Egy vetélésben az az igazán fájdalmas, hogy nemcsak a kisbabánkat veszítjük el, hanem megrendülhet önbizalmunk és anyai kompetenciánkba, akár Istenbe vetett hitünk is. A következő gyermekvállalás már ezzel a lelki teherrel indul, és ha a veszteség megismétlődik, a fájdalom, a szorongás és a bizalomvesztés a korábbinál is erősebb lehet, negatív érzelmi spirálba sodorhat minket. A „Ne félj, nem ítéllek el” lelkigyakorlaton megismertem egy fiatal, törékeny, kedves orvosnőt, aki négy kisbabát veszített el. Arra kértem, mesélje el történetét, hogy hasonló helyzetben lévők erőt meríthessenek belőle.

Egyre nagyobb igény mutatkozik a mediációs technikák elsajátítása iránt, az iskolák kapuin belül és természetesen azon kívül is. Míg a mediátorképzések hazánkban jópár éve elérhetőek, pedagógusok számára akkreditált képzés egészen eddig nem volt. A hiánypótló oktatási modul kialakításáról és fontosságáról a program egyik ötletgazdájával, trénerével, Varga Szilvia Edittel beszélgettünk.

Tudás, jóakarat, szövetség – apakulcsok ezek, amiket ha jól használunk, ajtókat nyithatnak egy kiegyensúlyozottabb családi kapcsolat felé. Bonyolultan hangzik mindez, pedig valójában egyszerű: csak ismerd, szeresd, támogasd a gyerekedet, mégpedig úgy, ahogyan arra neki szüksége van. Süveges Gergő Apakulcs című könyve ebben segítene. Interjúnk a szerzővel.

Adott egy család, két kisebb gyermekkel és három kutyával. Szokványos történetnek tűnik, pedig közel sem az: az egyik gyermek autizmus-spektrumzavarral él, a másik cöliákiával, a három eb pedig mind speciálisan képzett segítő-, illetve terápiás kutya. Történetükről az édesanya, Bengyel Nóra mesélt. Interjúnk.

Anthony Rékáról, a háromgyermekes utazási tanácsadóról akkor hallottam először, amikor egy email-listán egy közös ismerősünk karácsonyi ajándékaként ajánlotta az UtazzInkább online utazásait. Körülnéztem a honlapon, és annyira megtetszett, hogy néhányat – Lappföld, Új-Zéland, Dél-Afrika – családommal ki is próbáltunk. Most újra felkerestem Rékát, mert arra voltam kíváncsi, vajon a járvány lecsengésével változtak-e az igények és az ő tervei, vagy még mindig szükség lehet az online utazásokra.

„Játékosság és sokszor a szarkasztikus humor kell ahhoz, hogy az életet bírjuk és elbírjuk” – vallja Molnár Renáta, egy különleges, komplex egészségfejlesztő program alapítója. Már gyerekként indíttatást kapott, hogy tegyen mások egészségéért, egész életében eszerint járt el, mégis csak fia súlyos műtétje és saját balesete után talált rá igazi útjára, a Cor-Way-re. Elmesélte, hogyan. 

Vegyes házasság külföldön, kisgyermekhalál, (haza)költözés Magyarországra, örökbefogadás, kávézó nyitása – ezek Wheeler-Mezeiék legutóbbi öt évének címszavai. Amikor másfél éve beszélgettem Virággal és Jamesszel, már Tiszadobon éltek, és a kert végében található faházból kialakítottak egy kiadható szállást, de még mindig a hazaköltözés ügyes-bajos dolgait intézték. Nemrég viszont nyitottak egy közösségi kávézót és örökbe fogadtak egy két és fél éves kislányt. Most újra leültünk, hogy meséljenek nem mindennapi életükről.

Vajon létezik olyan, hogy ideális szülés? Mit is szeretnének az anyák és hogyan tudnak arra felkészülni, mi segít nekik ebben? Hol van a szülés-születés-történetben az apa? És mi jó a babának? Hogyan találnak rá külön-külön és együtt is a számukra legmegfelelőbb változatra az alternatívák között? Nyár elején elkészült egy különleges és hiánypótló kiadvány, ami ezekben a kérdésekben igyekszik támpontokat nyújtani: információt ad az elmének és kikapcsolódást, megnyugvást a léleknek. A három szerzővel beszélgettünk.

Nemrég jelent meg a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kiadásában Mattik Dora Dinoszaurusz a nappaliban című visszaemlékezése. Ez a történet egyrészt bizonyítékul szolgálhat, hogy a gyermekek bizony nagyon is sok mindent észrevesznek a családi problémákból, másrészt biztatást jelenthet, hogy a szenvedélybeteg szülők gyermekei képesek maguk mögött hagyni az ún. „hármas szabályt”, miszerint ne érezz, ne bízz és ne beszélj arról, ami otthon történik. Így van ezzel az álnéven író szerző is. Interjúnk.

A Ne félj, nem ítéllek el lelkigyakorlat szervezőivel több rendezvényen is találkoztam már, de sosem mutatkoztam be nekik – sem magánemberként, sem újságíróként. Két, első látásra is nagyon szimpatikus idős személyről van szó, akik láthatóan különleges erős házassági kötelékben élnek és hivatásuk a babákkal kapcsolatos veszteségek lelki gyógyítása. Zavarba hozott a téma... Nemrég viszont testközelből élhettem meg, milyen is az, amivel ők ketten sok éve foglalkoznak.

Zente nevét immár mindenki ismeri, hiszen a 2019-es év egyik szenzációja volt, hogy a gerincvelő izomsorvadásban (SMA) szenvedő gyerekek közül elsőként ő részesült az amerikai gyártású, nagyságrendileg 730 millió forintba kerülő, Zolgensma nevű génterápiás készítményből a Bethesda Gyermekkórházban. Az idei év szenzációja pedig az, hogy immár állami támogatásban részesülhet a készítményből az összes SMA-s kisbeteg: van, aki már túl is van rajta, hatan pedig ígéretet kaptak rá, hogy hamarosan ők is sorra kerülhetnek. A gyerekek egyedi történetük részét képező sok elkötelezett szakember nevét nem ismerjük, itt az ideje, hogy most egyet legalább megismerjünk közülük: Zente gyógytornászát, a pécsi Kordé Bencét.

Kovács Ildikó 17 éve, fiatal felnőttként került a küzdősportok és harcművészeti edzések közelébe. Akkor még nem tudta rávenni barátnőit az edzésekre, de azóta létrehozta saját női önvédelmi programját. A hozzá járók kérésére indított már gyermek önvédelmi csoportot, majd annak népszerűségét látva megalkotta a világ első önvédelmi kirakósát bölcsődés és óvodás gyermekek számára. Később Kalandos hétköznapok – Önvédelem gyerekeknek címmel mesekönyvet adott ki, amiben 2-6 évesekhez szólt. A kurzusok pörögnek, a mesekönyv folytatása készül, Ildikó pedig interjút adott arról, hol a harcművészetek helye az életünkben, vagy éppen mit kell megtanítani egy kétévesnek, hogy meg tudja védeni magát.