„Lehetünk kicsivel jobb apák” – beszélgetés Süveges Gergővel, az Apakulcs című könyv szerzőjével

Egyre divatosabb az apasággal foglalkozni, arról könyvet olvasni és írni. Benned hogyan született meg az Apakulcs?

Miután 2008-ban megjelent Apa-kép-írás című könyvem, csodálkozva és örömmel láttam, hogy egy évtized alatt számos egyéb, apák által írt történetgyűjtemény látott napvilágot. Ezt a felfutást még ma is lehet érezni. Úgy tűnik, szeretünk történeteket olvasni és írni is. Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy egy történet mindig csak modell lehet: azaz annak az apának, annak a gyereknek, annak a családnak az adott helyzetben megélt tapasztalata. Örömmel olvassuk őket, akár lelkesíthetnek, inspirálhatnak is bennünket, de a legtöbb esetben nagyon kismértékben tudjuk az ott olvasottakat a saját életünkre alkalmazni.

Néhány évvel ezelőtt azt kezdtem keresni, vajon vannak-e a nevelési modellek mélyén olyan alapelvek, amelyeket már nem kell a saját helyzetünkre „lefordítani”, hanem amelyeket minden apa minden élethelyzetben bármelyik gyermekével kapcsolatban alkalmazni tud. Kerestem a közös nevezőt, hiszen nagyon sokféleképpen vagyunk apák: vannak köztünk házasságban élők, egyedül élők, gyermeküket egyedül nevelők, gyermeküket csak bizonyos időszakokban látók, mozaikcsaládban élők – rengeteg élethelyzetben kell apának lennünk. Azokat a kapaszkodókat akartam megtalálni, amelyek bármelyikünk számára segítséget jelentenek, amikor a gyermekünkkel való kapcsolódáson dolgozunk.

A kapcsolódás minősége ugyanis a jó apaság fokmérője lehet.

Rájöttem, hogy három ilyen alapelv van, ezek az apakulcsok. És arra is rájöttem, hogy a tudás kulcsához, a jóakarat kulcsához és a szövetség kulcsához csak akkor tudunk közelebb kerülni, ha apróbb részfeladatokra bontjuk őket. Ezért szerepel a könyvben mindhárom apakulcs mellett négy-négy kihívás. Ezek segítenek igazán gyakorlottá válni a kulcsok használatában.

 

A könyvedben a köszönetnyilvánításnál rengeteg névtelen és nevesített apának is kifejezted a háládat. Miért?

Amellett, hogy újságíróként dolgozom, coach és kommunikációs tréner is vagyok. Az utóbbi években sok helyzetben, sokféle család és apa életébe pillanthattam bele. Sok apát támogattam az előrelépésben. Felbecsülhetetlen az a tapasztalat, amelyet tőlük kaptam – nekik a nevük említése nélkül vagyok hálás.

A könyvhöz és a weboldalhoz szakértő barátaimmal összesen hét tesztet készítettünk, amelyek segítenek az apáknak felmérni a saját erősségeiket, illetve feltérképezni, hogy milyen irányban tudnának fejlődni. Ahhoz, hogy ezek a tesztek jól működjenek, érthetők legyenek, és megbízható eredményt adjanak, sokan járultak hozzá azzal, hogy „teszttesztelőként” kipróbálták a kérdőíveket, és elmondták a tapasztalataikat – ők a nevesítettek, akiknek szintén nagyon sokat köszönhetek.

Annak pedig kimondhatatlanul örülök, hogy olyan, a maguk területén elismert és nagyszerű szakemberek álltak a könyv mellé, akik sok szakmai kérdésben egymással sem feltétlenül értenek egyet. Nagy ajándék számomra, hogy ebben a kérdésben összhang van közöttük: értékesnek találják az Apakulcsot, és ezt szívesen elmondják másoknak is.

 

Fő üzeneted a gyermekeinkhez való kapcsolódás szükségessége. Ezt talán még azok is ösztönösen érzik, akik nem fogalmazták meg maguknak. Miért volt fontos ezt kimondani, miért szükséges a tudatosság az apasághoz?

