Természetes lehet, hogy ilyenkor nő bennünk a feszültség. Minden családtagra másképp ró terhet az otthonlét, legyen szó az éppen járni tanuló piciről, az otthonról szabadulni vágyó kamaszról vagy az újonnan négy fal között dolgozó szülőkről. Az esetlegesen egyre növekvő feszültség, türelmetlenség, sőt, még az unalom is konfliktushelyzetbe sodorhat bennünket. Pontosan ezért fontos, hogy megtanuljuk kezelni ezt az időszakot – és ez csakis együtt sikerülhet!
1. Beszéljük át a szerepeket!
Tisztázzuk, hogy kinek milyen kötelezettségei vannak, minek kell eleget tennie, és minden egyéb otthoni munkát osszunk szét.
Alakítsunk ki egy rendszert, amiben mindenkinek megvan a helye az új működésmódban.
Így sokkal könnyebb lesz megküzdeni a jelenlegi helyzettel, és nem fogjuk úgy érezni, hogy egyedül kell mindennel megküzdenünk. Talán eddig is kimondottak voltak ezek a szerepek, és csak finom módosításokat kell végezni, talán kisebb harcokat igényel ez az új rend kialakítása. Kétségtelen: most valakinek hamarabb kell felnőni, és van olyan is, akinek meg kell tanulnia elengedni dolgokat, hogy könnyebb legyen mindenkinek. Kölcsönösen mindannyiunknak eleget kell tennünk a kialakult rendszernek, viszont, ha úgy hozza a szükség, meg kell tanulnunk rugalmasan kezelni a változtatásokat.
2. Tartsuk tiszteletben a határokat!
Különösen a kamaszok és fiatal felnőttek esetében fordulhat elő, hogy megviseli őket a szabadságuk korlátozása. Persze nem csak őket érinti ez, mégis, könnyen beláthatjuk: attól még, hogy egy házba szorult mindenki, vannak határok, amiket tiszteletben kell tartani – és
ez akár fizikai valójában is megjelenhet, például egy előttünk bezáruló szobaajtó képében.
Lehetnek családtagok, akik állandóan valami közös programmal töltenék a szabadidőt, míg mások ekkor ülnének le kicsit töltekezni, éppenséggel egyedül, vagy csak a barátaikkal akarnak virtuálisan időt tölteni. Ne erőltessük mindenáron a másikra saját elképzeléseinket, vágyainkat, hanem találjuk meg a kompromisszumokat. Ez nem mindig egyszerű, de ez az időszak most arra is jó, hogy ezt gyakoroljuk. Ha odafigyelünk egymásra, az kölcsönösen építeni fogja kapcsolatainkat és elősegíti azt a légkört, amiben a konfliktus helyett az együttműködést választjuk.
3. Próbáljuk megérteni egymás perspektíváját!
Amikor kevesebb időt töltünk együtt, talán észre sem vesszük, de
az életkori különbségekből fakadóan máshogy tekinthetünk a jelenlegi helyzetre, az életünkre, a céljainkra
– és máshogy is reagálunk rájuk. Egymás nézőpontjának átvétele egy életen át tanulható, csiszolható tudomány, ami segít minket abban, hogy ne szedjük szét egymást, amikor nem hagyhatjuk el a lakást feszültségoldás céljából.
Most minden érzelmi reakció mögött ott lehet a jelen patthelyzet, amiben nem tehetünk mást, csak várunk és alkalmazkodunk. Ez fárasztó. Mindenki elérhet ahhoz a ponthoz, amikor megtelik az a bizonyos pohár. Nagyon sokat segít, ha a nyílt kommunikációt választjuk célozgatások helyett, és igyekszünk felmérni és megérteni egymás igényeit. Próbáljunk arra ügyelni, hogyha valaki elfáradt, akkor tudjon pihenni. Vegyünk le terheket a válláról, érezze, hogy mellette állunk nem csupán testi, de lelki valónkban is!
4. Keressünk lehetőséget a közös szórakozásra!
A humor lehet az az élesztő a mindennapokban, ami sosem fogy el a polcainkról. Gondolkozzunk együtt, adjunk bele magunkból egy picit, így olyan közös mókázás várhat ránk, amiben mindenki jól érzi magát. Nehéz sok vágyat és kívánságot összeegyeztetni, ilyenkor akár meg is oszthatjuk, például ma társasozunk, de holnap filmmaratont tartunk stb.
Mindannyian ismerjük azt a tényt, hogy a legegyszerűbb dolgok néha a legszórakoztatóbbak. Nem kell több videojátékot megvásárolnunk mindenáron (de persze ez is nagyon jól hangzik), lehet, hogy egy közös sütés vagy otthoni táncos torna ugyanúgy megdobogtatja a szívünket, és közelebb hoz bennünket egymáshoz.
Esetleg végre van időnk leülni és beszélgetni?
Ez is egy kiváló opció, a lehetőségek tárháza a kreativitásunkból táplálkozik.
5. Készítsünk terveket!
Engem mindig segítenek a közeljövő apró, vagy egészen óriási tervei. Bátran gondoljunk bele, hogy mit fogunk csinálni, ha vége lesz ennek a helyzetnek! Kikkel találkozunk, mit csinálunk? Be tudunk pótolni elmaradt eseményeket legjobb barátainkkal? Egy kis belföldi-külföldi utazás, túrázás? És mi vár ránk az életünkben? A vállalkozásunk, munkánk egyengetése? Lehet most érdemes munkahelyet váltani, vagy belevágni valami újba? Merjünk tervezni, és ezekből erőt meríteni, amikor nagyon nyom minket a tehetetlenség és a bizonytalanság.
Most van időnk megoldásokat előkészíteni a lehetséges helyzetekre, amik a szabadság nyomán kialakulnak. Ha pedig tehetjük, készüljünk bármilyen szimbolikus vagy tényleges módon: hirdessünk meg eseményeket, nézzük ki a legszebb városokat vagy túraútvonalakat, tanuljunk és fejlesszük magunkat. Üljünk le a párunkkal vagy családtagunkkal tervezni, beszélgessünk, tárjuk fel a bennünk lévő kérdőjeleket. Együtt könnyebben találjuk meg azokat a válaszokat, lépcsőfokokat amelyek továbblépést jelentenek majd a szabadulás kapujában.
További cikkeink a témában:
ANYU, LÉGYSZI VIGYÁZZ MAGADRA!
MIÉRT ENGEDTE MEG ISTEN A KORONAVÍRUST?
KARANTÉN-SZERELEM: MILYEN HATÁSSAL VAN AZ ÖSSZEZÁRTSÁG A PÁRKAPCSOLATUNKRA?
