Túltoljuk az egészséget? – 3 kérdés, amit fontolj meg, ha egészségesen élnél

1. Minden, ami egészséges, semmi, ami nem?

Az egyik első fontos lépés lehet az agyon-tartósítószerezett, mű, nehezen emészthető ételek elhagyására vagy minimalizálása. Igyekszünk listázni magunkban azokat az ételeket, amiket a szakirodalom is egészségesnek és fontosnak minősít, és kizárni minden mást.

Mindaddig jó úton haladunk, amíg ez az utánaolvasás és tájékozódás nem válik kényszeressé.

Mert bármilyen furcsán hangzik is, át lehet esni a ló túloldalára, és megjelenhet bennünk bizonyos ételek stigmatizálása. Ha az igényink kezdenek szélsőségesekké válni, ha egyre több (akár korábban egészségesnek vélt) ételcsoportot zárunk ki, akkor már nem biztos, hogy urai vagyunk a helyzetnek. Súlyosabb esetekben ezt a jelenséget hívják orthorexiának, ami az egészséges étkezéshez való görcsös, irracionális ragaszkodást jelenti, és a személyes kontroll fokozatos elvesztésével jár. Éppen ezért, ha úgy érezzük, hogy nagyon ráfeszültünk a témára, ha már tarthatatlan szabályoknak próbálunk megfelelni, ha már túl sokat bújtuk az online oldalakat, és egymásnak ellentmondó információk tömegével van tele a fejünk, és szeretnénk végre megnyugodni (és nyugodtan enni), akkor érdemes a témában is otthonosan mozgó szakemberhez (pl. dietetikushoz) fordulni. Ugyanígy fontos lehet az ételhez való pszichológiai viszonyunk átgondolása is. Elképzelhető, hogy némi önismeret révén rálátást kapunk a kapcsolat eddig ismeretlen, új aspektusaira, amik hatással vannak étkezési szokásainkra.

 

2. 1001 diéta meséje – te hány csodamódszert próbáltál már?

Legyünk őszinténk, mind a könyvespolcokon, mind az internet bugyraiban végtelen számú és típusú diétával találkozhat az ember. Kézenfekvőnek tűnik, hogy azt válasszuk első körben, ami az ismerőseinknek is bevált. Az első és legkézenfekvőbb (ami az én kamaszkoromban például elég népszerű volt), hogy nem eszik az ember. Nem arról beszélek, hogy kibírom esti nasi, vagy harmadik ráadás nélkül. Hanem a minimális maximumról. „Egyek ma, de azért mégse” alapon, éhező hadjáratot indítunk. Drasztikus, gyors és eredményes fogyást várunk – ahogyan azt sokan meg is kapják. Persze arról senki nem beszél, hogy milyen áron. És most nem akarom firtatni azon szerencsés emberek sorsát, akiknek a gyomra jól tűri az éhezést, kezüket csókolom, de jó lenne nekem is!

De bizony nem mindenkinek olyan masszív az emésztőrendszere, hogy mindenféle kialakuló gyomorprobléma nélkül megúszná ezt a fajta tortúrát. Lehetünk „bátrak”, csak mérjük fel, hogy ér-e annyit, hogy esetleg refluxunk legyen? És annyit, hogy életünk első gyomortükrözésével köszöntsük az új élet kezdetét? 

Persze ez a fajta önmegtartóztatás csak egy példa a sok diétás lehetőség közül. Véssük azonban az eszünkbe, hogy egyediek vagyunk! Vannak hozzánk hasonló emberek, de azt ránézésre ugyan senki nem mondja meg, hogy az emésztőrendszereink ikrek lehetnének. Egy nagyon finom műszerről van szó, amit lehet és néha kifejezetten ajánlott hangolni, ésszel. Itt megint azt tudom mondani, hogy jól járjunk utána a dolgok mikéntjének, akár szakemberrel is beszéljünk, mérjük fel a testünk adottságait. Ha pedig belefogunk valamibe, figyeljük meg a testünk reakcióit! Jelezni fogja, ha valami nagyon nincs rendben.

3. Kalória-napló, 127. nap – Írni vagy nem írni?

Életem egyik meghatározó élménye volt, amikor megismerkedtem a kalóriaszámlálás módszerével. Az ember sok mindenre ráébred, amikor felismeri, hogy egyetlen szelet csoki mennyit nyom a latba... Nagyon sok jó applikáció lehet már segítségünkre, amelyek többsége azt is jelzi, hogy milyen zsír/fehérje/szénhidrát arányokat érdemes betartani, ha változtatni szeretnénk valamilyen irányban a súlyunkon.

Nagyon egyszerűnek tűnik az egész, és látszólag, ha betartjuk a kalória-minimumot, akkor azonnal fogyunk. Ez egy pontig talán valóban így lesz, de ne higgyük azt, hogy a végtelenségig tudunk (egészséges módon) fogyni mozgás nélkül. Ha pedig csalódunk, lehet, hogy megpróbáljuk tovább csökkenteni a minimumot, hogy érezhető, mérhető változást kapjunk. Megint arról van szó, hogy

a kontroll a kezünkben van, de nem is olyan könnyű megtartani azt.

Elsőre úgy érezhetjük, hogy nem is rossz játszani a minimumokkal, az arányokkal, pedig a gyomrunk nem egy játékszer. Egy komplex rendszerről van szó, amelynek a határait és igényeit tiszteletben kell tartanunk.

Az egészséges életmód, az egészséges étkezés azt hivatott jelenteni, hogy „azt teszem, ami a testemnek jó és szükséges”. Nem azt, amire elszántan vágyik, mert függ tőle, és nem is azt, ami sanyargatja és korlátozza. A világ próbálja uniformizálni a dolgokat, de tagadhatatlanul különbözünk. Akkor fogjuk megtalálni a megoldást, ha a saját utunkat követjük, ha arról a tálcáról (v)eszünk, ami nekünk való. És az nemcsak hogy beválik majd, de megérezhetjük idővel azt is, hogy a testünk hálás. Hihetetlen, de jól fogjuk érezni magunkat a bőrünkben, csak ezért előtte meg kell dolgoznunk.