a kiváló alkalom lesz a kávé elhagyására. A fejem biztosan nem fog fájni, hiszen napokig „be leszek gyógyszerezve”, ráadásul valószínűleg a kávé lesz az utolsó, amire vágyom majd a lábadozás napjaiban. Szerencsém volt – feltéve, ha lehet mázlinak hívni két dupla fogműtétet –, mert nem kellett számolnom az elvonási tünetekkel, és mire kivették a varratokat, és többé-kevésbé visszakaptam az evés és ivás örömét, már eszembe sem jutott a fekete.

Nálam bevált ez, mert összeértek a szálak éppen, de alapesetben senkit sem biztatnék arra, hogy egyik napról a másikra hagyja el a kávét. Ha egy szervezet hozzá van szokva a mindennapos koffeinbevitelhez, nem teszünk jót a drasztikus megvonással. Érdemes inkább a folyamatos csökkentés (például koffeinmentes kávé hozzáadása a rendeshez) módszerét választani, ezzel elkerülhetők a kellemetlen panaszok, és kialakulhat egy hosszú távon fenntartható rendszer.

A kávémentes élet előnyei

Jól tudjuk, mennyi előnye van a (mértékletes) kávéfogyasztásnak, arról viszont sokkal kevesebb szó esik, mik a pozitívumai a nem kávézásnak.

A Caffeine Informer cikke szerint több mint egy tucat előnye van annak, ha elhagyjuk a kávét, vagy a koffeint magát ( vagyis az azt tartalmazó teát, kólát, energiaitalt). Például már azért is megéri, mert megszabadulhatunk egy függőségtől – amennyiben persze nálunk az, vagy annak éljük meg. Csökkenhet a vérnyomásunk is, ami jót tesz szívünk egészségének, és összességében jobb lehet a hangulatunk.

A leszokással elmúlhatnak a jó és rossz közérzeti hullámok, és balanszba kerülhetünk. Biztosan mindenki ismer olyan személyt a környezetében, aki ingerlékeny, morcos, sőt, kész idegroncs, amíg nem kapja meg a megfelelő mennyiségű koffeint, ám koffeinmentes életmóddal redukálhatjuk a bennünk lévő feszültséget, szorongást. Mindezek mellett kevesebb fejfájást tapasztalhatunk, mert ha nem kávézunk, nem is lesznek elvonási tüneteink, amikor nem jutunk feketéhez. Ráadásul a fogaink is egészségesebbek, sőt fehérebbek lehetnek, hiszen azzal, hogy felhagyunk a kávéfogyasztással, megóvhatjuk őket az elszíneződéstől, és a savtartalom zománcromboló hatásától.

Ha a személyes tapasztalataimat kellene összefoglalnom, azt mondanám, hogy a kávé elhagyása egy sokkal kiegyensúlyozottabb energiaszinttel ajándékozott meg. Nincsenek nagy hullámok, az intenzív munkavégzés, egyéb tevékenységek és hirtelen kifáradás tekintetében, cserébe egész nap harmonikusan működik a testem és az elmém. Ami még ennél is nagyobb előny, hogy sokkal jobban és mélyebben tudok aludni. Mondjuk ezzel a dologgal sosem volt komolyabb problémám, mert elég jó alvókával áldott meg az ég, de ha lehet, még az egykorinál is jobb lett a helyzet. A harmadik legérezhetőbb előny, amit megtapasztaltam, az a nyugalom. Eltűnt a kapkodós, már-már görcsös, „mit kell még csinálnom”, „jajj, de be vagyok pörögve”, „azt se tudom, mihez nyúljak”-érzés, úgyhogy sokkal kellemesebbek a napjaim, jobb a koncentrációm, és a nap szinte bármelyik szakaszában készen állok fizikailag és mentálisan is a munkára. Ezek azok a dolgok, amik megerősítettek a döntésemben.

Ezt viszem magammal

Habár teljesen leszoktam a kávéról, és egyelőre nem is tervezem újra a mindennapjaim részévé tenni, nem zárkózom el attól, hogy néhanapján elfogyasszak egy finom feketét, vagy annak habosabb verzióit. Örülök, mert annak ellenére, hogy sosem voltam a „napi hat kávét döntök magamba”-típus, mégis megszabadultam egy olyan szokástól, amely befolyásolta a szervezetem működését.

Ami pedig a legnagyobb örömet okozza, az az, hogy közelebb kerültem önmagamhoz, azáltal, hogy hallgattam a szervezetemre, a megérzéseimre, és hogy az új rutin kialakulásának folyamata alatt időt szántam a saját megfigyelésemre. Nem szeretnék senkit sem kéretlen tanácsokkal ellátni, egy dolgot viszont fontosnak tartok kihangsúlyozni: érdemes figyelni, és hallgatni a testünk jelzéseire.