Az apaságunk is olyan, mint az anyanyelvünk. Egy részét hozzuk a génjeinkben, másik részét otthonról a tapasztalataink révén, harmadik részét összeszedegetjük a környezetünkből: figyeljük, mások hogyan csinálják. Végső soron pedig meghozzuk a saját döntéseinket: mit szeretnénk továbbvinni, mit akarunk elhagyni. De ahogy a nyelvhasználat esetében, az apaságunkban is sokat segít, ha tanulunk egy kis „nyelvtant”. Tudatosabbak leszünk, így számunkra is nagyobb öröm lesz az apai működés, a gyermekünkről nem is beszélve.

Természetesen lehet ösztönből, zsigerből döntéseket hozni, válaszokat adni, kapcsolatot építeni, de célzottabbak és eredményesebbek lehetünk, ha átgondoljuk, mit miért teszünk vagy nem teszünk. Persze attól, hogy tudatosabbá válunk, még nem tilos vagy lehetetlen ösztönösnek maradnunk.

 

Ha az apák tudatosították, hogy mit is szeretnének elérni, jön az első igazi nehézség: a hogyan. Bár minden ember, helyzet és kapcsolat más és más, mégis olyan kulcsokat és a kulcsokhoz olyan konkrét kihívásokat ad ez a könyv gyakorlatként, amelyek általános érvénnyel alkalmazhatók. Miért?

Azért, mert a modellek helyett igazán az alapelvek segítenek bennünket előre. Kétségtelenül kényelmesebb elővenni a fagyasztóból a kész ételt, mint főzni; egyszerűbb követni egy modellt, mint megtalálni a saját válaszaimat; könnyebb pontról pontra utánozni valakit, mint saját megoldásokat keresni. De ha a saját személyiségemmel, a saját gyermekemmel szeretnék kapcsolatban lenni, akkor a modellek hamar csődöt mondanak. Az alapelvek szem előtt tartása melósabb út: hiszen nekem kell kitalálnom, hogy az adott alapelvet a saját kapcsolódásunkban hogyan fogom alkalmazni. Mégis érdemes megpróbálni, hiszen egy modell sosem lesz személyre szabott, az alapelveket viszont mindenki személyre szabhatja, és akkor fognak működni igazán.

A következő lépés és egyben nehézség a gyakorlás. Több odafigyelést, extra energiát igényel, kudarcokat is rejthet magában. Úgy tartják, a férfiak általában jobban kedvelik az egyben megoldható fizikai vagy szellemi feladatokat, míg a folyamatos lelki munkától inkább tartanak. Mivel tudod biztatni azokat, akik akár már a gyakorlás előtt vagy közben elbizonytalanodnak?

Mi, férfiak nehezen valljuk be, de ettől még tapasztaljuk: nagyon sok bennünk a bizonytalanság. És ez teljesen természetes. Nem félni kell ettől, hanem tudomásul venni. És azt is érdemes észrevenni, hogy nagyon kevés olyan döntés van a világon, amely egy életre, örökre tönkreteszi a kapcsolódás lehetőségét a gyermekünkkel.

Lehet hibázni, és lehet javítani. Lehet újrapróbálkozni, és lehet bocsánatot kérni.

A három apakulcs és az ezekhez tartozó, összesen tizenkét kihívás épp arra ad lehetőséget, hogy apró lépésekkel elinduljunk. Hiába akarunk két nap alatt szuperapává lenni, ez nyilvánvalóan nem sikerülhet. De egyetlen, pici lépést képesek vagyunk megtenni, amellyel kicsivel jobb apákká válunk, mint amilyenek a múlt héten voltunk. Valójában ez a cél, és ez tényleg lehetséges.

 

Olvasás közben, de legkésőbb a kihívások gyakorlása során kiderül: ez nemcsak a gyermekünkről szól, elsősorban inkább önmagunkról. Az önismeret, a tükörrel, illetve a múlttal való szembenézés sosem fájdalommentes. Hogy látod, mennyire vevők rá az emberek?

