Yummy mummy-k és sugar daddy-k helyett: így tudsz jól öregedni

2007-ben alapjaiban forgatta fel a kozmetikai cikkek reklámpiacát az, hogy elindult egy Pro Age-kampányát. Új termékekkel egy új célcsoportnak szóltak: a 45 év feletti lányoknak-asszonyoknak. És a krémeket, tusfürdőket nem csontsovány modellekkel, hanem gyönyörű, barokkosan asszonyos, negyven év feletti amatőr modellekkel mutatták be, akik nemcsak a szóróanyagokban, hanem óriásplakátokon is szerepeltek, a közönség nagy örömére.

A kampány egyértelműen sikeres volt, s mára már számos cég számos pro-age készítményt forgalmaz. Sőt: a szó általánosan elterjedt, az idősödés-kutatók, a gerontológusok nagy örömére. Egy egyszerű internetes keresés 2020 őszén több mint hárommilliárd(!) találatot ad ki, s ha hozzávesszük az „age-defy”, a „well-ageing”, és ehhez hasonló kifejezéseket, a találatok száma már meghaladja az emberiség lélekszámát.

Miért tetszett az új szó a gerontológusoknak?

Azért, mert ők már sok évtizeddel a kozmetikai cégek előtt hangsúlyozták: nem érdemes, sem egy férfinak, sem egy nőnek azt a célt kitűznie, a fiatalságkultusz meghatározta világban sem, hogy folyamatosan 20-30 évvel akarja magát fiatalabbnak mutatni a valós koránál. A reális cél az lehet, hogy fogadjuk el a valódi korunkat, és fizikailag, lelkileg és szellemileg is érezzük jól magunkat a bőrünkben! Ez természetesen nem önelhanyagolást jelent, sőt: a „well-ageing” része a folyamatos mozgás, az agy tornája (nem véletlenül ajánlja minden időskutató a tanfolyamok és előadások látogatását), de nagyon fontos az energiát adó baráti és családi környezet is.

Amennyiben hazug árnyékokat kergetünk, bele is zavarodhatunk az állandó küzdelembe. Isten mentsen minden nőt attól, hogy egyszer csak „yummy mummy”-vá váljon, ami eredeti jelentésében nem a gazdag, terhes anyukákat jelenti, hanem azokat a nőket, akik mindenáron meg akarják mutatni, hogy szebbek és figyelemfelkeltőbbek akár saját lányuknál is. Ennek következtében

szexi ruhákat hordanak, flörtölnek fiatalabb fiúkkal és úgy viselkednek, mintha valójában önmaguk lányai lennének.

Természetesen a férfiaknak sem szabad e sorokat olvasva elégedetten hátradőlni. Bizony mondom, léteznek a yummy mummy-k férfi párjai is: a yummy daddy-k, akik negyven felett a kapuzárási pániktól menekülve, bőrkabátban, motorospólóban és az őszülő hajat elrejtve, tarkopaszan jelennek meg, avagy hirtelen rátalálnak a futásra, és halálra gyötrik magukat. Esetleg – legrosszabb esetben – elkezdenek a húsz évvel fiatalabb titkárnők után koslatni, sőt: néhányan „sugar daddy”-k lesznek, fiatal lányokat kezdenek pénzelni, a szexért, a látvány-kapcsolatért cserébe.

Ezért nagyon fontos megértenünk a pro age-gondolkodást. Hiszen hiába minden: az ember minden másodperccel idősebb lesz, s azok a filozófiák, amelyek anti ageinget hazudnak, egyszer csak mind kiesnek az idő rostáján, és akármit is hazudunk: világossá válik a valódi korunk magunk és a környezetünk számára.

Éppen ezért nagyon fontos látni, hogy a pro age-filozófia megtanít magunkat a saját bőrünkben jól érezni. Ha igaza van Erikssonnak, a nagy skandináv pszichológusnak, az élet minden szakasza új kihívást és új válaszokat jelent. Ne keverjük össze a kihívásokat és a válaszokat: negyven felett éljük meg azt, hogy gyerekeink lassan önállóak lesznek, mi pedig egyre bölcsebben és világosabban látjuk életcéljainkat. Pontosan tudhatjuk ekkorra, mit szeretnénk még elérni, és mi az, amire már nem érdemes időt fordítani. Már képesek vagyunk tudatosan őrizni egészségünket, s pontosan felfogjuk, hogy mekkora károkat tudunk magunknak okozni egy rosszul sikerült mozgásprogrammal. Képesek vagyunk az értékes, fontos és a számunkra felesleges társaság között választani – egyszóval minden tekintetben érett, önálló személyiségekké váltunk.

Örüljünk ennek, s miközben az Alphaville híres slágerét, a „forever young”-ot énekeljük, viselkedjünk mind a valódi életben, mind a virtuális világban (leginkább a közösségi médiában) korunkhoz és társadalmi helyzetünkhöz méltóan!