Család

A babfejtés varázsa: vonjuk be a gyerekeket a feladatokba, és hagyjuk őket elmélyülni bennük!

Nagyon erősen él bennem egy emlék. Gyerek vagyok, egészen kicsi még. Hatalmas erővel tűz a nap ránk, pedig még reggel van. Abban a szikrázóan szép napsütésben mi, az egész család, szedjük a babot.

De persze több nyár és több emlék keveredik össze bennem: hol száraz indák közül kell óvatosan letördelni a szintén száraz hüvelyeket – óvatosan, mert már a töréstől kiperegnek a szemek –, hol meg illatos és nedves, óriási babszemektől duzzadó hüvelyeket próbálok tépni a szárról. Kicsi a kezem, nem sikerül, szívós az inda, és a zöld hüvelyek is nehezen nyílnak szét. Máskor a kedvenc babfajtámat fejthetem. Lila meg rózsaszín, gyönyörű babokkal játszom. Olyan nagyok, pár szemmel tele a fazék. Az íze meg, mint a gesztenyének, édes.

Babfejtes-gyerekkel

De akárhány emlék is keveredik ennyi idő után bennem, egyértelműen erős az érzés, hogy szerettem a babot szedni, fejteni, és nemcsak dolgozni vele, hanem játszani is: pergetni a szemeket az ujjaim között. Órákig elbabráltam a feladattal, ha hagyták. Ritkán szóltak rám, hogy most már fazékba vele, mert fogy az idő, a babfejtés valahogy sose volt hajrámunka. Kényelmes feladat volt, ráérős, engedte a lassú mozdulatokat, a rácsodálkozást.

És én rá is csodálkoztam minden cifra babszemre, „olvastam” a mintákat.

Percekig képes voltam az ujjaim között forgatni a nekem legjobban tetsző darabokat. Amikor már egy tálba került az összes, próbáltam kitalálni, ki kivel barát, melyik bab lehet testvére a másiknak. Néha egy-egy igazán gyönyörű szemnek nevet is adtam. A fazékban, a levesben is kerestem a kedvenceket, de persze a forró víz sokszor elmosta a mintát, ott már egyik babszem olyan volt, mint a másik. Ennivaló.

Téli emlékek is feltörnek néha. Azok is kedvesek. Babot válogatok, nézem, hogy egészségesek maradtak-e a szemek, nincs-e zsizsik bennük. Először kézzel átválogattam, majd hideg vízbe áztattam őket. A zsizsikes bab könnyebb, fennmarad a víz tetején. A maradékot is ki lehetett úgy szűrni.

 

Biztosan ti is így vagytok ezzel, nem tudhatom, nekem nagyon hiányzik az az idő, amikor még közös volt a főzés, és a gyerekeket a szülők bevonták ezekbe a feladatokba.

Amikor nem az volt a felállás, hogy a gyerekek ebédre kerülnek csak elő, és fujjognak, hogy bab az ebéd.

Mert öröm volt együtt kanalazni a bablevest is és versenyezni azon, kinek került nagyobb babszem a tányérjába.

Hasznosabban töltöttük az időt gyerekként és nem, nem akarok mindent visszakérni a múló időtől. Fantasztikus lehetőség az, hogy sokkal könnyebb háztartást vezetni manapság, mert a technika energiát és időt spórol. De vajon mennyire töltjük hasznosan azt az időt, amit a babszedésen, babfejtésen megspórolunk?

Nem akarok filozófiát gyártani egy ennyire egyszerű műveletre, hiszen a bab csak bab, ez egy monoton, hétköznapi tevékenység. Sokszor azért bízták a gyerekekre, mert már nem fért bele a háziasszony idejébe, hogy még a babot is ő fejtse. Kellett az ügyes gyerekkéz. Annyira, hogy néha a rokonok is kölcsönkértek minket, kisebbeket. Oda is menjünk, fejtsünk óraszám.

De én azt se bántam. Ahogy ma se bánom, ha a két kezemet kell használnom ahhoz, hogy valamit előremozdítsak. Nem sajnálom az időt a főzés előkészítésére. Szeretem magam hámozni a krumplit, céklát, zöldségeket, magam aprítani a salátának valót. Minden alkalommal megdöbbenek, amikor előre hámozott, vákuumfóliázott nyersanyagot kapok. Miért, minek? Hiszen ezek örömet adó mozdulatok, apró kis sikerélmény minden, amit magunkért vagy másokért teszünk, amikor a mi kezünk munkája is benne van egy finomra sikerült levesben.

Írhatnék arról is, hogy maga a babfejtés milyen jótékony hatással bír a gyerekek idegrendszerére, mennyi területet fejleszt az a néhány egyszerű mozdulat.

Kitérhetnék a szem-kéz koordinációra, a finommotorika fejlődésére.

Vagy írhatnék arról is, milyen sokat jelent nevelés szempontjából a gyereknek adott munka: a szülő bizalma növeli az önbecsülést, a kitartó munkavégzés erősíti a feladattudatot és a monotóniatűrést. Főleg, ha azt dicséret erősíti, ha a lankadó figyelmet a szülő szeretettel teli visszajelzései húzzák vissza a feladathoz. Ha a feladatvégzést csobogó kommunikáció kíséri. Ha a gyerek közben megéli az összetartozás élményét. Ha a buzgalmat siker koronázza.

Én nem tudom, szabad-e ezt felvállalni vagy sem, mert lehet, hogy nem annyira modern a gondolat: de én bizony sokszor szívesebben adnék babot a gyerekek kezébe, mobiltelefon helyett.

Szerintem ültessük magunk mellénk néha a gyerekeket, és vonjuk be őket abba, amit teszünk. Aztán hagyjuk őket elmélyedni benne.

Ajánljuk még:

Tudtad, hogy ez is magyar? – Tojásfehérjéből készít tejtermékeket egy szigetcsépi vállalkozás

A tejről sokak lemondanak akár meggyőződésből, akár egészségi okokból, ezért évről évre ismertebbek a növényi tejpótlók, ezeket viszont ízük, állaguk, erős allergizáló hatásuk miatt nem kedvelik néhányan. Számukra, és igazából mindannyiunk számára jó hír az, hogy egy magyar cég olyat hozott létre, amit eddig senki más: tojásfehérjéből készítenek különféle tejtermékeket.

 

Már követem az oldalt

X