Táncolj az egészségedért: ilyen egy tangóterápia, ahol összhangba kerülhetnek a férfi és női energiák

Aktív

Táncolj az egészségedért: ilyen egy tangóterápia, ahol összhangba kerülhetnek a férfi és női energiák

Szenior tánckurzusra az országban sok helyen rábukkanhatunk. Ezeken az órákon jellemzően az ötven év felettiek változatos igényeihez igazodnak. Kimutatták, hogy időstudományi szempontból is telitalálat a táncképzés idősebb korban, hiszen ezek a komplex mozgásprogramok az agy mindkét féltekéjét megmozgatják. De nem csak ebben rejlik a tánc szuperereje: önbizalmat és életkedvet is meríthetünk belőle!

A tánc elementáris erővel fejezi ki érzelmeinket, összeköt közösségünkkel, kiemel minket a sivár hétköznapokból. Kortalan: egy kisgyermeket éppúgy stimulál a ritmus és a dallam, mint egy fiatal vagy idős embert. Ráadásul a táncok széles skáláját próbálhatjuk ki otthonunk biztonságában (például online flamenco-oktatást karanténos időkben), a szabadban (például hoopdance) vagy társas foglalkozásokon.

Valójában a tánc az egyetlen olyan testmozgás, amely a testi és a szellemi aktivitást egyszerre, a legmagasabb szinten működteti az emberben – mondja Hudry Kata táncos, előadóművész, aki kisgyermekkora óta foglalkozik a tánccal. A klasszikus tánctechnikán túl a versenytánc, kontaktimprovizáció és showtánc is a szakterülete, jelenleg az autentikus és improvizatív argentin tangó áll munkássága középpontjában, amelynek technikáját a táncterápiás foglalkozásokon is alkalmazza.

„Egy olyan állapotot idéz elő a tánc, amit más mozgásforma, például a futás vagy a séta sem feltétlenül képes. Amikor valaki a zenével összhangban mozgatja a testét, ami szükségszerűen valamilyen érzelmi töltettel is kiegészül, erre az agy reagál. 

Talán ez a legfontosabb a táncban, hogy teljes embert kíván.

És nemcsak fizikailag kíván teljes embert, hanem szellemileg is” – magyarázta Kata, a KITango tánciskola egyik vezetője.

örömtánc

Tudomány a mozgás mögött

Amikor a kutatók a tánc agyműködésre gyakorolt hatását vizsgálták, egyetértettek abban, hogy mind az egészségeseknél, mind a demencia különféle változataiban szenvedőknél a zene fejlesztheti vagy szinten tarthatja a mozgásközpontokat, valamint a lépések tanulása és azok helyes megtartása révén a memóriaközpontot is. Sőt, az agy örömközpontja is aktivizálódik egy-egy sikeres teljesítés során, amikor dopamin (boldogsághormon) szabadul fel. 
Az elmúlt másfél évtizedben azonban sokkal részletesebb vizsgálatokat is végeztek, amelyek során kiderült, hogy

alig van olyan agyi terület, amely nem válhat aktívabbá a rendszeres tánc során.

Hudry Kata elmesélte, hogy egy német tudományos kísérletben, amelyben 63 év felettieket figyeltek meg, az egyik csoport fél éven keresztül egy folyamatosan ismétlődő mozgáselemekből álló fitneszedzésen vett részt, a másik csoport pedig egyre komplexebb, koreografált táncórákon. Megállapították, hogy a reakcióidejük és a testi erőnlétük teljesen más módon változott. Az első csoportnál mindig ugyanaz a ritmus-válasz alakult ki a testben, a szívük is mindig ugyanúgy reagált. A második csoport tagjainál azonban, ahol a ritmika folyamatosan változott, a szívműködés is különböző volt, aktívabb és változatosabb mozgást produkált, így a vérkeringés is másképp alakult a két csoport esetében – de hasonló eltéréseket figyeltek meg az izmok reakciójában is.

 

A PET-képalkotást (pozitronemissziós tomográfiát) is alkalmazó vizsgálatok nemrég pontosan azonosították az agy azon területeit, amelyek segítik a hatékony táncot, és közben maguk is javulhatnak, erősödhetnek. Ezek közé tartozik Scott Edwards amerikai kutató 2015-ös tanulmánya szerint négy terület: a motoros kéreg, a szomatoszenzoros (testérzékelő) kéreg, a bazális ganglionok (más néven: törzsdúcok), illetve a kisagy.

