Mindmáig találgatások, különböző nézetek, olykor viták középpontjában áll a Kárpát-medence legnagyobbnak nevezett, emberkéz által alkotott történelmi értéke, a Csörsz-árok, melyet egyesek Babilonhoz, mások a Kínai Nagy Falhoz is hasonlítanak. Számos hazai túraútvonal keresztezi, sokan mégsem tudják, milyen fontos és nagymúltú emlék mellett haladnak el. Ráadásul nem is kell órákat és több száz kilométereket utaznunk ahhoz, hogy felfedezzük e gigászi védmű máig fennmaradt nyomait.
A Csörsz-árok történetével először egy kerepesi vezetett túrám tervezésekor foglalkoztam mélyebben. A programon átadni kívánó információkkal kapcsolatos forráskutatás során bukkantam rá, hogy az árokrendszer valamely szakasza a település északi határában is elhalad, s nyomai még most is fellelhetők.
Igaz, hogy nevének hallatán legtöbben az Alföld területére becslik a Csörsz-árkot, mely részben igaz is, ám
a védvonal bizonyos periódusai Pest vármegyében is fellelhetők, kifejezetten jól látható állapotban.
Így lehetséges az, hogy egy rejtélyes, sok érdeklődőt foglalkoztató ókori sáncárokrendszer felkereséséhez nem kell a Jászságig vagy a Tiszántúlra utaznunk, elég mindössze a főváros központjától 20 kilométerre található Kerepesig mennünk, hogy láthassuk a Kárpát-medence történelmének egy igen fontos “darabját”.
A Csörsz-árokról általánosságban – a teljesség igénye nélkül
Minél nagyobb, minél ismertebb valami, annál több legenda, találgatás és szóbeszéd születik róla. Ez érvényesül a Csörsz-árok esetében is, melynek pontos építési idejéről, kivitelezéséről és az építők kilétéről hiteles források hiányában nagyon keveset tudni, ám bizonyos esetekben megegyeznek a kutatói és régészeti vélemények.
A hatalmas, olykor több (2-3) párhuzamosan futó ágból álló sáncrendszer feltehetően a IV. századból származik, építőként pedig elsősorban a rómaiakat és/vagy a szarmatákat nevezik meg. Létrehozásának célja a védműrendszeren belül élő népek idegen támadásoktól való megóvása, a terület egyértelmű elhatárolása és az ellenséges csapatok feltartóztatása lehetett.
Ókori feljegyzések teljes hiányában csak a középkorból származó oklevelek tartalmaira támaszkodhatunk elsőként, melyekben Nagy-árok néven már említik a védrendszer több szakaszát is.
Bár a teljes hossz részletgazdag kutatása még ma is komoly, sok nehezítő körülménnyel járó feladatot jelent, annyi azonban megállapítható, hogy az árokrendszer a mai Magyarország területét tekintve északon, Budapest–Dunakeszi–Göd határában, a Duna szomszédságában kezdődik, majd a Gödöllői-dombságot átszelve, előbb a Galga-vidékén, majd a Jászságban folytatódik, itt kiemelkedően jelentős szakaszokkal.
Egy másik, párhuzamos ága végighalad a Mátra -és a Bükkalján, a Hevesi Füves Pusztákon, majd a Borsodi Mezőségen túl Nyíregyháza–Debrecen után éles kanyart véve délre fordul, s többnyire két, olykor három párhuzamosan haladó szakasszal Nagyvárad–Arad–Temesvár–Versec megközelítőleges vonalán jut el az Al-Duna vidékére.
A sáncárok még megmaradt szakaszainak kiterjedése napjainkban nagyon változó: helyenként csak 60-80 centiméter, máshol viszont akár még most is több méter mély lehet. Eredeti pompájában valószínűleg 2,5 – 5 méter mély, és 8-10 méter széles lehetett az árok, mely részei egészen a 19-20. századig egészen jól láthatóak voltak.
Az építők egykor hatalmas mennyiségű földet, körülbelül 10-15 millió köbmétert mozgattak meg a teljes árokrendszer kialakításához,
a kiásott földet pedig az árok partján, sáncként halmozták fel, mely így még monumentálisabbá tette az építményt. A hatalmas méretek miatt lehetetlen volt hirtelen, nagy erővel lerohanni a sáncon belül letelepedett népeket, hiszen lóval, de még gyalogosan is nehéz volt rajta átjutni. Az árok mindig az ellenség oldalán épült, a sáncfal pedig a saját területen.
