Kinn vagy benn legyen az állat, amikor tényleg kutyahideg van?

Nekem, amíg lehetőségem adódott kutyatartásra, kifejezetten „kinti” kutyáim voltak. Az életem meghatározó időszakát végigkísérő Bandi is az udvaron élt. Egészen pontosan a teraszon alakítottunk ki neki egy sok-sok meleg takaróval, plusz szalmával aláágyazott, szélvédett, száraz fekhelyet, ami védte a zord hidegtől. Bandi ír farkas és németjuhász keverék volt, nagytestű, dús bundájú állat, aki szó szerint imádta a havat. Sose láttam olyan önfeledten játszani, mint télen, amikor még neki is nyakig érő hó esett. Szinte sose fázott, de azért csikorgó téli napokon mégis képes volt jelezni, ha a hideg neki is már sok volt egy kicsit. Olyankor küszöbön belülre kéredzkedett, az előszobai folyosón csetlettünk-botlottunk keresztül rajta. Ott folyton útban volt, de beljebb nem jött. Ha hívtuk, akkor se. Csak lefeküdt az ajtón belül a küszöb előtt, onnan őrizte, figyelte az életünket.

Sose jöttem rá, miért nem akart beljebb, a fényes, hangos nappaliba, a cserépkályha közelébe feküdni, pedig engedtük volna. Nem osont beljebb, nem telepedett a pattogó kályha elé. És reggel, amint az első embernek dolga akadt kinn, már surrant is ki az ajtón, mintha benn se lett volna. Nappal esze ágába se volt beljebb merészkedni. Éjjelre is csak akkor, ha már tényleg farkasordítóan nagy volt a hideg. Vagy akkor, ha elhúzódó fagyok támadtak az éjszakai órákban. Télen többet evett, tényleg megfigyelhető volt, hogy nagyobb mennyiségű és tápanyagdúsabb ennivalóra volt szüksége, és igényelte a meleg ételt is, erre nagyon figyeltünk.

Más évszakokban csak akkor jött be, ha nagy vihar közeledett. Bár nem félt a villámoktól, de azért jobb volt benn, mint kinn, és onnan tudhattuk nyáron, hogy villámokkal sűrűn tarkított vihar jön, hogy Bandi megjelent az ajtóban, és a folyosóra feküdt. Olyankor nem volt az az erő, ami kiparancsolhatta volna. Nem láttam igazi félelmet rajta, nem reszketett, de valami ősi, ösztönös erő fedél alá, zárt helyre terelte.

 

Az egyik fiam kutyájánál, Mollinál – akit pár napja veszített el a család – is ezt figyeltük meg. Molli (Banditól eltérően) félt a vihartól. Igazi viharjelző kutya volt. Még híre-hamva se volt a rossz időnek, de valahogy megérezte az atmoszféra változását. Tudhattuk, ha Molli keresztülvágtázik a lakáson, és a konyhában a mosogató elé fekszik, s onnan nem mozdul, akkor egyrészt szakadni fog az eső, másrészt nagy szél is lesz, harmadrészt villámokkal érkezik a vihar. Reszketett, egész testtartásával jelezte, hogy számára nagyon is kellemetlen az időjárás. Még a fejét se emelte fel, és néha a mancsával a szemét is eltakarta.

Dehogy volt szíve olyankor a családnak az udvarra küldeni a kutyát! Bár hivatalosan Molli kinti kutya volt, de igazából benn legalább annyira szeretett lenni, mint az udvaron. Őt télen a meleg kályha behúzta. Ki-be járt az udvar és a lakás között.

Voltak kisebb testű kutyáink is Bandinál. Ők is udvaron, kinn éltek, de mindig figyeltünk arra, hogy télen se fázzanak.

Nem volt nekik kutyaruhájuk. Bevallom, húsz évvel ezelőtt falun ez még szokatlan megoldás lett volna.

De belátom, hogy nem úri huncutság az, ha valaki a kedvenceit vízálló vagy plusz ruharéteggel védi télen. Sőt, ha úgy hozná az élet, magam varrnék a kutyámnak ruhákat, hogy megvédjem a felfázástól, ízületi bántalmaktól. Egy cseppet se bánom, hogy változott a világ ízlése, hogy fejlődünk ezen a területen, és képesek vagyunk ilyen módon is fókuszálni a kutyák egészségére, jólétére.

De ne csak én meséljek! Zsupos Felíciána kutyanapközi-tulajdonost, vezetőt, kiképzőt kérdeztük a kutyákkal végzett munkájáról, hogy szerinte milyen tartási mód a legjobb, és vajon eltér-e a tartási módszer eltérő fajú kutyáknál. 

 

Mi a véleményed, melyik tartásmód jobb a kutyák számára? A teljesen kinti vagy a benti-kinti életmód?

Amennyiben csak a küllemi adottságokat nézem, ez mindenképp fajtafüggő. A legtöbb kutyafajta úgynevezett dupla szőrzettel rendelkezik, amely egy alsó, puha aljszőrzetből áll, és azt a kissé durvább tapintású fedőszőr takarja. Ilyen kutyafajta például a husky és a golden retriever. Az ilyen bundának lényegében hőszigetelő tulajdonsága van, így a dupla szőrzettel rendelkező fajták hideg időjárás mellett is könnyebben megtartják a testhőt, mint az aljszőr nélküli és rövidszőrű fajták.

