A határkövek létezéséről már kisiskolás koromban tudomást szereztem, hiszen édesapámmal sokat túráztunk, kerékpároztunk a Rákos-patak partján és a Felsőrákosi-réteken. Egy ilyen túra alkalmával botlottunk bele az egyik nagy határkőbe, valahol a Bökényföldi úttól nem messze található Határmajor szomszédságában. Egészen furcsa érzés volt látni egy körülbelül akkori testmagasságommal egyenlő méretű, faragott, árválkodó, kissé megdőlt kőoszlopot az erdő közepén. Erős és monumentális volt – legalábbis gyerekszemmel mindenképpen annak tűnt. Édesapám sem tudott róla sok mindent, csak annyit, hogy egy határkő, mely az ő szavai szerint a „régi Pest” határát jelölte hajdanán.
Később, 2018-ban behatóan elkezdtem kutatni lakóhelyemet, a XVI. kerület és környékének történetét. Ekkor találkoztam újfent a határkövekkel, s kezdtem bele a történetük és funkciójuk tanulmányozásába. Olyan izgalmas és érdekes információkra bukkantam – kifejezetten idegenvezetői szemmel – melyre kezdetben még magam sem gondoltam.
A határ fogalma már a kezdetek óta itt van köztünk. Az ősember talán még nem emelt fizikai határokat, de a hegyek, völgyek, folyók segítségével már ő is felmérte életterét. Ha csak hazánk területére, saját ősinkre gondolunk, eszünkbe juthatnak a korai palánkok, majd a tatárjárás után emelt kőfalak, melyek közül sok még ma is áll.
Rejtélyek és legendák nyomában a Csörsz-árok mentén
Aztán ott van a Pesti városfal, a Csörsz-árok, a trianoni határ, messze tőlünk pedig a Kínai Nagy Fal, a Niagara folyó, vagy éppen az izlandi törésvonal, amely megosztja az amerikai és az európai kontinenslemezt. Mind-mind határok, mégis más és más megközelítésből. Egyesek védelmi, mások földrajzi, közigazgatási vonalként ismeretek. Ez utóbbi kategóriába sorolhatóak a budapesti határkövek is, melyek napjainkban már csak emlékek, egykor azonban kiemelten fontos szerepük volt a főváros életében.
Budapesten, a X. és a XVI. kerület, Felsőrákos és Sashalom városrészek határán, a Kerepesi útból kiágazó Sárgarózsa utca elején vagyunk. Látszólag egy teljesen átlagos külvárosi környezet, melyről kevesen tudják, hogy egykor itt húzódott fővárosunk határa. Mai szemlélődőként talán nehéz elképzelnünk, hiszen
Budapest mai határvonala ettől a ponttól számítva már 7 kilométerrel távolabb, keletre húzódik.
Azért is érdekes és izgalmas ez a szakasz, hiszen jelenleg is határvonalként funkcionál, ám más szerepet tölt be, mint egykoron. Amíg évtizedekkel korábban Pest város majd az egyesített Budapest határa húzódott itt, most az út egyik (nyugati) oldala a X. kerületi Felsőrákoshoz, másik (keleti) oldala pedig a XVI. Sashalomhoz tartozik közigazgatásilag. Határköveknek itt még semmi nyoma, így több, mint egy kilométert kell megtennünk ahhoz, hogy az első kőoszlopot megpillantsunk, már a Pesti határút nevet viselő útszakasz mentén.
Mik is tulajdonképpen a budapesti határkövek?
Bár a több száz darabból álló határkő-rendszer az egész fővárost körbeöleli, a köznyelv mégis sokszor csak „pesti határkövekként” említi őket, hiszen a pesti oldalon állították az első jelzőőröket. Az első pesti határkövek rendszerének kezdetleges kialakulása a Buda visszafoglalását követő időkre tehető, ám ezekről nincsenek fennmaradt emlékek.
Fénykorukat az 1800-1900-as években jegyzik. Céljuk nem csupán a Pest, később (Pest, Buda és Óbuda egyesítését követően) egész Budapest főváros tényleges határainak jelölése volt, de a földesurak birtokhatárainak és földmérések adatainak rögzítése is.
A pesti oldalon találunk már az 1700-as évekből származó tömböket is, még a budai oldalon csak Budapest megszületése utáni példákra lelhetünk, melyeket már a Budapest Főváros feliratok igazolnak.
A határköveket használták az utcák középvonalának és szélének bemérésre, valamint segítették a városrendező mérnökök munkáját is.
A pesti oldalon található kövek többsége henger alakú, faragott homokkő, amelyeken elhelyezésre került az állítás évszáma, a kő sorszáma, elsősorban a Pest/ később Budapest (a jelzéseken csak BP) felőli oldal, valamint egy szintezési csap, továbbá (ha nagyon sajátos helyen áll) esetenként egyéb jelzésértékű információ.
Az 1800-as években felállított pesti határkövek egyes darabjait a három városrész egyesítését követően további évszámok befaragásával egészítették ki.
Napjainkra a legtöbb pesti határkő adatai már alig, olykor teljesen olvashatatlanok.
