Baba érkezik a családba – hogy mondjam el?

Ugyan tartja magát az a nézet, hogy a 12. hétig egy szót se senkinek, azért vannak kivételek. A szülőknek, akik meglehet, ezzel az utóddal válnak majd nagyszülővé, már a legelején érdemes elmondani a helyzetet. Nemcsak azért, mert ők a legbennfentesebbek egy család életében, hanem azért is, mert az édesanyánk (és jó esetben az anyósunk is) olyan segítséget nyújthatnak az első pillanattól kezdve, amire nem feltétlenül képes más. Bensőséges, mély érzelmi támogatásban lehet részünk, ami tovább erősíti a kapcsolatot a szülőkkel (immár nagyszülőkkel). Az első, belső körbe aztán beletartozhatnak a testvérek is, vagy azok a rokonok, akikkel nagyon szoros a kapcsolatunk.

Az első 12 hétre vonatkozó óvatosság babona ugyan, de azért annyi alapja mégiscsak van, hogy az első trimeszterben különösen sérülékenyek még a picik, és ha baj van, akkor egyrészt óriási segítség lehet, ha a hozzánk közel állók tisztában vannak a helyzettel és a segítségünkre tudnak lenni, másrészt nem látnak rá a veszteségre azok, akikre az nem tartozik.

A 12 hét után már bátrabbak a kismamák, a legtöbben akkor engedik útjára a hírt, és manapság jellemzően a közösségi oldalak adnak erre teret. Arra azonban, hogy milyen módon osztjuk meg a családtagokkal a baba jövetelét, vagy hogyan értesítjük erről a barátokat, ezernyi szebbnél szebb, gyengédebbnél gyengédebb vagy ötletes módszer létezik.

A legtöbben – főleg korai terhesség idején, amikor még nincs ultrahangfelvétel vagy még nem egyértelmű, egy idősebb (gyengébben látó) családtag számára egy modernebb kivitelű és higiénikusan kezelhető terhességi teszttel mondják el, hogy mi az örömteli szituáció. Más apró gyerekcipővel jelzi, hogy a család felé tart az új jövevény. A barátok, a nagyvilág felé való feltárásban pedig millió kép, kollázs, montázs, vers lehet segítség. Mert néha szavakkal a legnehezebb elmondani a legszebb dolgokat, néha pont ilyenkor hagynak cserben minket a szavak.

De nézzünk néhány igazán kedves szimbólumot!

• A terhességi teszttel tényleg nem lehet mellé lőni: a piros csík az piros csík, és mindenki számára egyértelmű, mit is jelent.
• A cumi is tiszta üzenet. Ha ilyet adunk ajándékba, vagy cumit ábrázoló képeslapot küldünk, vagy rakunk ki valamelyik közösségi oldalunkra, szöveg se kell hozzá, özönlenek majd a bátorítások és a gratulációk.
• A gumikacsa a babapancsolásra utal, illetve visszautalhat a szülők gyerekkorára, ami igazán megható emlékeket idézhet fel a „nagyszülőkben”.
• A rózsaszín fészek az angyalkával szintén babaváró szimbólum. Hova is érkezhetne jobb helyre egy kisbaba, mint egy pihe-puha fészekbe?
• A biztosítótű az egyik leggyakrabban alkalmazott szimbólum, valamiért nagyon kedvelik a szülők, mutatjuk is, hogyan:  

 

Természetesen az is előfordulhat, hogy a szülők nem érzik szükségét annak, hogy tájékoztassák a külvilágot a kicsi közeledéséről. Az is gyakori jelenség, hogy amekkora hűhót csapnak az első baba érkezésekor, annyira nincs fókuszban ugyanez a kedves megosztás a második vagy a sokadik gyerek esetén. Nyilván senki se fogja számon kérni tőlük ennek elmaradását, nem fognak a nagyszülők panasszal élni, de a második, sokadik gyerek lehet, hogy később rákérdez a szülőknél arra, hogy: „Na és engem hogy mondtatok el?” Ugyanolyan magyarázatra szoruló szitu lehet belőle, mint a babafotók esetén, mert az igaz, hogy a nem csak virtuálisan lapozható, nagy babaalbumba rendszerint csak az első gyerek fotója kerül. Nyomtatásra, vagdosásra, rendszerezésre rendszerint nem jut idő a többi gyereknél, pedig ugyanolyan fontos mindegyik számára az első emlékek megléte.

Az is megtörténhet aztán, hogy a család apraja-nagyja titoktartás terhe mellett beavatásra kerül, de nem feltétlenül jelent a titoktartás mindenkinek ugyanazt. Különösen gyerekeknél állhat fel az a különös-vicces helyzet, hogy nem mondják el ugyan, de rajzaik beszédesebbekké válnak minden szónál. Mint például ennél a gyönyörű gyerekrajznál:

És ha már megérkezett a pici, bőven lesznek újabb kérdések: hogyan lesz sikeres az altatás, mennyi játék az elég játék, és mit csináljunk, ha unatkozik a gyerkőc?