„Többet kell dolgoznunk azon, hogy legyen közös családi identitásunk” – Ilyen az élet nyáron a mozaikcsaládokban

Minden negyedik gyerek mozaikcsaládban él Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy legalább az egyik szülőnek új párja van, aki nem ritkán a saját gyermekeit is magával hozza a kapcsolatba. A jelenség mára olyan méreteket öltött, ami megköveteli, hogy társadalmi szinten foglalkozzunk vele. Mozaikcsalád nem csak válással jöhet létre, száz évvel ezelőtt még elsősorban megözvegyült felek kötöttek új házasságot. Bogár Zsuzsa pszichológus, családterapeuta, a Mozaikcsalád Központ alapítója szerint ma már elenyészően ritka, hogy haláleset előzi meg a mozaikcsalád létrejöttét.

A mozaikcsaládban élők nagy száma ellenére ma is sok tabu övezi ezt a kissé még mindig újdonságszámba menő élethelyzetet: az egyik ilyen például a nyári szünet, a nyaralások kérdésköre. Melyek a tipikus hibák, amiket elkövetünk? Hogyan lehetünk tudatosak? Ehhez adunk tippeket – ugyanis mozaikcsaládban is élhetünk meg szép, felemelő élményeket, mély szeretetkapcsolatokat.

Időben kezdjük el az egyeztetést a nyárról!

A válás egyik neuralgikus pontja a gyermekfelügyelet kérdése, amelyet a bírósági ítélet részletesen szabályoz, beleértve a nyári szünidő megosztását is. Bár az ott írásba foglalt megállapodás egyértelmű, Bogár Zsuzsa szerint fontos és érdemes már a kora tavasz folyamán felvenni a volt házastárssal a kapcsolatot, és egyeztetni az elképzeléseket a nyári szünetről. „Ez elengedhetetlen lépés. Sokszor találkozom úgy mozaikcsaládokkal, hogy már benne vannak a nyárban, és még fogalmuk sincs arról, hogyan alakul a szünidő, mert senki nem teszi meg a kezdő lépést, hogy ráírjon a másikra” – osztja meg a szakértő.

Amit csak lehet, rögzítsünk írásban!

Sokaknak idegen lehet a gondolat, hogy ne csak szóban egyeztessenek a volt párjukkal, hanem mondjuk közös excel-táblázatban is vezessék akár órára-percre lebontva azt, hogyan alakul a nyári láthatás. „Rengeteg feszültségtől tudja megkímélni magát egy mozaikcsalád, ha minden átláthatóan le van írva, így mindenki számára egyértelmű, meddig vannak az egyik szülőnél a gyerekek. Így könnyebben tudják tervezni az egyéb teendőiket, olyan prózaiakat is, mint a nagybevásárlás” – mutat rá Zsuzsa.

Mielőtt nyaralni indulunk mindenképpen ellenőrizzük, hogy minden rendelkezésre áll-e a nyaraláshoz: ruházat, iratok, gyógyszerek!

Kevés annál bosszantóbb dolog van, mint amikor közvetlenül a repülőrajt előtt derül ki, a mozaikcsalád valamelyik gyermekének a másik szülőjénél van valamije, amire feltétlenül szükség lenne. „Mi magunk is mozaikcsaládban élünk, a férjemnek és nekem is két-két gyermekünk van az előző kapcsolatunkból. Legutóbb, amikor nyaralni indultunk, a legkisebb gyerekünknek eszébe jutott, hogy a sportcipője az édesanyjánál maradt. Szerencsére a sors megoldotta a dolgot, és nem kellett őt hajnali ötkor felcsengetnünk: előkerült a házból egy pár tréningcipő, ami éppen jó volt a gyerek lábára, így végül útnak tudtunk indulni” – meséli Zsuzsa.

 

Ugyanilyen tipikus, bosszantó probléma tud lenni, ha például a személyi igazolvány marad otthon, vagy a volt házastárs hozzájáruló nyilatkozata a gyermek határátlépéséhez. Ilyenek könnyen előfordulhatnak, ezért is fontos egyeztetni, hogy ki mikor indul, és lélekben felkészülni arra, ha még vissza kell menni valamiért – vagy hogy hozzánk csöngetnek be egy pár tornacipőért hajnalok hajnalán.

Ne licitáljuk túl a másik szülőt!

Rendszeresen előfordul, hogy a volt házastársak versengenek abban, ki a jobb fej, ki ad több mindent a gyereknek, ki viszi jobb, izgalmasabb helyre a csemetét. „Láttam olyan családokat, amelyekben a gyerekeknek másról sem szólt a nyaruk, mint hogy egyik kimerítő élményből rohantak a másikba. A legveszélyesebb következménye ennek az, hogy nyúzottan, halálfáradtan fognak visszaülni az iskolapadba” – figyelmeztet Bogár Zsuzsa. Az ideális az lenne, ha a felek tudnának egyeztetni arról, hogy egy-egy intenzív nyaralást pár nap láblógatós, pihenős otthoni nap követhessen a következő nagy élmény előtt – persze ehhez olyan fokú együttműködés szükséges, ami sajnálatos módon igen ritka az elvált szülők között. 