Szerencsére egyre több az olyan férfi és apa, akik belátják, hogy érdemes az érzéseinkkel foglalkoznunk. Az apakulcsok hívószavai: ismerd – szeresd – támogasd. Egészen biztos vagyok abban, hogy akkor vagyok képes egyre egészségesebben kapcsolódni a gyermekemhez, ha saját magamat is egyre jobban ismerem, helyes mértékben szeretem, és kellőképpen támogatom.

Vagyis ha folyamatosan keresem azt, hogy mire vagyok hivatott, és mire nem; ha kapcsolódásra alkalmas állapotban tartom és nem zsigerelem ki önmagam; illetve ha folyamatosan törekszem a fejlődésre és a tanulásra (például jó minőségű szakirodalom olvasásával).

Kétségtelen, hogy mi, apák, férfiak szeretjük eljátszani a rendíthetetlen ólomkatonát.

Ugyanakkor az Apakulcs-tréningeken és -beszélgetéseken azt tapasztalom, hogy ha magunkat adjuk, és meg tudjuk teremteni a bizalom légkörét, akkor rá tudunk csodálkozni arra, hogy a fémváz alatt is van élő szövet, és valójában mindannyian hasonló bizonytalanságokkal, félelmekkel és talán sérülésekkel is küzdünk. Ezért szervezem a tréningeket csak apáknak: az őszinte megnyílás ajándékáért.

A lelki vonatkozású tréningekre is szívesebben járnak a nők, anyák. Mi a tapasztalatod ez ügyben? Kinek javaslod, kinek nem?

Mindazoknak ajánlom, akik szeretnének jobban működni apaként – akár olvasták a könyvet, akár nem, akár kitöltötték már bármelyik tesztet, akár nem.

Akik szeretnének mélyebben találkozni saját erősségeikkel és kihívásaikkal, jöhetnek!

És egyáltalán nem javaslom azoknak, akik úgy gondolják, hogy tökéletes apák, akiknek nincs miben fejlődniük. Nekik tényleg fölösleges.

Hogy képzeljen az ember egy apatréninget?

Az előadások meghívásos alapon szerveződnek, nagyjából másfél interaktív órát töltünk együtt. A tréningek vagy félnaposak, vagy egész naposak. Elképzelhető, hogy egy létező, megszervezett csoport teremt rá lehetőséget és hívja meg a programot, de időről időre én is meghirdetek alkalmakat, amelyekre szabadon lehet jelentkezni. Egyelőre általános Apakulcs-tréningeket tartok, amelyek az alapvető segítséget adják meg a kulcsok gyakorlottabb használatához. Később lesznek tematikus tréningek is, például a saját apakapcsolatunk témájában. 

 

Visszatérve a könyvre: az utolsó fejezete az istenkapcsolatról szól. Miért tartottad fontosnak ezt érinteni?

Mert a saját apaságomat végső soron nem tudom máshonnan eredeztetni, csak a mindenható Atyától, aki nekem is édesapám, aki velem is kapcsolódásra törekszik. És lám, Ő sem tesz mást, mint használja a három apakulcsot: ismerni, szeretni és támogatni akar engem. Erre a párhuzamra rácsodálkozni számomra kifejezetten felszabadító élmény. Hátha a könyv olvasói is találnak benne a saját életükre érvényes üzenetet.

Mit szóltak a könyvedhez a feleséged és a gyermekeid? Milyen apának tartanak téged?

Ahogy írtam a könyvet, és egyre mélyebben végiggondoltam a saját apai működésemet, egyre többször használtam és használom ma is tudatosan egy-egy helyzet értelmezéséhez vagy alakításához az apakulcsokat. Remélem, ők is úgy érzik, hogy kapcsolódunk egymáshoz, és egyre inkább ismerem, szeretem és támogatom őket. 

És te milyen apának tartod magadat?

Nem az az elvárásom, hogy tökéletes apa legyek, hanem az, hogy képes legyek ma egy kicsivel jobban működni, mint ahogyan tegnap működtem. Aztán persze vagy sikerül, vagy nem – mint bármely más apának. Egy biztos: mindig van lehetőségünk arra, hogy egy kicsivel jobb apákká váljunk.