Ami mindig legyen nálad, ha kisgyerekkel túrázol

Aktív

Ami mindig legyen nálad, ha kisgyerekkel túrázol

Legtöbben szeretünk erdőkben barangolni, felmászni a hegytetőre, majd egy kilátóból csodálni az előttünk elterülő tájat, a végeláthatatlan kék eget, a Dunakanyart. Barátokkal, családtagokkal vagy akár a párunkkal is remek program ez, ám amikor szülővé válunk, sokszor felhagyunk ezekkel a természetközeli tevékenységekkel. Pedig lehet, hogy ekkor kellene igazán belevágni a kalandokba!

Vannak bátor, vállalkozó szellemű anyák és apák, akik akár hordozóban a babával is nekivágnak a „vadonnak”. A férjemmel sajnos a másik táborhoz tartoztunk évekig, hiszen egy babának annyi dologra lehet szüksége a legváratlanabb helyzetekben... Mi van, ha nyűgös lesz? Ha nem sikerül elaltatni? Ha túl hűvös van az árnyékot adó fák között, és nem öltöztettük elég melegen? Talán az is eltántorított minket a kirándulgatástól, hogy Budapesten laktunk, és amikor nagyon picik voltak a gyerekeink, nem autóztunk, tömegközlekedéssel pedig ritkán rugaszkodtunk el a jól megszokott közegünktől.

Két éve viszont egyre inkább a hatalmába kerített minket az érzés, miszerint a fővárosban gyereket nevelni, babázni, babakocsiban altatni a kicsit nem könnyű, sőt. Egyre több nehézséggel kellett szembenéznünk, végül úgy döntöttünk, elköltözünk egy Budapesthez közeli kisebb városba. 

A nagyváros után egy egészen másfajta világba csöppentünk.

Egy olyan világba, ahol bármikor sétálhatunk a város valamelyik tava körül, makkokat és tobozokat gyűjtögethetünk a fenyőerdőben, a Börzsöny pedig egy „karnyújtásnyi” távolságra került tőlünk. A lányok hét- és ötévesek, a kisfiunk pedig három. A fiunk egy igazi energiabomba, mégis ő az, aki minden séta alkalmával elkezd nyafizni, hogy elfáradt, cipeljük, mert ő nem bír tovább menni. Éppen ilyen okokból kifolyólag nem mertünk eddig messzebb merészkedni az otthonunktól.

Viszont szeptember vége felé, egy napsütéses őszi szombaton megtömtük hátizsákjainkat, és elvonatoztunk Magyarkútra. Tudtuk, hogy van ott egy szuper játszótér az erdő szélén, és közvetlenül mellette egy étterem. Úgy voltunk vele, hogy ha más nem, akkor ezen a két helyszínen töltjük a napot, az is nagy élmény lesz a gyerekeknek, és friss levegőn vagyunk, egy szép helyen. 

 

Miután a kicsik eleget hintáztak és mászókáztak, megebédeltünk, és a kellemes jóllakottság érzésével, energiával feltöltve besétáltunk az erdőbe. Nem volt különösebb célunk ezzel, csak mentünk, mentünk egyre beljebb a sárguló falevelek közt, és sorra jöttek a kalandok. Láttunk mókust ugrálni egyik ágról a másikra, találtunk vaddisznónyomokat, kutattunk denevérek után egy elhagyatott, földalatti katonai erődben, közben szinte észre sem vettük, hogy egyre beljebb és feljebb jutunk a hegyen. A lányok hősiesen meneteltek előttünk az erdei ösvényen, és a fiunk figyelmét is egészen lekötötte, hogy túraútvonal-jelzéseket kell keresnie a fák törzsein.

Végül felértünk az aranyoskúti kilátóhoz, ahol lélegzetelállító kilátás fogadott minket. Láttuk a Dunát és mögötte a visegrádi fellegvárat. Meg is beszéltük, hogy egy másik alkalommal Duna-partozhatunk is majd. Ettünk csokis nápolyit, ittunk a kulacsainkból, majd azon tanakodtunk a férjemmel, hogy visszaforduljunk-e a már ismert ösvényen, vagy menjünk inkább tovább Verőce irányába. Végül a kalandosabb utat választottuk: Verőcét.

Persze néha vittük karban a kis háromévesünket, de nagyon büszkék voltunk a gyerekekre, hiszen még soha nem túráztunk!

Éveken át fel sem merült bennünk, hogy kipróbálhatnánk magunkat ilyen terepen, hiszen biztos macerás kisgyerekekkel, főleg, ha közben nyűglődnek, annak meg úgy nincs sok értelme. Ma már megmosolygom magunkat, hiszen mekkorát tévedtünk! Ugyanis a gyerekeink bírták a kirándulást, sőt! Miután a hegyről leértünk, elsétáltunk a Dunához, ettünk egy fagyit, majd hazavonatoztunk.

Amikor otthon elaludtak a gyerekek, kiszámoltunk, hogy 12 km-t kirándultunk aznap, megmásztunk egy magas hegyet, áttúráztunk egyik városból egy másikba, és mindezt apró gyerekekkel. Ők pedig bírták, nem sírtak, nem nyafiztak. Még azt is mondták, hogy ez volt az egyik legjobb nap, amit valaha átéltek.

