Az ember jóindulata miatt egyre több kutya lesz glutén- és laktózérzékeny

Az első és legfontosabb szabály, amit tudatosítanunk kell magunkban, hogy házikedvenceink nem emberek, ebből következőleg más fajba tartoznak, tehát mások az élettani jellemzőik, és ebből fakadóan más igényeik is vannak. A legtöbbször azonban megfeledkezünk ezekről az alapszabályokról, és figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt, hogy nem egészséges ugyanabban a táplálkozási közegben tartanunk őket, amelyben mi élünk.

Annak idején mi is a legnagyobb jóindulattal kényeztettük el kedvenceinket, egészen addig, amíg labrador kutyusunk túlsúlyos nem lett, mozgásszervi problémái nem adódtak, és még a laikus számára is messziről észrevehető volt, hogy a pajzsmirigyműködése valószínűleg kiugróan rendellenes. Pedig megkapta a legjobb tápokat, a változatos házikosztot, eleget mozgott, és jó körülmények között élt. Valami mégsem volt rendben, ezért lépni kellett. Számos szakértőt felkerestem, tanulmányokat olvastam, kísérleteztem – mígnem rábukkantam Carole Sandhu állattáplálkozási szakember írásaira. Rengeteget tanultam tőle, és ma már teljesen más szemmel látom házikedvenceink egészséges táplálásának sarokköveit. 

Sajnos a kutatási eredmények lehangolóak: a szakemberek szerint szinte általánossá vált, hogy a tízévesnél idősebb kutyák pajzsmirigyproblémákkal küzdenek és sokkal többet betegeskednek, mint őseik. A boltban vásárolható tápok döntő többsége gabona alapú, ami komoly emésztési problémákat is okozhat. Ez különösen a macskákra veszélyes, akik a gabonatúlsúlyos étrend miatt nem érzik magukat jóllakottnak, elhíznak. Most sokan mondhatják azt – talán jogosan – hogy régen is adtak az állatoknak kenyeret, mi ezzel a baj? Igen, ez valóban így van, viszont szervezetre gyakorolt hatását tekintve össze sem lehet hasonlítani a kovásszal készült kenyeret a mai üzemi kenyerekkel. A kovászos kenyér fogyasztása együtt járt a fermentációs folyamattal, ami nagymértékben segíti az emésztést.

A mai, adalékokkal készült kenyerek nehezen emészthetőek, és egyre több kutyának okoznak allergiát. Egyes kutatások szerint ma már minden negyedik házikedvenc allergiássá vált a gabonákra. Van, hogy évekig észre sem vesszük, hogy baj lehet: kedvencünk kicsit vakarózik, bűzöseket szellent, begyullad a füle, nyalogatja a mancsait vagy foltos lesz a bőre. Nem is gondolnánk, hogy ezen tünetek mindegyike utalhat gluténérzékenységre, amely komoly táplálkozásbeli változtatásokat kíván.

Ugyanis a gluténérzékenység házikedvenceink esetében sem gyerekjáték: növelheti a daganatos megbetegedések kockázatát, bél- és emésztőrendszeri gyulladásokat okozhat, elhízáshoz és általános egészségromláshoz vezethet. Főleg a macskák esetében jelenthet problémát az alacsony ásványianyag- és vitamintartalmú gabona alapú táp, hiszen fogyasztása az előbbi jellemzők miatt túlzott ürítést okoz, ami nehézkes veseműködéshez vezet, elzáródások és húgyúti betegségek alakulhatnak ki. Egyesek szerint megoldást jelenthet a problémára a pelyhesítés technológiája. A pelyhesítés során gőzzel felnyitják a gabonaszemeket, a benne található keményítőt pedig a gőz kisebb egységekre bontja, amit elvileg már meg tud emészteni az állat. Vitatott terület, ezért a legtöbb állattáplálkozási tanácsadó más megoldásokat javasol.

Carole Sandhu Myths and Misconceptions in Canine Nutrition című értekezésében egy kísérletről is beszámol, ahol a résztvevő állatok dönthették el, választhatták ki, hogy milyen összetételű étrendet szeretnének fogyasztani. A kutyák legnagyobb része a 30-38 százaléka fehérje, 59-63 százaléka zsír és 3-7 százaléka a szénhidrát arányú étrendet választotta, a macskák pedig még ennél is kevesebb, összesen 1% szénhidráttartalmú ételeket ették meg a legszívesebben. Ennek az étrendnek sem volt minden hatása pozitív, hiszen sok esetben komoly plusz kilók szaladtak fel a résztvevőkre. Carole szerint a megoldás a szénhidráttartalom óvatos emelése lenne, még úgy is, hogy tudjuk:

habár a kutyák képesek hasznosítani a szénhidrátokat, tényleges szükségük nincsen rá.

