Csak pár öltés, és kész is a Mikulás zsákja: dekorötletek a környezetvédelem és a spórolás jegyében

Bevallom, pont Mikulás-zsákot nem varrtam eddig, bár amíg a gyerekeim kicsik voltak, addig se volt közömbös a környezetvédelem. Akkoriban igyekeztem megőrizni az előző évben használt tasakokat – volt, ami több évig is bírta. Vagyis nem vadásztam minden évben új, piros színű, egyszer használatos zacskóra, hogy passzoljon a Mikulás ruhájához az ajándék csomagolása.

Nyugodt szívvel újra lehet gondolni néhány szokást: megújíthatjuk a karácsonyi menüt, beüzemelhetünk alternatív karácsonyfát. Egy időben „meztelenül”, csomagolás nélkül került a gyerekekhez az ajándék – ezt a szokásomat szinte minden alkalomkor tartom. Nem csomagolok, vagy ha mégis, akkor régi újságpapírokat gondolok újra, ragasztom, festem, átírom azokat, de nem vásárolok csomagolóanyagot csak azért, hogy az ajándékozott pár pillanat alatt cafatokra tépje és a kukába dobja.

Most hirtelen jött az ötlet és a vágy arra, hogy szó szerint belevágjak a Mikulászsák-projektbe. Nem én vagyok a legügyesebb kezű ember, de ez nem tartott vissza.

Szerintem az ajándékbarkácsoláshoz inkább lelkesedés és szeretet kell, semmint kifinomult kézügyesség.

Szóval egy percig se habozzatok, hogy nem lesz egyenletes az öltés, és ne tartson vissza benneteket a kreatív tevékenységtől az, hogy esetleg nem lesz tökéletes az, ami kikerül a kezeitek közül.

Ma délután az advent hozta ihlet jegyében előkaptam az ezeréves (na jó, csak 38 éves) varrógépemet, de igazából a Mikulás-zsákokhoz még csak varrógép sem kell. Elég egy éles olló, egy erős és nagy lyukú varrótű és a rongyos zsákból előkotort anyagok. Ebből a szempontból én jól állok: tengernyi olyan rongy van a zsákban, amiből válogathattam. De az a helyzet, hogy ha nem lenne a rongyos zsákom, akkor is bűntudat nélkül szabnám szét valamelyik ingemet, szoknyámat. (Ilyenkor külön megnyugtató, ha már eleve beneveztünk néhány használt holmira.)

Ebben van gyakorlatom, mert egy különösen pénztelen karácsony idején, fiatal anyukaként az egyetlen ünneplős, fekete bársony szoknyámat is beáldoztam azért, hogy a fiúknak ajándékot tudjak készíteni: cicát, macit, kisnyuszit. És maximálisan megérte, mert azok az állatkák sokkal becsesebbek voltak számukra évekig, mint a később vásárolt, méregdrága plüssök.

De nézzük a kellékeket:

• olló
• varrótű
• fehér hímzőfonal
• bármilyen régi kincs, ami van otthon (gombok, kis figurák, gyöngyök stb.) 
• maradék piros vagy pirosmintás anyag
• kopott, kidobásra ítélt farmernadrág (a szára)
• egy kis elszántság és néhány óra szabadidő, amit kizárólag erre a tevékenységre szánunk

Eredetileg két csizmában gondolkodtam, mert a lányom készen szeretett volna vásárolni textilből varrt csizmát, de olyan borsos áron kínálták azokat, hogy inkább lemondott róla. Én hallgattam nagyokat, de eltökéltem, hogy kreatív hétvégém lesz.

A végén hét darab zsák és csizma készült, mert kettő elkészülte után még maradt bennem buzgalom. A párom is szeretett volna egyet a saját unokájának, és ha már lendületben voltam, akkor a négy saját unokám se maradhatott ki. Az unokáknak farmerből készült zsákocskák készültek, de három „igazi” csizmácska is született.

A képre kattintva megtekintheted galériánkat:

A képeken nyomon lehet követni a folyamatokat, amik igazából annyira egyszerűek, hogy valójában nem nagyon kívánnak a látottaknál több leírást. Tekintsétek ötletadónak a válogatásomat, mert ezek a csizmák annyira egyszerű ajándékok, hogy megalkotásuknál egyedül a fantázia vagy az otthon fellehető alapanyagok szabhatnak csak határt. 

Jó alkotást kívánok!