Ez egy nagyon meghatározó élmény volt az egész család számára. Örülünk, hogy aznap felkerekedtünk, és egy ilyen különleges élményben lehetett részünk. Azóta több, ehhez hasonló kiránduláson vettünk részt, és egytől egyig mind nagyszerű nap volt. Sok észrevétellel és tapasztalattal gazdagodtunk a férjemmel. Ezek birtokában még ügyesebbek vagyunk, még kevesebb nehéz helyzettel találjuk szemben magunkat, hiszen már sejtjük, mi az, amire igazán oda kell figyelni egy kirándulás alkalmával, és mi az, ami biztos legyen a hátizsákunkban, hiszen kicsi gyerekekkel adódhatnak érdekes szituációk egy erdő közepén, problémák, kisebb balesetek, amelyeket azonnal orvosolni kell.

 

Mire figyelj egy kiránduláson?

  • Tudd, hogy nagyjából milyen hosszú lesz a túra. Ha kisgyerekekkel indulunk túrázni, fontos tisztában lenni a megtenni kívánt útvonal hosszával, és ha van lehetőségünk, annak is nézzünk utána, milyen terepviszonyokra számítsunk. Bár meglepően sokat bírnak sétálni, semmiképpen nem szabad azt gondolnunk, hogy ami nekünk meg sem kottyan, az nekik is menni fog. Ami nekünk egy lépés, az nekik három is lehet, hiszen olyan kis rövid lábacskáik vannak.
  • Ne felejtsd el, mennyit bír a kicsi! Ha esetleg még szokott aludni délutánonként, nem biztos, hogy jól fogja viselni, ha a napközbeni alvás kimarad, hisz nincs lehetőség lepihenni. Álmos lesz, és emiatt nyűgössé, rosszkedvűvé válhat.
  • Számolj a plusz súllyal! Ha nem sík terepen folyik a kirándulás, az emelkedővel, majd a lejtővel is meg kell küzdeni, ami plusz energiaráfordítással jár. A meredek, esetleg csúszós tereppel nehezebben birkóznak meg a gyerekek, sok erőt kivesz belőlük, ami bármelyik pillanatban átcsaphat a szülő számára rettegett helyzetbe: „Elfáradtam, nem bírok tovább menni, kérlek, vegyél fel és vigyél”. Bármilyen jó kondícióban is van egy felnőtt, egy legalább tizenöt-húsz kilós gyereket cipelni kilométereken át borzasztóan megterhelő. Nagyon igénybe veszi a kar-, váll-, nyak- és hátizmokat. A kegyetlen izomláz pedig másnap lecsap, amitől alig lehet megszabadulni.
  • Ne egyen meg ismeretlen eredetű termést vagy gombát! Mindenképp érdemes tisztázni egy kisgyerekkel egy kirándulás előtt, hogy soha semmilyen körülmények között ne egyen meg bogyót vagy gombát, még akkor sem, ha finomnak néz ki. Bár kevés igazán mérgező terméssel és gombával találkozhatunk a magyar erdőkben, azért akad néhány. Ilyen például a gyilkos galóca, a mérges pókhálósgomba vagy a redős papsapkagomba. Ezeknek a fogyasztása súlyos keringési- és tudatzavarhoz vezethet, és akár halálos is lehet. Aligha tudunk elképzelni szörnyűbbet, minthogy egy gyerek megeszik valamit az erdő közepén, rosszul lesz, és azonnal szükség lenne orvosi segítségre.
  • Megfelelő öltözet. Van egy mondás, miszerint nincs rossz időjárás, csak nem megfelelő öltözet. Bár mondhatjuk egy esős, szeles napon, hogy rossz idő van, de ha elég rétegesen vagyunk öltözve, és vízálló kabát, esetleg vízhatlan cipő is van rajtunk, máris jobb a helyzet. Ez túrázásnál is így van. Az egyik legfontosabb eleme az öltözékünknek a cipő. Egy rosszul választott lábbeli pokollá teheti az amúgy csodásnak ígérkező napot a szabadban. Egy átlagos utcai cipő, de néha még egy jó minőségű sportcipő sem alkalmas erdei kiránduláshoz.
Fontos, hogy a cipő tartsa a bokát, különben egy félresikerült lépésnél kificamodhat. Nagyon rossz és veszélyes, ha a lábbeli talpa csúszik.

A legutóbbi kirándulásunkon csak úgy korcsolyáztam a kedvenc futócipőmben! El is estem, egyszerűen kicsúszott a lábam alólam, mert nedves volt az avar. Érdemes túracipőre, bakancsra beruházni az egész családnak. Egy erdőben mindig hűvösebb van, a fák miatt nehezebben süt oda a nap és a sok levél miatt a páratartalom is sokkal magasabb. Mi, felnőttek egészen jól tűrjük, ha fázunk, bár nekünk sem kellemes. Egy kisgyerek viszont gyorsan áthűl, reszketni kezd, és könnyebben megfázik. Inkább legyen a gyerek kicsit túlöltöztetve, mert abból le lehet venni, de ha nincs elég meleg ruha nálunk, akkor nem tudunk mit tenni.

