Mónit, a spániel plüsskutyát egyéves koromban kaptam anyai nagyszüleimtől. Évtizedekre elválaszthatatlan barátok lettünk. Vittem őt bölcsibe, oviba, sőt még az iskolába is sokszor elkísért. A mai napig megvan: a férjem édesapja által Csehszlovákiából hozott, szalmával kitömött Róka Komájával ül hálószobánk egyik takaros kis kosarában. Számtalan plasztikai műtét után inkább egy rozoga macira hasonlít, mint délceg kutyára, de még mindig megvan az illata. Az illat, ami oly sokszor megnyugtatott, ami segített elalvásban, és sok-sok baj megoldásában. Móni pótólhatatlan kincs.
Születésük után gyerekeim mellé is bedugdostam néhány plüssállatkát. Hogy aztán mi alapján választotta ki Hetti lányunk Núnút és Foltost, Nuli lányunk Jaját, és Mirkó fiunk Gingit, az rejtély, de egy csapásra valami igazán különleges dolgot birtokoltak. Itt szeretném felhívni a még nem nyunyókázó gyerekek szüleinek figyelmét,
amennyiben szeretnétek elkerülni a világmindenséget elpusztító armageddont: csak olyan alvóst dörgöljetek oda kisbabátok mellé, amiből mindjárt tizet is tudtok venni!
Ezeket cserélgessétek addig, amíg észre nem veszi, így mire észbe kapna, az összes le lesz strapálva és mindegyik büdi lesz egy picit. És ami még ennél is fontosabb: SOHA. NE. VESZÍTSD. EL. Hallgassatok rám és tanuljatok a hibáinkból!
Nyunyóka a felnőtteknek is jár!
Egyszer egy anyuka azt mondta, hogy azok a gyerekek, akik ennyire ragaszkodnak rongyijukhoz, tulajdonképpen az anyai szeretetet pótolják. Nem esett jól megalapozatlan kijelentése, mert szeretgetős anyának vallom magam, aki hisz az érintés erejében. Mégis beleültette a bogarat a fülembe, de szerencsére egy gyermekpszichológus barátnőm megnyugtatott: szó sincs arról, hogy azok a gyerekek nyunnyognának, akiket nem ölelgetnek elégszer.
Ezek az alvóállatkák természetes velejárói a gyermeki létnek.
Nem mellesleg nagy segítség az első anyai elszakadásnál, mert így nem csak vele tudhatnak elaludni, nem csak ő képes őket megvigasztalni, nem csak anya minden baj megoldója. A nyunyókák felerősítik az öngyógyító mehanizmust: fogják a gyerekek kezét az önállósághoz vezető úton, és a különböző intézményekbe is mindig elkísérik őket, mint egy parányi család.
Meglepő, bár jogos felvetés, hogy nem csak a gyerekek élnek a nyunyókázás lehetőségével. Bizony a felnőtteknek is vannak alvókáik, amikhez akár minden nap menekülhetnek: valakit az nyugtat meg, ha minden este felmoshatja az egész házat, mások idegességükben cigarettáznak, sokak pedig egy kiadós futás után érzik újra jól magukat a bőrükben. A tízmillió nyunyókázó országa vagyunk, ehhez kétség sem fér.
Szemünk fényei: Núnú, Foltos, Jaja és Gingi
Hetti Núnúját Németországból kaptuk, itthon ilyet nem gyártanak. Igen, tudom: minek az ilyennek gyerek, de egy héttel az óvodába szoktatás előtt elhagytuk. Lázas kutakodásba kezdtünk, bújtam a netet és a hazai bababoltokat, hogy mire a gyerekem átlépi az óvoda küszöbét, újra vele lehessen az imádott rongyi. Végül egy falusi bolt beszerzője hozott nekünk egyet, de azt már nem merem leírni, mennyit fizettem egy cafatka textilért, egy zsebkendőnyi biztonságérzetért. A cserét a ma már nyolcéves lányunk nem vette észre, így teljes nyugodtsággal hagyhattam ott őket az ovi első napján. Núnú mellett Foltos is hangsúlyos szerephez jutott Hetti életében. Őt apai nagymamámtól kapta, és természetesen az országban ez az egyetlen felkutatható jószág. Tehát vigyázunk őrá is, mint a szemünk fényére. Vagy még annál is jobban.
