Párkapcsolati hízékonyság: így érkeznek a plusz kilók, mikor szerelmesek leszünk

Aktív

Párkapcsolati hízékonyság: így érkeznek a plusz kilók, mikor szerelmesek leszünk

Kényelem és időhiány – többek között ezekre az okokra vezettük vissza a barátnőimmel azt a tényt, hogy amint komolyabbra fordult a kapcsolatunk, néhány kilóval többet mutatott a mérleg.

Olyan alkat vagyok, hogy elég csak ránéznem egy francia krémesre, máris felszalad rám plusz egy kiló, amitől csak hosszú napok állhatatos küzdelmével sikerül megszabadulnom. Nyilván túlzok, de azért annyira mégsem: hajlamos vagyok a hízásra, ha nem figyelek oda az étrendemre, és mellette nem sportolok rendszeresen. Nem is lenne ezzel olyan nagy baj, csakhogy ráadásul imádok enni! Hosszú évek óta sorra kötöm a kompromisszumokat a boltban és az étkezőasztalnál – több-kevesebb sikerrel, de

édes a vereség, még ha az utána következő napokban (hetekben) zokszó nélkül kell is innom gyengeségem keserű levét.

Nem mintha szégyellni kellene, valahogy mégsem tartom „elsőrandis” témának a fogyókúrát. Az viszont tény, hogy gyorsan kiderül, vagyis érdemes minél hamarabb beavatni a párunkat az általunk követett, speciális étrendbe, hogy tisztában legyen vele, miért vagyunk válogatósak. Az esetek többségében azonban még így is nehéz követni a diétát – tapasztalataim szerint a párkapcsolat hizlal, s ha nem kapunk észbe időben, csúnya csalódás várhat ránk, ha néhány hónappal később ráállunk a mérlegre.

Amikor erről beszélgettem a barátnőimmel, persze volt, aki nem értett egyet. De ő nem is az az alkat, igazából enni sem szeret, csak azért szokott reggelizni, meg vacsorázni, mert tudja, hogy kell, vagy talán mert éhes, mindenesetre ő cáfolta a fenti megállapításomat szóban és kilóban egyaránt. A másik két lány azonban egyetértett velem, és együtt próbáltuk megfejteni a nagy talányt: miért hízunk a párkapcsolatban?

Mert már elkeltünk

– jelentette ki egyikünk. Ez az érv annyira egyszerű és kézenfekvő, hogy mindannyian elfogadtuk. A párkeresés időszakában talán mindhárman sokkal jobban odafigyeltünk a külsőnkre, s amint úgy éreztük, hogy komolyabbra fordult a kapcsolatunk, engedékenyebbek lettünk önmagunkkal szemben. Mivel nem jött negatív vélemény a másik oldalról, egyre bátrabban szedtünk a tésztából és a süteményből. De még időben, magunktól észbe kaptunk, mert már kényelmetlenül éreztük magunkat, és így vagy úgy, sikerült megelőznünk, hogy elszaladjon velünk az a bizonyos ló, illetve jelen esetben a kiló, és ha nem is nyertük vissza a kiinduló súlyunkat, már nem olyan félelmetes ellenség a mérleg. Viszont mind a hárman beleestünk a kényelem csapdájába.

Sokkal nagyobb a csábítás

– hangzott el a következő megoldás. Nem vitatkoztunk ezzel sem. Amíg egyedülállóként egyedül éltünk és egyedül vásároltunk, csak a boltban kellett figyelmen kívül hagynunk azt a bizonyos „kisördögöt”, otthon már nem volt kísértés, azt ehettük, amit a hűtőben találtunk. De a párunknak másképp vásárolunk. Ő miért ne ehetne kenyeret, sajtot, szalonnát vagy krumplit? Csak azért ne egyen sütit, mert mi fogyókúrázunk?! Könnyű az akaratra (vagy annak hiányára) fogni, de van az a vasárnap délutáni hangulat, amikor olyan jól esik kettesben egy (tábla) csoki, vagy a kedvenc cukrászdánkban az a nagy kocka tiramisu… És elég csak kimondanunk, már adja, csak egy kockát, egy falatot, de jól tudjuk, hogy az egész a miénk.

Nem szabadkozunk, a kapcsolatunk túl van már azon a ponton, egyszerűen csak élvezzük, ahogy a cukor elárasztja az agyunkat,

és hálásak vagyunk, amiért a párunk szeretettel néz ránk közben, és nem szemrehányással vagy számonkéréssel.

Könnyebb egyfélét főzni

– szólt a harmadik magyarázat. Ez volt talán a leggyengébb érv, mégis hevesen bólogattunk. Hiszen nem olyan nagy dolog kifőzni egy adag quinoát és grillezni néhány zöldséget, miközben sül a rakott krumpli a sütőben, de valahogy mégis sokkal egyszerűbb, hogy inkább mi is abból együnk, csak kevesebbet, legfeljebb kétszer szedünk egy kicsit, és azzal talán a lelkiismeretünk is kiegyezik.

Kevesebb időnk van edzeni

– ez volt a záró indokunk. Igaz, ami igaz, a munka utáni sportolást valóban felváltotta a randevú és a romantika. Viszont idővel minden kapcsolatban beáll valamilyen rendszer, amit kiismerve már nyugodtan tervezhetünk a heti edzésekkel. S ha szokássá válik, a rendszeres mozgástól biztosan jobban érezzük majd magunkat a bőrünkben plusz kilók ide vagy oda. Ez pedig nemcsak az egészségünknek, de a kapcsolatunknak is jót tehet.

Ajánljuk még:

VELED SOSEM FOGOK JÓL KINÉZNI?! – A KÖZÖS EDZÉS DILEMMÁJA
„CSAK” MAGAMMAL „KELL” BÉKÉT KÖTNÖM – EGY NÉZŐPONTVÁLTÁS TANULSÁGA
BÚCSÚ A MULTITÓL: VISSZAEMLÉKEZÉS KOSZTÜMÖS-ROBOTMUNKÁS KOROMRA

Tabutéma tabuk nélkül – Szexualitás az amputáció után
Amputációmat követően, ahogy egyre jobb állapotba kerültem, egyre többen kérdezték, hogyan tovább, ami a párkeresést illeti. A kérdés meglepett, mert gondoltam én, úgy, mint bárki másnak, és ugyanúgy, mint korábban két lábbal… de azért az instagram, a tökéletesnek mutatott tökéletlen világban, ahol sokszor csak a külsőségek számítanak, azért a csajozásnak vagy pasizásnak, akárhogy is nézzük, vannak gátjai.