Az vagy, amit megiszol!

Egészség

Az vagy, amit megiszol!

A hivatalos statisztikák szerint nincs ok az aggodalomra, a Nemzeti Népegészségügy Központ által is ellenőrzött hivatalos minőségi vizsgálatok jó eredményt mutatnak. A képet csak az árnyalja, hogy a bemérés a közműszolgáltatónál, nem pedig a csapnál történik.

A vízóra előtti szakasz és a tusoló között azonban sok minden történhet, ami jelentősen befolyásolhatja a víz minőségét. Elsősorban a vízvezeték anyagára és állapotára kell itt gondolnunk.

Utóbbi a kevésbé fontos, az viszont korántsem mindegy, mennyi ólom kerül a szervezetünkbe.

A Fővárosi Vízművek elosztó hálózatában nincs ólomvezeték, a bekötővezetékeknél viszont előfordul, főleg a régi, 1946 előtti épületeknél, hiszen az olcsó és könnyen megmunkálható ólom a múlt században közkedvelt építőanyag volt. Nem részletezném, milyen hatása van a szervezetre, főként gyermekekre, illetve várandós nőkre, azt azonban nem árt tudni, hogy a veszélyes koncentráció felső határát nagyon alacsony értékben határozták meg, és nem valószínű, hogy pusztán a csapvíz fogyasztásától súlyos tünet alakulna ki bárkinél. Ezt másképp úgy is fogalmazhatnám, hogy megfelel az általános minősége megfelel a társadalmilag elfogadható kockázati szintnek.

Bárki bevizsgáltathatja a csapvizét a Nemzeti Népegészségügyi Központnál, csak mintát kell vinnie ehhez az ólom-munkacsoportnak. Az adatbázis alapján rövidesen elkészül a fővárosi ólomtérkép is, a jelenleg elérhető nem túl biztató adatbázis ugyanis még nem a minták, hanem a csövek állapota alapján készült.

De a csapvíz minőségét az ólom mellett számos más tényező is befolyásolhatja. A legfontosabb ezek közül a vezeték használata.

A hosszú ideig pangó víz ugyanis komoly egészségügyi kockázatot jelent.

Ez különösen fontos most, a koronavírus járvány utáni konszolidációs időszakban, hiszen az újranyíló intézményekben sok olyan vízvezetékszakasz lehet, amelyben hetekig meg sem mozdult a folyadék. Ugyanez a jelenség természetesen a nyaralás idején bezárt lakásokban is megfigyelhető.

A folyóvíz sosem steril, de a benne lévő kórokozók koncentrációja alacsony. A bacillusok főként 25 °C és 50 °C között érzik jól magukat olyannyira, hogy jócskán szaporodnak is. A langyos állott csapvizet tehát el kell kerülni, többnyire ezt mindenki meg is teszi, folyatja egy kicsit a csapot, amíg ki nem hűl.

Természetesen mindenki beszerelhet otthonába jó pénzért víztisztító berendezést, de még akkor sem érdemes hátradőlni, mert ezeknek a kütyüknek a nem megfelelő használata több kárt tud okozni, mint amennyi hasznot hoz. Például az ólmot kitűnően megkötő zeolitos ioncserélő cserébe nátriumionokat juttat a vízbe.

És ha már itt tartunk, tisztázzuk, mitől kemény a víz: nem mástól, mint a benne feloldott kalcium- és magnéziumsók mennyiségétől. A koncentrációt forralással lehet ugyan csökkenteni, de ez csak elmélet. A valóságban különféle vízlágyítási praktikákat alkalmazunk, hogy a vízkőtől ne menjen tönkre a kávéfőző, a vasaló, és ne pusztuljanak ki az akváriumban a halaink.

A vízminőség javítására több tudományos kutatóprogram is elindult, de a jó vizsgálati eredmények sajnos önmagukban még nem jelentik azt, hogy az ember minden esetben jóízűen kortyolhat otthon a csapvízből. 

Ajánljuk még:

NEM CSAK A HÚSZÉVESEKÉ A VILÁG: KÖTELEZŐ SZŰRŐVIZSGÁLATOK 50 FELETT

ILLATOS HABFÜRDŐ VAGY FRISSÍTŐ ZUHANY – MELYIK ESIK JOBBAN, ÉS VAJON MELYIK AZ EGÉSZSÉGESEBB?

TÚLTOLJUK AZ EGÉSZSÉGET? – 3 KÉRDÉS, AMIT FONTOLJ MEG, HA EGÉSZSÉGESEN ÉLNÉL