Tanuljunk meg jól kérdezni!

Ugyancsak nem szerencsés, ha olyan döntéseket akarunk a gyermekre bízni, ami nem az ő dolga és felelőssége – például azt, hová menjen a család nyaralni. Az viszont fontos, hogy ők is meg tudják fogalmazni, mit jelent nekik a jó nyaralás, mert így könnyebb olyan programokat összeállítani, amelyben a különböző személyiségű, vérmérsékletű családtagok is megtalálják a maguk örömét. „Fontos, hogy ehhez nem konkrét, hanem általános kérdéseket kell feltenni, beszélgetni arról, neki mi a kikapcsolódás, a feltöltődés, minden gyermekkel a maga érettségi szintjén. A hagyományos családokban is fontos szülői feladat, hogy a gyerekek megtanuljanak reflektálni a valódi szükségleteikre, azonban a döntéseket mindig a szülőknek kell meghozniuk” – hangsúlyozza a szakértő.

Higgyük el, hogy jó szülők vagyunk!

Akár nyaralni megyünk, akár otthon töltjük a szabadságunkat, figyeljünk arra, hogy ne zsúfoljuk tele a napjainkat programokkal, hagyjunk időt magunknak beszélgetni, jelen lenni – tanácsolja a pszichológus. Hiszen felnőttként sem az alapján fogjuk jónak vagy rossznak ítélni a gyermekkorunkat, hogy milyen programokon vettünk részt. „A gyerekkorunk megítélésében a szüleinkkel való tartalmas együttlét nyomja a legtöbbet a latba: azaz, hogy szeretetben, biztonságban, jól éreztük-e magunkat. Egy családban jó esetben el lehet mondani, mi bánt, mi a jó, mi a rossz. Csak akkor tudunk ilyen családi légkört teremteni, ha gyerekként megtapasztaltuk ezt, vagy foglalkoztunk magunkkal terápiában. Jó minták nélkül nagyon nehéz. Nyáron figyeljünk oda jobban, hogy szakítsunk időt lelassulni, játszani, társasozni – sosem tudhatjuk, nem mond-e valami döbbenetesen mély és fontos dolgot vízi röpizés közben a kiskamaszunk. Gyakoroljuk a tudatos jelenlétet!” – bátorít Bogár Zsuzsa.

Vonjuk be a gyerekeket!

„A férjemmel ketten hoztuk létre és vezetjük a Mozaikcsalád Központot, ő mediátorként és coach-ként kíséri a családokat. Egy-egy nyaraláskor, kikapcsolódáskor fel szoktunk figyelni a körülöttünk lévő többi családra, akiknél vacsora alatt is végig szól a zene a gyerekek fülében” – meséli a pszichológus. Ez a jelenség elkeserítő, és nem csak a mozaikcsaládokat érinti. „Nekünk azonban jobban oda kell figyelnünk arra, hogy bevonjuk a gyerekeket, többet kell dolgoznunk azon, hogy legyen közös családi identitásunk, mert ha nem tesszük, a gyerek könnyen elszigetelődhet, idegennek érezheti magát. Nagyon fontos, hogy legyenek közös szabályaink, rítusaink. Nálunk például étkezések közben nincs telefonozás, hanem beszélgetünk, együtt vagyunk, figyelünk egymásra.”

Ne féljünk a veszteségtől!

Akár válás, akár haláleset miatt jön létre mozaikcsalád, mindenképpen meghatározza azt valamilyen veszteségélmény. A tagok elveszítik az addigi életüket, önazonosságuk egy részét, a család egységének illúzióját. A gyerekeknél megváltozhat a születési sorrend, ha bekerül a képbe egy idősebb vagy fiatalabb mozaiktestvér. Ezek mind fájdalmas veszteségek, amelyeket el kell gyászolni, pont úgy, mintha valóban halálesetet gyászolnánk. „Sokszor évekkel később keresnek meg minket mozaikcsaládok, akiknek azért lettek problémáik, mert a gyászfolyamatuk megrekedt vagy akár el sem indult. A veszteség feldolgozása akkor fejeződött be, ha tudatában vagyunk a veszteségünknek, nem tagadjuk meg, elfogadjuk az életünk részének, de többé nem gátol minket abban, hogy kerek, egész, örvendező, önfeledt életet éljünk, már nem befolyásolja a mindennapjainkat” – magyarázza Bogár Zsuzsa.