Sokan vélik úgy, hogy a kutyának nincs szüksége másra, csak a hús fogyasztására. Azonban ez nincs teljesen így. Az valóban igaz, hogy a vörös hús és a szárnyas az egyik legjobb minőségű fehérje, viszont a húsban nincs elég foszfor, kalcium és ásványi anyag, ezért nem tudja fedezni a kutyák napi szükségleteit. Vadon élő rokonaikhoz képest a kutyák szervezetében több az amiláz enzim, aminek köszönhetően képesek a növényi eredetű ételek és a szénhidrátok emésztésére. Emellett a kutyák képesek A- és D-vitamint előállítani növényi táplálékból is,

ezért inkább mindenevőnek, mintsem húsevőnek nevezhetnénk őket.

De mi a helyzet a nyers táplálékokkal?

A válaszadók általában két táborra szakadnak: az egyik oldalon a nyers etetés hívei vannak, akik a nyers ételek egészségjavító hatásában hisznek, a másik oldalon állók viszont tartanak a fertőzések lehetőségétől. Azt már kutatások is bizonyították, hogy a csak nyers ételekkel is biztosítható a kutya megfelelő táplálása, azt azonban a tudomány még nem tárta fel, hogy valóban jobb vagy sem az effajta táplálási mód.

A házikoszt rendszeres fogyasztása, a megfelelő egyensúly betartása és az alapanyagok gondos megválogatása mellett alapesetben nem okozhat problémát, de ha ezekre nem figyelünk, akkor az allergián, működési rendellenességeken és táplálkozási zavarokon túl hiánybetegségeket is okozhatunk házikedvenceinknek. Ez pedig nem gyerekjáték, mert sokszor már csak akkor ismerik fel a problémát, amikor az már nem visszafordítható. Emellett nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy több olyan emberi étel is van,

ami állataink egészségére nézve kifejezetten ártalmas és veszélyes: ilyen a mazsola, xilit, csokoládé, avokádó. 

És mi a helyzet a sokat vitatott tejjel?

A legtöbb kutya szereti a tejet, és örömmel is fogyasztja, azonban a tej nem szükséges része étrendjüknek. Nyolchetes kor után a kiskutyáknál a laktáz enzim (a tejcukrot lebontó enzim) termelése csökken, esetenként annyira, hogy laktózintolerancia alakul ki náluk, és a tejtől hasmenésük lesz, puffadnak.

De akkor mit, mikor és hogyan adjunk nekik?

Az állatorvosok szerint a felnőtt kutyákat naponta egyszer kell megetetni, egyes esetekben a napi eledelt két részletben adagolva. Egyes fajtákat (pl.: németjuhász, német dog, szetterek, rottweilerek – vagyis az úgynevezett mély mellkasú kutyákat) ajánlatosabb naponta kétszer, hogy nagyobb eséllyel elkerüljük a gyomorkitágulást és gyomorcsavarodást, amely végzetes kimenetelű lehet, ha az állat nem részesül időben orvosi ellátásban.

Amit a kutya nem fogyaszt el húsz-harminc percen belül, azt vegyük el előle és ne kínáljuk újra étellel egészen a következő etetési időig. A legegyszerűbb etetési mód, ha kiválasztunk egy jó minőségű tápot és csak alkalomadtán kínáljuk átgondolt házi koszttal az állatot. Erre akkor lehet leginkább szükség, ha növelnünk kell étkezési kedvét, mert mondjuk beteg és elveszítette az étvágyát.

A főtt étel sose legyen forró vagy túl hideg, mindig hűtsük szobahőmérsékletűre, mielőtt megkínálnánk vele kedvencünket. Ne legyen nagyon zsíros és fűszeres sem! A csontetetést is kerüljük, mert bár a kutyák szeretik, de amellett, hogy tápláló értéke minimális, számos emésztési problémát (pl. gyomormegterhelés, gyulladás, hányás, hasmenés, bélsárpangás) okozhat. A kutya bélcsatornája rövid, tehát gyorsan emészthető tápanyagokra van szüksége: leginkább állati eredetű fehérjét igényel. Szüksége van még szénhidrátokra és zsírokra is, valamint vitaminokra, ásványi anyagokra, makro- és mikroelemekre – mindezeket megfelelő mennyiségben és arányban.

Fontos az egyéb jellemzők figyelembevétele is: másra van szüksége egy pár hetes kutyának, másra egy növendéknek és másra egy felnőtt vagy idős kutyának. Célszerű minden esetben egy teljes egészségügyi felmérést követően kikérni szakember tanácsát, és az eredmények ismeretében összeállítani kedvencünk kiegyensúlyozott étrendjét.

Láthatjuk, hogy négylábú családtagjainkról való gondoskodás közel sem olyan egyszerű feladat. Ha a legjobbat szeretnénk nekik, akkor más dimenzióban, más feltételek mellett kell átgondolnunk napi menüjüket, ami sokszor rengeteg időt, tájékozódást, türelmet és következetességet igényel. De én mégis azt mondom, hogy minden perce megéri, mert egy boldog négylábú a mi életünkbe is boldogságot hoz. Igyekezzünk hát mindent megtenni testi-lelki egészségükért, hogy hosszú életet élhessenek meg, és minél több emlékezetes pillanatot tölthessünk el együtt!

 Forrás: ITT és ITT