Kisebbik lányunk egy fénykorában még élénkrózsaszín nyúlfejű rongyhoz kezdett ragaszkodni. Egy barátnőmtől kaptuk, akinek persze már halvány lila gőze sincs róla, hol vásárolta. Tehát a rossz hír az, hogy Jajából is csak egy van ezen a Földön. Öt éve minden nap nyunyorgatás „tárgya”, nélküle nincs elalvás, vigasztalódás. Természetesen Jaját is hagytuk már ott boltban, állatkertben, vidéken. Tudom, „minek az ilyennek gyerek” második epizód.
Nuli lányom még ma is nehezen adja oda kimosni, sőt sokszor megágyaz a mosógép előtt, úgy várja Jaja patyolattisztaságát.
Kislányom semennyire sem örül a tatarozásnak, hiszen Jaja úgy az igazán finom, ha egy picit büdi.
Picit? Ez a nyúl egy valóságos baktériumtenyészet, egy vírusgazda majom, aki sokszor koszosabb, mint a lábtörlőnk. Fülei foszlányokban lógnak, megvarrni persze nem lehet, mert akkor elvész a varázs. Szerintem Nuli évente több kiló koszt magába csammog Jaja hathatós közreműködésével, de a védőnőnk megnyugtatott: a gyereknek kutyabaja sem lesz tőle. Hajrá bivalyerős immunrendszer!
Családunk sokadik oszlopos tagja Gingi, kisfiunk kedvence.
A baromfi, akiben békésen megfér egymás mellett az ebolajárvány, a koronavírus és a fertőző betegségek jórésze.
A kacsa, aki két évig megállás nélkül lógott ki a gyerekem szájából, aki nélkül nem volt homokozás, hintázás, utazás, vécézés, étkezés. Semmi nem volt nélküle. A kacsa, aki egyszer három napra „nyaralni” indult kisgazdája nélkül, hogy aztán hetvenkét, alvás nélkül töltött órán keresztül kétségbeesve, családilag bőgve keressük. És a kacsa, akinek nyomában egy fél ország járt, aki miatt boldog-boldogtalan a segítségünkre sietett. A kacsa, aki országos hirdetéseim után nagyobb népszerűséget kapott, mint a Clinton–Lewinsky-botrány, és akinek közös kutatása olyan összefogásba torkollott, aminek nyomába sem érhet a 2016-os foci EB összekovácsoló ereje. Három nap alatt idegen emberek kiabáltak ki az autójukból, hogy arról érdeklődjenek: megvan-e már Gingi?
Ismeretlenek kocogtatták meg a vállam a boltban, hogy kisfiamnak ajándékozzanak egy Gingihez nagyon hasonló plüssállatot.
Számtalan együttérző levelet kaptam olyanoktól, akikról azt sem tudtam, kicsodák. Harta teljes lakossága, Budapest jelentős része, Solt valamint Kalocsa fele az én fiam alvósát kereste. Hihetetlen volt, amit akkor tapasztaltam, és valamicskét visszakaptam általa az emberiségbe vetett, korábban elveszített hitemből.
Gingi végül néhány napos távollétet és több átsírt éjszakát és nappalt követően előkerült. Kiderült, hogy komolyan magányra vágyhatott, mert bár a házat többször, többen átkutattuk, végül a nyaralónk egyik kulcsra zárt íróasztalfiókjában leltünk rá. Megkönnyeztem a pillanatot.
Mindezek a kicsi történetek azt bizonyítják, a nyunyókáknak valóban hatalmuk van. Ők nem csak holmi textilgyártmányok! Családtagok. A gyerekeknél talán csak a felnőttek tudják jobban: a nyunyókáknak lelke van.
Ajánljuk még:
MIÉRT LEGÓZIK EGY FELNŐTT FÉRFI?
GYEREKNAPI RETRÓ – EZEK VOLTAK A SZERKESZTŐSÉG TAGJAINAK KEDVENC JÁTÉKAI
„HA SOK RÉPÁT ESZEL, MEGTANULSZ FÜTYÜLNI” – TÉGED MILYEN MONDÁSOKKAL HÜLYÍTETTEK?
A boldogsághoz egyvalamit mindenképp csinálj: a semmit!
Milyen az, amikor hónapokig nincs se tévé, se internet? Amikor megszűnik körülötted a tér és az idő? Milyen az, amikor a rengeteg kötelezettség után valami sokkal fontosabbat kell tenned? Mondjuk a nagy semmit. Nyaranként visszarepülök az időben, és úgy élek, ahogy kislánykoromban. De idén egy új, különleges hobbit is felfedeztem magamnak, amit szerintem érdemes lenne mindenkinek elsajátítani.
