Nem csak a húszéveseké a világ: kötelező szűrővizsgálatok 50 felett

Egészség

Nem csak a húszéveseké a világ: kötelező szűrővizsgálatok 50 felett

Végbélrák és társai. Barátságos hangneme ellenére nem túl kellemes tartalmú írás következik az ötveneseknek ajánlott szűrővizsgálatokról.

 

 

Nehezen vállalható élmény a kolonoszkópia, nem is kell vele szórakoztatni a családot, főleg nem a hétvégi ebédnél a húsleves felett. Mégis beszélnem kell róla, már csak azért is, mert a daganatos betegségek közül a vastag- és végbélrákot talán a legkönnyebb megfogni, a legeredményesebben ez szűrhető ki az összes közül. Elég lassan alakul ki, a bélpolipokon képződik, de nagyjából tíz év munkája, mire a bélfalat is beszűrő rákká alakul. Emiatt viszont már negyvenéves kortól kezdve javasolják a szűrést, sőt akár korábban is, amennyiben a családban már előfordult ez a betegség.

Hát pont így jártam én, azt nem mondanám, hogy a vizsgálat napja a legkellemesebb napjaim egyike lett volna, de végeredményben sokkal rosszabbra számítottam.  A teljes végbéltükrözést tíz, a vastagbéltükrözést öt évenként kellene elvégeztetni, emellett évente két székletteszt javasolt, ezeket patikában is lehet kapni. De ezek önmagukban nem elégségesek, hiszen csak az esetek felét mutatják ki, a rákmegelőző állapotra ugyanez az arány már csak 30% körüli. Elrettentésül szolgáljon még egy adat:

naponta negyvenen szembesülnek azzal, hogy végbélrákjuk van, fele közülük bele is hal.

Ha már az alhas tájékán járunk, hát kedves férfitársaim, említsük meg a prosztatadaganatot – eme kórság a többi rákfajta közötti halálozási verseny előkelő negyedik helyét foglalja el. Lapít, évekig tünetmentes, cserébe ezért, ha korán felismerik, jó eséllyel gyógyítható. Kicsit ötven előtt már érdemes ránézni, még akkor is, ha a szakmai hivatkozások is megjegyzik, hogy a rektális, azaz a végbélen át történő vizsgálat egyszerű, de kellemetlen. Igen, ez madárnyelven pontosan azt jelenti, amire most mindenki gondol. Egyetlen, ami mellette szól, a rövidsége. A legújabb megoldás, amit komoly rákellenes szervezetek is javasolnak, az a PSA-szint mérése, ami a vérben található prosztata-specifikus antigén mennyiségét határozza meg. Kis szépséghibája, hogy általános, tehát minden elváltozást kimutat, azaz akkor is ráhozza a frászt az emberre, ha egy sima gyulladásról van szó.

Az egészségügyben dolgozóknak alapból kötelező a tüdőszűrés, holott inkább a dohányzók körében kellene kötelezővé tenni. A cigaretta nagyot megy ebben az összehasonlításban: a halálos kimenetű tüdődaganatok kb. 85%-ért felelős lehet, és a számlájára írható többi kórság sem smafu, gondoljunk csak a COPD-re.

A negyven feletti bagósoknak bizony nem ártana évente a röntgengép elé állniuk.

Vagy a legjobb megoldás, végképp letenni a cigit, ahogy én is tettem, közel 25 év napi kétdobozos masszív füstölgés után. Azóta már eltelt az a tíz év, ami a szakma szerint elég ahhoz, hogy ma már csak annyi esélyem legyen a tüdődaganatra, mint nemdohányzó honfitársaimnak.  Maradt még rá így is sanszom, viszont nem kevés pénzt takarítottam meg, mai áron számolva évi kilencszázezret, azaz a tíz év alatt egy egész jó középkategóriás kocsi árát. (De hol van?)

Az Országos Pulmonológiai Intézet segít a leszokásban, az ingyenes szűrőprogram, a Hunchest2 pedig 2013 óta működik, a részvételhez mindössze annyi feltétel kell, hogy valaki dohányozzon, de elég, ha kevesebb mint tizenöt éve még cigizett, máris jár a CT-vizsgálat. A diagnózis felállítása itt sem egyszerű, mint minden esetben, nem a röntgenkép, CT, vagy PET vizsgálat után lesz eredmény, csak a szövettani vizsgálatot után lehet biztosat mondani. A továbbiakban itt aztán felvonultatják a vizsgálatok egész garmadáját, a köpetvizsgálatától kezdve egészen a hörgőtükrözésig, sőt a transztorakális beavatkozásig, ami nem más, mint a mellkason keresztül történő mintavétel.

Ezekkel a rémisztő dolgokkal remélem sikerült is minden olvasót elriasztanom a dohányzástól.

A cigi ugyanis a szájüregi daganatoknál is közrejátszik. Ezek száma az elmúlt ötven évben megötszöröződött, ami azért is fájó, mert aránylag könnyen, önvizsgálattal is észrevehetőek, ellentétben az eddig tárgyalt daganatokkal. Ráadásul öt betegből négy gyógyítható. Nem kell nagyon más, mint a tükör előtt jól belenézni a szánkba, és megfigyelni, mi az, ami nem oda való. Ha nem vagyunk ebben biztosak, akkor irány a fogorvos.

A szűrőprogramok az elmúlt negyed évszázadban világszerte közel 30%-al csökkentették a daganatos betegségek miatti halálozások számát. Nálunk ez az arány feleekkora. Mielőtt bárki is továbbgondolná, 

elsősorban (!) nem az egészségügy, a kormány, az ufók vagy a pirézek a hibásak, hanem mi, a nép.

Azzal, hogy dohányzunk, iszunk, és nem megyünk el a szűrővizsgálatokra. Mert bár kétségtelen, hogy a magyar egészségügyi rendszer nem tökéletes, és az egészségről való gondolkodás, tanítás további fejlesztésre szorulna, nem mehetünk el a minket, átlagos embereket terhelő tények mellett. „Magyarországon a halálozások fele életmódbeli kockázati tényezőknek tulajdonítható, ideértve a helytelen táplálkozást, az erős dohányzást, az alkoholfogyasztást és a csekély testmozgást. A felnőttek több mint negyede számolt be napi szintű dohányzásról 2014-ben – ez az egyik legmagasabb arány az EU-ban. A dohányzók aránya a legalacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők körében több mint a duplája, mint a legmagasabb iskolai végzettségűek között. A felnőttek között az elhízottak aránya szintén az egyik legmagasabb Európában: a felnőttek ötöde volt elhízott 2017-ben, és az eltérések ugyanúgy megfigyelhetők az iskolai végzettség mentén. Az életmóddal összefüggő kockázati tényezők e hangsúlyos előfordulása következtében magas a szív- és érrendszeri betegségek és a rák okozta halálozás” – olvasható Magyarország 2019-es Egészségügyi országprofiljában. 

Ki gondolná, például, hogy a mexikóiak alig dohányoznak. Ugye senki, hiszen minden filmben dohányt rágnak a sombrero alatt. És az megvan, hogy náluk van a legkevesebb tüdőrákos?  Lehet, hogy ennyire egyszerű.