Aljszőr nélküli fajta például a vizsla és a dobermann. Őket nem védi aljszőr a hidegebb vagy szeles időjárás ellen, így sokkal több energiát használnak fel arra, hogy melegen tartsák testüket, illetve sokkal fogékonyabbak az ízületi bántalmakra is.

A rövidszőrű kutyák esetében mérettől függetlenül mindenképp előnyösebb a benti tartás.

Amennyiben erre nincsen lehetőségünk, törekedjünk rá, hogy kutyánknak szélvédett helyen biztosítsunk egy megfelelően szigetelt kutyaházat. 

Külön szeretném kiemelni, hogy a kutyaházak kibélelésére hideg évszakokban a plédek, takarók, törölközők a legalkalmatlanabbak, mert a textilanyagok magukba szívják a kutyáról a nedvességet, de el nem vezetik azt, így a kutya könnyen megfázhat, ha a vizes anyagon fekszik. Tökéletes megoldás viszont, ha vastagon kibéleljük szalmával a kutyaházat, mert a szálakon lefolyik a víz, és remekül tartja a meleget. A kutyaól ajtajára a minél jobb hőmegtartás érdekében ponyvát vagy vastag szőnyeget is fel lehet csavarozni. 

 

Hideg évszakokban érdemes változtatni a kutyák táplálásán? 

Mindenképpen. A benti kutyákat célszerű energiaszegényebb étrenden tartani, hisz a korai sötétedés és hideg időjárás miatt nem tudunk annyi mozgást biztosítani számukra, mint a melegebb hónapokban, így kedvencünk könnyen elhízhat.

A teljesen kinti tartású kutyák etetésére pont ennek ellenkezője igaz, ajánlott őket magasabb zsír- és fehérjetartalmú eledellel etetni, mivel szervezetük sokkal több energiát használ fel a hideg időjárási körülmények között annak érdekében, hogy megtartsák a számukra ideális testhőt. Érdemes ízületvédő, bőr- és szőrtápláló táplálékkiegészítőket is adni a napi eledel mellé. 

  

A lakásban tartott kutyusoknál mire kell odafigyelni, ha gazdáik sétálni viszik őket? 

A kistestű kutyák hasa közelebb van a hideg, nyirkos földhöz és aszfalthoz, így a felfázás elkerülése érdekében mindenképp ajánlom rájuk a kutyaruhát. A nagytestű kutyákra is nyugodtan lehet adni, hisz a hideg évszakokban nagy a hőmérséklet-különbség a szabadban a meleg lakáshoz képest. Pont ugyanúgy kellemetlen nekik kabát nélkül a 25 fokból kimenni a mínuszokba, mint nekünk embereknek. Abban az esetben, ha tudjuk nekik biztosítani a szaladgálást, a játék idejére levehetjük róluk a ruhát, hisz míg intenzíven mozognak, nem fáznak, és nem tudnak megfázni.

Fontos még, hogy ősszel és télen fokozott odafigyelést igényelnek kedvenceink tappancsai, hisz a hó, a sózott utak és járdák, a hideg/nedves/fagyott aszfalt hamar kikezdi őket. Ha nem szeretnénk kutyánkra cipőt adni, akkor minden séta után alaposan törölgessük át a mancsait, majd kenjük be mancsápoló krémmel.

Tapasztalatok alapján mondod mindezt, de mégis: körülbelül mennyi kutya fordult már meg az iskoládban?

Egyszer megfogadtam, hogy összeszámolom, de nagyon nehéz már ennyi év távlatából tippelnem. Ha megpróbálok egy éves átlagot vonni, és azzal számolni, akkor a vállalkozásom kiváltása óta nagyjából 800 kutya volt a kezeim alatt. Talán ezer is van, de ehhez elő kéne vennem az összes eddigi határidőnaplóm, és naponként végigbogarászni őket évekre visszamenőleg, szóval tényleg csak tippelni tudok.

Neked milyen fajtájú kutyáid vannak?

Jelenleg egy ötéves dobermannom, egy egyéves malinois-m és egy hároméves chihuahuam van. Mindhárman benti tartásúak, szeretem a közelemben tudni őket. Sokkal mélyebb kapcsolatot lehet ápolni egy kutyával, ha nem csak az ablakon keresztül nézzük egymást, hanem szerves részei vagyunk egymás hétköznapjainak.

Miért választottad hivatásodnak, hogy kutyákkal dolgozz?

Kutyák mellett nőttem fel, és mindig is szerettem a társaságukban lenni. Tiniként kezdtem el komolyan érdeklődni a képzésük iránt, illetve nagyon lefoglalt, hogy különböző viselkedésproblémákra megoldást keressek. Sok időt töltöttem azzal, hogy megfigyeltem őket, a testbeszédüket, reakcióikat. Körülbelül általános iskolás éveim végén fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy kutyakiképző szeretnék lenni. Teltek az évek, tapasztalatot gyűjtöttem, elvégeztem a kutyakiképzői tanfolyamot, és huszonkét évesen megnyitottam az első kutyaiskolám. Lakossági képzés mellett szolgálati kutyák oktatásával is foglalkoztam két évet. Általam nevelt és képzett drog- és bombakereső kutyák teljesítenek most sikeresen szolgálatot külföldön és belföldön egyaránt. De az biztos, hogy ebben a szakmában mindig van új a nap alatt. Sosem lehet kijelenteni, hogy „na, most már mindent tudok a kutyákról”. Nekem is még van bőven hova fejlődnöm, és a kutyákról mindig rengeteget lehet tanulni. Ebben a tevékenységi körben nagyon fontos az alázat, a tisztelet és a végtelen mennyiségű szeretet.