Ezek közül is a legfontosabb az úgynevezett motoros (mozgató) kéreg, amely részt vesz a mozgás tervezésében, tárolásában, ellenőrzésében és végrehajtásában egyaránt. A bazális ganglionok együttműködnek más agyi területekkel a mozgás pontos és zökkenőmentes koordinálása érdekében, a kisagy pedig integrálja az agy és a gerincvelő bemenetét, és segít a finom és összetett mozgási műveletek megtervezésében. A mozgásban fontos szerepet játszik az úgynevezett premotor vagy premotoros kéreg is, amely előkészíti a motoros kérget a mozgás végrehajtására, és hatékonyan összehangolja több részből álló mozgásokat. 

táncolók

 

„Én táncolnék veled...”

A tánc szellemi aspektusa többek között abban nyilvánul meg, hogy a táncosnak figyelnie kell önmagára, a partnerére, a térre, a ritmusra, a koordinációra. Ezek együtt alakítják ki a memóriaválaszt a testben – és ezért fontos, hogy egy ismétlődő, mechanikus mozgásformát választ valaki (mint például a fitnesz), vagy egy szabadabb, az improvizációt is előtérbe helyező mozgást (mint például a már korábban is említett argentin tangó).

„Az autentikus argentin tangóban nem kodifikált a rendszer, annál inkább improvizatív testreakciók és testválaszok irányítják a mozgást” – tudtuk meg Katától. „Tánc közben a partnerek valójában egymás mozdulatrendszeréből kiolvassák a mozgásokat a jelenben, az »itt és mostban«. Ez a mozgásmetódus pedig nagymértékben tudja – a főleg időskorra jellemző – nehézségeket is segíteni. Javítja az emlékezőtehetséget, így csökkentheti a demencia kialakulásának az esélyeit, fejlesztheti a tüdő állapotát, hiszen nagyon fontos tánc közben a helyes légzés is. Emellett, mivel a tánc az esetek többségében egy közösségi tevékenység, már maga az a tény, hogy találkozunk egymással, hogy társaságban vagyunk, a testi közelség, a kapcsolódás a másikkal, egy biztonság- és önbizalomérzetet is felébreszt. Az, hogy valaki létre tudja hozni ezeket az egyensúlyt, stabilitást igénylő helyzeteket, hogy a teste képes rá, az előidézi azt az érzetet is, hogy bízhat önmagában, el tudja érni önállóan a saját maga elé kitűzött célt.

Azt érezheti tőle az ember, hogy van értelme a létezésének, hogy az, amit csinál, egy jó dolog.

Tudja használni a testét, sőt, közösségben is képes boldogulni önállóan vagy akár másokkal együttműködésben is. De ez nemcsak az idősek, hanem a fiatalabb korosztály esetében is igaz és fontos” – avatott be ebbe az izgalmas világba a táncos.

tangó 


„...de nem merek”


A modern világban belénk kódolták, hogy a tánc arról szól, hogy teljesíteni kell, meg kell felelni az előírt elvárásoknak. Kata is kiemeli: a tánc a kultúránknak az egyik legősibb és legalapvetőbb része, az esőtánctól kezdve a rituálétáncokig. Még nem tudtunk beszélni, de táncolni már igen. A mozgás a kommunikációnk egyik legalapvetőbb, belülről jövő képessége és akarása a szellemnek, amely természetesen összekapcsolódik azokkal az izomreakciókkal. 
Ezt viszont elfelejtettük. Ahogyan elfelejtettük azt is, hogy a tánc az eredetétől fogva nem egy kényszerűen strukturált formába erőltetett rendszer. Azok a megrögzöttségek, hogy mikor, hová és hogyan kell lépni, elindították bennünk, modern emberekben azt, hogy „jaj, még egy dolog, amiben meg kell felelnem, még egy dolog, amiben nem leszek jó”.