A fővárosi határkő-rendszer X-XVI. kerületi szakasza az egyik legtöbb és legjobb állapotban fennmaradt követ őrző szakasz.
A határkövek kutatása és megismerése nem csak az ellátott funkciójuk témáiban érdeklődők számára lehetnek érdekesek, de mindenkinek, akit vonz a történelem, a földrajz, a helytörténeti érdekességek vagy akár a természeti értékek, hiszen
e kövek felfedezésével a tágabb környezetet, így a jelenlegi városrész történelmét, legendáit és hagyományait, továbbá természeti szépségeit is megismerhetjük.
Jelen szakaszban több ilyen, igazán izgalmas kísérőre is van példa, mint a X. kerületi Királydomb vagy a természetvédelmi oltalom alatt álló Felsőrákosi-rétek, a régi sashalmi temető, a Mátyásföldi repülőtér, a Rákos-patak vagy éppen a Határmajor és Bökényfölde.
Továbbá
azért is fontos, hogy ismerjük, s vigyázzuk ezeket a tereptárgyakat, hiszen olykor ezek a kövek az adott települések
(mert határkövek ugye nem csak Budapesten vannak) egyik legrégebbi emlékei, valamint számuk egyre csökken. Az infrastruktúra fejlődésével, építkezésekkel és egyéb tereprendezésekkel számos határkő elvesztette eredeti helyét. A szerencsésebbeket megőrizték s ki- vagy visszaállították, ám sok teljesen eltűnt, megsemmisült.
A helyszínen a megfigyelt részletekből olvashatjuk ki a múltat. A Sárgarózsa utcát elhagyva (melyet igazából csak egy törés jelez az útban), a Pesti határútra megérkezve hamarosan megpillantható az első kő. Információt azonban nem hordoz: az évszám nem olvasható, szintezési csapja nincs meg, palástja erősen kopik. A következő, tőle pár száz méterrel távolabb álló kőnél már nagyobb szerencsével járhatunk, hiszen ennek már látszik szintezési csapja, s az idő vasfoga is kevésbé tépázta meg, mint előző társát.
A Pesti határút és az Újkőbánya utca sarkán nagyon figyelmesnek kell lennünk, hiszen a bokrok alatt, villanyoszlop tövében bújik meg a következő, az előbbiekkel ellentétben szögletes, fiatalabb határkő – feliratából (BP) kiderül, hogy a Budapest létrejöttét követő időkből származik, s hogy ez az 54 (1)-es számú kő a pesti oldalon. Ezután érkezik az én kedvencem: a Verespatak utca és a Gyémánt utca közötti szakaszon álló „nagy határkő”. Gömbölyded csúcsa egészen a mellkasomig ér, tetején egy fém plakett az 1877-es, oldalán a faragvény az 1933-as számot jelöli (ennél azonban már jóval régebb óta, feltehetően az 1800-as évek első fele óta áll itt). Szintezési csapja is ép. 2018-as kutatásaim megkezdésekor ez a példány volt az, amely miatt igazán „beleszerettem” a határkövek történetébe.
Továbbhaladva a Mátyásföldi repülőtér felé még egy kő keresztezi utunkat, majd elhagyjuk a lakott területet, s a reptér déli oldalában, erdei ösvényen folytatódik a kőkereső túra. Az itt sorakozó kövek jelentős része már vagy elpusztult, vagy olyan áthatolhatatlan bozótos közepén áll, hogy felkutathatatlan. A túra továbbra is a Pesti határúton (itt már csak földút), a X. és a XVI. kerületek, a Felsőrákosi-rétek természetvédelmi terület határán folytatódik.
Egy-két kisebb, még ép, de túl sok információval nem szolgáló követ magam mögött hagyva, már a XVII. kerülethez közelítve érem el a gyermekkori történet elején szereplő, újabb nagy határkövet. Ide már út nem vezet, egy mára sajnos szeméttel teledobált erdősáv közepén áll. A tetejébe ékelt korongról az 1877-es szám olvasható le, szintezési csapja ép, más adattal azonban nem igazán szolgál. Még egy kisebb, ép példány fellelhető a X-XVI. kerületek határán, majd hosszas szünet után újabb történelmi emlékre már csak a X-XVII. kerület határán bukkanunk.
Számomra olyanok e határkövek és az ezeket kutató túrák, séták, mintha megnyílna egy kapu a történelem szövevényes labirintusának egy járatába, mely közelebb hozza bizonyos korok, emberek, szakmák és kultúrák múltbéli értékeit. Még ha nem is ismerünk minden részletet és szereplőt, akkor is jobban beleláthatunk eleink életébe, s fővárosunk rejtelmes titkaiba, érdekességeibe. Ez is bizonyítja, hogy sok érték olyankor a felszín alatt rejlik, melyek csak hosszas keresés után mutatják meg csillogó fényüket.
Felhasznált források és egyben ajánlott irodalom a témában:
Nyitókép: Az 55-ös határkő – Fotó: Demecs Norbert / Demecs Norbi túrái