„Hosszú és küzdelmes út eljutni idáig, de nem szabad megspórolni. Nincs annál rosszabb, ha a gyerek azt éli meg, hogy nem beszélhet senkivel arról, ami fáj neki, mert a szülei rögtön hárítani kezdenek, ő pedig egyedül marad a fájdalmával, bezárkózik, izolálódik” – figyelmeztet a pszichológus. Ugyanakkor elismeri: nagyon nehéz a szülőnek a sajátja mellett a gyerek gyászával is foglalkoznia, a helyzet kulcsa mégis az, hogy legyen elérhető a gyereknek, azaz legyen nyitott arra, ha a gyerek felhozza ezt a témát. Szintén gyakori hiba, hogy a szülő a gyermekétől várja a vigasztalást, ugyanis ezzel nagyon megterheli őt, és hátráltatja a gyászát.

Persze nem kell mindig és állandóan a fájdalmas témákról beszélni. „Majdnem két évtizedig dolgoztam örökbefogadó családokkal. A felkészítő tanfolyamokon mindig elmondtuk, hogy nem kell minden egyes nap erről beszélni, mégis fontos, hogy az örökbefogadás jelen legyen a család identitásában, és bármikor lehessen róla szó. Hasonlóan működik a válás és a mozaikcsaládos lét feldolgozása is: nem kell mindennap ezt taglalni, de legyen a családi identitás része, hogy mi mindannyian elszenvedtünk valamilyen veszteséget, amit így vagy úgy, de már feldolgoztunk”. A családterapeuta hozzáteszi: fontos, hogy a szülő is kimutassa, megélje a fájdalmát, azonban nem várhatja el a gyermekétől, hogy ő nyújtson számára vigasztalást.

Erősítsük meg a párkapcsolatunkat! Vigyázzunk a lojalitáskonfliktusokkal!

A sikeres mozaikcsalád alapja a jó párkapcsolat: ha a gyerekek azt látják, hogy a pár két tagja tudja támogatni egymást, meg tudják osztani egymással a nehéz érzéseiket is, akkor az a gyerekeknek is jó minta lesz, és később ők is képesek lesznek beszélni a nehézségeikről – mondja a szakértő. „A hozzánk fordulók egyik része még a mozaikcsaláddá válást tervezgetve keres fel minket, de sok olyan esetünk is van, amikor évek óta működő mozaikcsaládban üti fel a fejét valamilyen párkapcsolati vagy kommunikációs probléma, illetve lojalitáskonfliktus. Elsősorban a gyerekek szemszögéből szoktuk ezt tárgyalni, például, hogy nem merik otthon elmondani, ha jól érezték magukat a másik félnél és »azzal a másikkal«, pedig nagyon gyakori az is, amikor a szülő érzi úgy, hogy választania kell az új párja és a gyereke között, és őrlődik a konfliktusban. Ezt úgy lehet megelőzni, ha a válás után hagyunk magunknak időt kialakítani az egyszülős családi identitásunkat, így tisztábban tudjuk kezelni a leendő mozaikcsaládunk felnőtt és gyermek alrendszerét is – ugyanis szükséges, hogy ezek az alrendszerek kialakuljanak” – hangsúlyozza Bogár Zsuzsa.

Döntsük el, hogy együtt vagy külön nyaraljunk!

Nagyon megosztó kérdés az, hogy a mozaikcsalád felnőttjei menjenek-e el külön nyaralni a saját, vérszerinti gyerekeikkel. „A személyes véleményem szerint ne tegyünk így. Ha család vagyunk, és így vagyunk egy család, akkor így szervezzük a nyári programokat is. A külön nyaralás ugyanis azt üzeni a gyerekeknek, hogy »de jó volt, amíg így voltunk, mi így vagyunk egy egység«, és ez mindig hasítja a mozaikcsaládot. Úgy fogják érezni, hogy ők két külön család, akik egy fedél alatt élnek. Ha mégis úgy döntünk, hogy így szeretnénk nyaralni, az az egész rendszerre kihat: másképpen kell kialakítani és betartatni a szabályokat a mindennapokban is” – figyelmeztet a szakember.

+1. Ha elakadtunk, kérjünk segítséget!

Bogár Zsuzsa és férje, Vajda Péter nemcsak egyéni, hanem csoportfolyamatokat is vezetnek mozaikcsaládban élőknek: „Olyan jó, amikor valaki tudja, mit jelent, hogy ti is »ötkilencben vagytok«… A közös sors és a közös nyelvezet is megerősítő a résztvevőknek, és jó a csoport megtartó közegében kiengedni a napi konfliktusokban felgyűlt feszültséget is. Minden speciális helyzetben lévő családnak nagy segítség, ha hasonló helyzetben lévő emberekkel találkozhatnak. A pandémia előtt havonta voltak csoportjaink, szeptembertől tervezünk újraindulni, mert nagyon jó tapasztalataink vannak. Nagyon jó látni azt a szülőknek, hogy mások is vannak ugyanolyan vagy akár nehezebb helyzetben is, mint ők.”