A védelmi vonal azonban áldozatul esett utóbbi 100-150 év rohamos ipari fejlődésének: az árkok számos szakaszát beszántották vagy beépítették, így napjainkban egyre kevesebb helyen lelhetők fel nyomai. Természetesen nem csak az emberi kéz, de a természet is dolgozott a feltöltésen: az érintetlen szakaszok humusszal töltődtek fel, máshol a talajerózió rongálta meg a sáncokat. Másrészről azért is hiányos a teljes szakasz, ugyanis valószínűleg az egykor tervezett (Kr. u. 300-as évek) teljes szakasz végül sosem készült el.
Legendákban őrzött múlt
Bár a Csörsz-árok történészek és régészek által igazolt védelmi rendszer lehetett, keletkezését és funkcióját mégis számos legenda és hiedelem övezi.
Egyesek szerint Csörsz király hatalmas birodalmának határa és védvonala volt, mások szerint Csörsz vezérnek választott szerelméért egy vízzel feltöltött árkon hajózva kellett eljutnia
– különböző ábrázolásokban olykor szerencsésen, máskor szerencsétlenül sült el terve. Más megközelítések szerint maga az Ördög szántotta az árokrendszert, aki izzó kakasának hátán, tüzes naplementében néhány óra alatt szántotta fel a több, mint 1200 kilométernyi szakaszt. Több anekdota, mondóka és irodalmi mű is őrzi Csörsz legendáját, többek között Tompa Mihály Csörsz árka című romantikus költeménye is.
A Csörsz-árok nyomvonala Pest vármegyében
Farkas Kristóf Vince így ír a Csörsz-árok első szakaszáról, melynek jelentős része a mai Pest és Heves vármegyékben található: „Csörsz-árok valójában több szakaszból álló sáncárokrendszer. A Dunától a Tiszáig húzódó szakaszt Kis-ároknak nevezzük. A Dunakeszi mellett induló sáncárok szakaszai még ma is jól láthatóak a Gödöllői-dombságban, Mogyoród és Kerepes határán, Valkó és Vácszentlászló között, a síkságra érve pedig Jászfényszaru és Jászdózsa határában. A sáncárokvonulat a Kisköre melletti Holt-Tiszáig terjedt.
Az első szakaszt Bernát Péter hadtörténész eredményei szerint Kr. u. 334 és 339 között építhették fel. Ez a Dunától a Tiszáig tartó Kis-árok, mely teljesen elkészült. A munkálatokat feltételezhetően római hadmérnökök irányították, de szarmaták végezték. Ugyancsak ekkor készülhetett el a Tiszántúlon is a belső sáncárokrendszer. Ezzel a létesítménnyel a szarmaták területeit védhető földmű vette körül északról és keletről, míg nyugatról és délről a Duna mentén a Római Birodalom kiépített határrendszere garantálta a védelmet az ellenséges germán törzsektől” – olvashatjuk A Csörsz-árok rejtélye című írásában.
A Csörsz-árok Kerepes északi határában – a modern korban
Kerepes környékén a nyomvonal több helyen is jól követhető, bár egyes szakaszokat a mezőgazdasági művelés során itt is beszántottak, így azok csak légi fotókon vagy régészeti feltárások során azonosíthatók. A Csörsz-árok kerepesi-mogyoródi szakasza jelentős régészeti és történelmi értéket képvisel, amely a teljes védelmi rendszer egyik máig megmaradt, kiemelkedő példája.
„A sáncárokrendszert a későbbi korok emberei új funkciókkal látták el. Így lett az egykori katonai jellegű sáncárokrendszer több szakaszából települések közötti határ, ahogy ez Kerepes és Mogyoród, illetve Jászberény és Jászágó között megfigyelhető. Számos helyen útként használták a környező területből kiemelkedő sáncot, így például Tarnabod határában vagy Jászárokszállás határának egy részén a Kis-árok még ma is földútként funkcionál. Előfordult, hogy a sáncot vasúti pályává alakították. Ez történt az 1909-ben elindított Vámosgyörk–Jászapáti vonalon Jászdózsa és Jászapáti között, ahol a Kis-árok sáncát használták fel vasúti töltésként. Az Alföld északi részén több helyütt ma is árvízvédelmi műként használják a sáncárkot” – olvashatjuk Farkas Kristóf Vince írásában.
Kalandos ismerkedés a Csörsz-árokkal
Mivel a cikk összeállítása előtt még nem jártam a helyszínen, számomra is újdonság volt a terep. (A korábban említett kerepesi vezetett túrám során nem érintettük ezt a régiót, csupán magáról a Csörsz-árok helyi vonatkozásáról meséltem a résztvevőknek.) Természetjárás során többnyire a Locus Map Lite ingyenesen elérhető applikácót használom, mellyel mind civil felhasználóként, mind túravezetőként kiemelkedően elégedett vagyok.