 

Ami mindig legyen nálad

  • Elegendő folyadék: Ha kirándulunk, mozgunk, akkor sokszor megszomjazunk. Számomra nagyon tanulságos volt, hogy az egyik börzsönyi túránk során az öt liter folyadék, amit magunkkal vittünk, gyakorlatilag a délelőtt folyamán elfogyott. Otthon, amikor összekészítettem a dolgokat, azt gondoltam, hogy bár háromgyerekes család vagyunk, ők olyan kicsik, biztos nem isznak majd sokat. Pár órával később kiderült, hogy mégis. Végül az én vizemet osztottam szét közöttük. Természetesen senki nem akar sok feleslegesnek tűnő súlyt cipelni, ám ha folyadékról van szó, az soha nem felesleges. Jó, ha a gyerekek is kiveszik a részüket ebből, és a saját hátizsákjukban viszik, amit napközben enni és inni szeretnének. 
  • Ennivaló: Szendvicsek, sós rágcsa, esetleg nápolyi is kerüljön a hátizsákba bőven, mert nagymértékben le tudja lassítani a túrát egy éhségtől szenvedő kisgyerek. S bár fontos tudni, mit nem szabad megenni az erdőben, az ehető növényeket is megmutathatjuk nekik.
  • Sebfertőtlenítő és kötszer: A fák ágai, tüskéi okozhatnak kisebb sérüléseket, karcolásokat, vágásokat. Nálam mindig van Betadine és ragtapasz. Nem lehet tudni, mikor keletkezik egy seb, amit gyorsan fertőtleníteni kell, majd beragasztani.
  • Szemöldökcsipesz: Jó, ha kéznél van, mert egy fás területen gyakran megy szálka a kezünkbe.
  • Zsebkendő és nedves törlőkendő: Akár elesett a kicsi, sír és orrot kell fújni, akár evés előtt meg kell tisztítani a kezét, netán hívja a természet, zsepiből és törlőkendőből soha nem elég.
  • Váltásruha: Persze egy felnőtt ruházata is összekoszolódhat egy kiránduláson, de a gyerekek azok, akik mágnesként vonzzák a sarat, ők azok, akik belelépnek pocsolyákba, patakokba, és vizes lesz a nadrágjuk, cipőjük. Jó, ha van cserezokni, -nadrág, -pulóver nálunk.
  • Ha babával vagyunk, legyen nálunk minden, ami kellhet: Ha kisbabával kirándulunk, akkor persze észszerű határokon belül, de minden legyen nálunk, amire a kicsinek szüksége lehet. Ha anyatejes, akkor egészen egyszerű dolgunk van, de ha tápszeres, nagyon fontos, hogy legyen elegendő mennyiségű forró víz nálunk termoszban, amiben könnyen feloldódik a por. Legyen a táskában cumisüveg, esetleg nyugtató cumi, ha a baba szereti. Több szett váltásruha és annyi pelenka, ami biztos elég lesz a nap során. Jó, ha van egy pelenkázóalátét is, de erre a célra egy szétterített kabát is megteszi. Ha már hozzá van táplálva, vigyünk neki üveges bébiételt vagy egy kis friss gyümölcsöt, babakekszet. A lényeg, hogy a kicsi komfortosan érezze magát kirándulás közben, mert ha vigasztalhatatlanul sír, egy erdőben aligha tudjuk biztosítani számára a már jól megszokott dolgait.
  • Meglepetés nasi, jutalom: Néha megesik, hogy alábbhagy a lelkesedésük, és nem akarnak továbbmenni. Mi ilyenkor szoktunk nekik adni valami apróságot, aminek biztos örülnek: akár édesség, akár egy apró játékfigura vagy gumilabda. Az is egy jó stratégia, ha nem közben jutalmazzuk őket, hanem megígérjük nekik, hogy a túra végén kapnak valamit. Hihetetlen, mennyi rejtett energiára lelnek, ha valami jutalom kerül kilátásba.

 

Fontos, hogy a családok minőségi időt töltsenek együtt, főleg ebben a különös időszakban, amikor járványhullámok jönnek és mennek. Jó kimozdulni, együtt átélni kihívásokat és élményeket, amelyek sok szép emlékkel gazdagítják az életünket, és jobban megismerjük egymást, talán még közelebb kerülünk egymáshoz. Egy kirándulás remek alkalom arra, hogy feledhetetlen és tartalmas időtöltésben legyen részünk. Az egészségre is jótékonyan hat az oxigéndús, friss levegő, a természet látványa, és a lélek is ragyog tőle.

Ajánljuk még:

Nemcsak okostelefonod, de okosruhád is lehet – Technika 50 év felett

A kétezres évek elejétől az idősek mindennapi életét megkönnyítő tudomány, a gerontechnológia óriási lépéseket tett. Az okostelefonokon már elérhetők különféle gyógyszerbeszedési applikációk, mozgáselemző vagy esésfigyelő programok, megjelentek segítő, úgynevezett „okosbotok” a piacon, illetve megindult az okosruhák fejlesztése is.