„A táncnak az lenne a feladata, hogy visszavigyen bennünket az ősi forráshoz, hogy bízzunk magunkban, és higgyük el azt, hogy nem a mások által támasztott elvárások, a megfelelés a fontos, annál inkább a belső világunk önazonos kifejeződése. Mindenkinek, nemtől és korosztálytól függetlenül javasolnám, hogy foglalkozzon ezzel. A legfiatalabb tanítványom 20 év körüli, a legidősebb tanítványom pedig 70 év feletti” – árulta el Hudry Kata.

társastánc

 

Önmegértés és kommunikáció

Hanna Poikonen, a Helsinki Egyetem kutatója 2017-ben doktori dolgozatában saját kutatásaira alapozva bizonyította, hogy egy-egy zenés darab gyakorlása során a táncosok agya gyorsabban reagált a zenében bekövetkező változásokra, mint a zenészeké, és sokkal gyorsabban, mint a zenével professzionális módon sohasem foglalkozó, a felvételeket csak megtekintő, kontrollcsoport tagjaié. A táncosok agya ezzel együtt erősebb szinkronizálást és aktivitást mutatott a thétahullámon is, amely leginkább a teljes ellazulás, például a meditációs állapotok, a hipnózis vagy a flow-állapot során működik intenzíven. A thétahullámok egyszersmind olyan érzelmi- és memóriafolyamatokhoz is erősítő módon kapcsolódnak, amelyek központi szerepet játszanak minden személyközi interakcióban és az önmegértésben is.

Minden túlzás nélkül állítható tehát, hogy a tánc nemcsak arra jó, hogy erősebbé, kitartóbbá és rendszerezettebbé tegyen minket, hanem arra is, hogy a thétahullámainkat erősítve hatékonyabb önmegértéshez juthatunk, sőt: a kommunikációs képességeink is javulhatnak.

A „mit” és a „hogyan”

A tangó mozgástechnikáját felhasználó terápiás táncórák különböznek a hagyományos táncóráktól: Kata és a foglalkozások vezetői nem a tánclépések létrehozásának szépségére és harmonikusságára, nem magára a tangóra koncentrálnak, hanem arra a folyamatra, amit a mozgás létrehoz a táncosban, és arra, hogy az milyen hatásokat kelt benne, s miért.

„Minden izommozgás, azok összefüggései, a test már kialakult deformitásai jelentéssel bírnak a tánc folyamatának megalkotása közben. Ezeknek és a tudati reakcióknak és összefüggéseiknek jelentősége van számunkra a terápiás folyamatokban.

A tapasztalat visszaigazolta a hitünket, hogy a szellem és a tudat annyira összekapcsolódnak, hogy egymást is alakítják.

A tánc egy olyan testi és szellemi egység, amely megvilágítja azt a kettősséget, hogy van egy gondolkodó (férfienergia), és van egy érző (női energia) részünk.

S ha ez a kettő összeáll, akkor azzal hatással tudunk lenni a testünkre. Minél inkább egybeér ez a kettő, annál inkább képesek leszünk arra, hogy a külvilágban úgy mozgassuk magunkat, úgy kommunikáljunk, ahogyan azt valóban szeretnénk, ahogyan az nekünk valóban jó. Ezeket a folyamatokat és kérdéseket térképezzük fel a terápia során az argentin tangó alaptechnikájával” – sorolta Kata a foglalkozások menetét. „Bármilyen nehézséget is észlelünk a speciális foglalkozások során, a résztvevő mozgásban megélt nehézségeit – éppen az eddig a tánc sajátosságaként emlegetett testi és szellemi egysége okán – azonnal összekapcsolja a valódi életben is megjelenő nehézséggel, így szinte önmagát segíti a folyamat.”

A tánc valóban az egyik legkomplexebb szenior tanulási forma lehet, hiszen az agy mindkét féltekéjét aktivizálva teszi az életünket egészségesebbé és teljesebbé. Akinek megjött hozzá a kedve, és az egészsége engedi, az mindenképpen tegyen egy próbát, hiszen nemcsak a fizikai és lelki állapota, hanem nagy eséllyel az agyműködése és az önmegértése, de még a társas intelligenciája is javulhat.

Ha bizonytalan vagy benne, milyen sport illene hozzád, töltsd ki kvízünket

Ajánljuk még:

Nemcsak okostelefonod, de okosruhád is lehet – Technika 50 év felett

A kétezres évek elejétől az idősek mindennapi életét megkönnyítő tudomány, a gerontechnológia óriási lépéseket tett. Az okostelefonokon már elérhetők különféle gyógyszerbeszedési applikációk, mozgáselemző vagy esésfigyelő programok, megjelentek segítő, úgynevezett „okosbotok” a piacon, illetve megindult az okosruhák fejlesztése is.