A Csörsz-árok kerepesi szakaszát azonban a valóságtól eltérő helyre, az árok ma is jól fellehető szakaszától délkeletre, a pontos helyszíntől kb. 100-150 méterrel távolabb jelöli meg, ahol a terepen történelmi emlék helyett, egy korábbi tarvágás következtében jelenleg sűrű, áthatolhatatlan cserjeerdő található. Az ókori sánc méretei, meredek sáncfalai és árokoldalai helyett inkább vadrózsaágakkal, szederindákkal és egyéb növényzeti viszontagságokkal dacoltam. A harcot feladva továbbálltam, majd a térképen pozícionált pontól északnyugatra, az előbb említett 100-150 méteren belül, a sárga háromszög turistajelzés közvetlen szomszédságában leltem rá az árok valóban monumentális szakaszára.
Mindezt azért találtam fontosnak megosztani, mert tanulság és figyelemfelhívás is egyben:
bárhová is megyünk, bármilyen hosszú túrát is képzelünk el, minden esetben fektessünk kellő figyelmet a tervezésre, józan meglátásainkra és a hiteles, friss források használatára.
Félreértések, tévedések vagy akár balesetek bárhol és bárkivel történhetnek, azonban, hogyha gondosan ügyelünk az előbb leírtakra, ezeknek esélye jelentősen csökkenhet, megkönnyítve és megszépítve ezzel a biztonságos természetjárás örömeit.
Persze nem hagyott nyugodni a félrepozícionálás ténye, így a túrából hazaérve azonnal kutatni kezdtem, s rövid időn belül meg is találtam a keresett választ: a térképen jelölt pont valószínűleg akkor kerülhetett oda, amikor a tarvágás még friss volt, ezáltal a domboldalból fantasztikus panoráma nyílt a valóban gigantikus árokszakaszra. Ezt igazolja ez a videó is.
A Kerepes-Mogyoród határában húzódó árokrész körülbelül 600-800 méter hosszú lehet, helyenként több méter széles és igazán mély, meredek oldalakkal, mely még így, több száz éves távlatból is megerősíti a fent említett szakmai adatokat: a védművön valóban nem lehetett könnyű átjutni sem lóval, sem gyalogosan. A legszebb rálátást a Panoráma lakópark és az egykori Hungaroring HÉV-megálló közötti domboldalról (mely valószínűleg az árok oldala lehetett valamikor) kapjuk.
Az árok jól kivehető szakaszához irányuló túrát Kerepes északkeleti határában, a Panoráma lakópark szélén kezdtem meg, de a Szilasliget HÉV-megállóból is indulhatunk, közvetlenül a sárga háromszög jelzést követve.
Gyönyörű vidéken járunk, hiszen a Gödöllői-dombság erdőkkel, rétekkel és szántóföldekkel tarkított szelíd tája ölel körbe, s ezek látképe valóban szívet, lelket simogató. A környéken több túraútvonal is halad, melyek a térségi városokat és településeket kötik össze, mint például Kerepes, Mogyoród, Fót, Gödöllő, Szada, Kistarcsa, Pécel vagy Isaszeg. A Csörsz-árkot egyedül az említett sárga háromszög jelzés érinti közvetlenül, ám ezen kívül több, igaz, turistajelzéssel el nem látott, de a térképeken jelzett, jól járható úton is csatlakozhatunk a sárga háromszög turistajelzéshez a településről indulva.
Mivel az árok nem túl hosszú, így a túrát érdemes más közeli látnivalókkal, például a Makrai „Ales” Tibor pihenőhellyel és a Szár-heggyel, a mogyoródi Szent László-kilátóval, a kerepesi kálváriával, hosszabb barangolás esetén pedig akár a Fóti-Somlyó Természetvédelmi Területre is összekötni. Bár a Gödöllői-dombságnak nincsenek kifejezetten magas csúcsai, (ha egyáltalán ezeket lehet csúcsoknak nevezni), mégis sok helyről kaptunk pompázatos panorámát a szomszédos tájegységekre, például a Budai-hegyekre, a Pilisre és a Cserhátra, de tiszta időben a Mátra vonulata is remekül látszik.
A Gödöllői-dombság jelen térsége is igazán tökéletes a rövidebb és hosszabb gyalogtúrákhoz is, hiszen kalandos, egyben változatos, látványos táj vár bennünket, továbbá a turistautak kezdő és végpontjai szinte mindenhol elérhetőek tömegközlekedéssel is, melyben a H8 és a H9 HÉV vonala is sokat segít.
Nyitóképek: Mivel a Csörsz-árokról semmilyen korabeli képünk, forrásunk nincs, hogyan is nézhetett ki fénykorában, így a mesterséges intelligenciát és az elmúlt évek ismereteit segítségül hívva születtek ilyen és hasonló elképzelések, hogyan is nézhetett ki a védrendszer egykoron.
