Aki igazán mozogni akar, karantén idején spinning gépet bérel – két senior korú, bomba formában lévő nő mesél

„Egész életemben sportoltam. Versenyszerűen úsztam, tollasoztam, teniszeztem és kosaraztam fiatalkoromban. Mindig is mozgékony gyerek voltam, ez a mozgékonyság felnőttkoromra is megmaradt” – meséli Kalmos Éva, amikor arról kérdeztük, hogy milyen szerepet tölt be a sport az életében. „A karantén alatt főleg spinningeltem körülbelül napi egy órát hétköznaponként. Hétvégén többet, akár öt-hét órát is edzek. Online rendezvényeken is szoktam részt venni. Ha jó az idő, biciklitúrázunk a férjemmel. Van egy társaság, akikkel együtt szoktunk kerékpározni, régebben akár heti száz-százötven kilométert is letekertünk. Amíg a gyerekeim itthon voltak, sokat kirándultunk, bicikliztünk, akkoriban főleg csoportos órákra jártam, mint az aerobic, a box- és a stepaerobic” – sorolta Éva, aki a munkája mellett spinning edzőként is dolgozott, ezt két éve hagyta abba.

Megtudtuk, hogy a kerékpározás nem véletlenül vált ilyen fontos részévé az életének. „A biciklizés mindig is az életem része volt valamilyen formában. Vidéken eleve ez az egyik legpraktikusabb közlekedési eszköz, főleg, hogy a környező településeket biciklivel tudtuk megközelíteni, ha nem volt busz vagy vonat, ami elvitt volna oda bennünket. Hódmezővásárhelyen nőttem fel, Szegedre, Mártélyra, Szegvárra, Szentesre, Makóra is biciklivel mentünk, ezek bejárható távolságra voltak az otthonunktól” – emlékezett vissza a jelenleg Kecskeméten élő, 68 éves Kalmos Éva, hozzátéve, hogy a férjével az utóbbi időben tértek át a közös teniszezésekről a squash-ra: a karantén előtt a heti három-négy alkalomból egyszer edzőhöz is eljárt. Amíg nincs lehetősége edzőterembe járni, otthon edzi magát, hiszen van az otthonában TRX, különböző méretű fitball és fitness labda, súlyzók, evezőpad, hasprés, elliptikus tréner, spinning bicikli, bordásfal és gyűrű… „Úgyhogy itthon is tudok mozogni, ha akarok. És akarok!” – vetette oda nevetve.

Kiderült, hogy a férje is egész életében sportolt. „Az úszásban kiváló partner, mert nagyon jó úszó. Biciklizni ő is nagyon szeret, de felnőttként neki a futás vált az alapsportjává. Eleinte társultam hozzá, de hamar kiderült, hogy a futás nem az én sportom” – magyarázta. A férjével mostanában a nordic walkingot is szívesen végzik. Az étkezés során „nagyjából” odafigyelnek arra, hogy meglegyen az optimális fehérje, szénhidrát és zsír arány, és mérsékelten fogyasztanak sót, zsíros és fűszeres ételeket.

„A családunk és a barátaink is partnerek voltak, illetve a mai napig partnerek a mozgásban. Szoktunk együtt sportolni, túrázni. Sőt, még a pácienseimtől is mindig megkérdezem, hogy mit sportolnak, és szoktam javasolni nekik, hogy sportoljanak, mert az mindenféle nyavalyára jó” – mondta a pszichoterapeutaként dolgozó Kalmos Éva. „A sok sport mentálisan is karban tart. Egy-egy spinning edzésen nagyon sokszor azonkívül, hogy tekerem, tudok azokon a dolgokon gondolkozni, amik éppen foglalkoztatnak, végig tudok venni egy gondolatmenetet, vagy ha összegyűlik némi frusztráció bennem, akkor azt is ki tudom tekerni magamból. Hiszen a munkám lelkileg megterhelő, ráadásul napi hat-nyolc órákat ülök, e mellett elengedhetetlen, hogy mozogjak.” Hozzátette, hogy a szellemi frissesség egyik alapja a sport, amit ő is tapasztal, de ezt kutatások is alátámasztják. „Őszintén hiszem, hogy életminőséget javíthat a sport. Emellett azért is fontos idősebb korban is sportolni, mert

nyugdíj után jellemző az emberekre a céltalanság érzése, mivel nincs rendszeresség az életükben,

a sport viszont tudja szervezni, rendszerezni a napokat, az életet. Kisebb célokat lehet kitűzni, és lehet hozzá társaságot találni. Azt gondolom, hogy a nyugdíjasok életére mindenképpen pozitív hatással lehet a a rendszeres sport.”

 Az aktív pihenés és az utazás szerelmesei

„A hétköznapjaim mindig edzéssel kezdődnek, ezt igyekszem kilencig elvégezni. Amióta nem lehet edzőterembe járni, úgynevezett „élő online” edzéseken veszek részt. Ha valamiért mégsem tudok ezekhez az órákhoz csatlakozni időben, akkor is sportolok valamit. Délután pedig egy másik edző óráján veszek részt, mert jólesik a változatosság” – ezt már Müller Judit mesélte el nekünk, amikor arról faggattuk, hogy hogyan néz ki egy napja. Ő azoknak az edzőknek az online óráit követi, akikhez a karantén előtt is járt az edzőteremben.

„Mivel a férjem még dolgozik, napi rendszerességgel főzök. A szombat rendszerint a kisebb-nagyobb családi összejövetelek ideje, a vasárnap pedig a pihenésé, azt a napot együtt töltjük a férjemmel” – magyarázta hozzátéve, hogy a bevásárlás és a főzés mellett mindig akad elintéznivaló, állandóan tesz-vesz, nem szereti a tétlenséget. „A házimunkát nem tartom edzésnek, akármilyen nagy munka van vele. Mindig csodálkozom, amikor valaki azt mondja, hogy „mozgok én eleget, hiszen a ház körül elvégzek ezt-azt”. Egy kísérletet is elvégeztem ezzel kapcsolatban. Feltettem ezt az „egészségórát”. Hiába volt meg takarítás közben is a tízezer lépés, kalóriaégetés szempontjából minimális értéket mutatott. Ugyanakkor ha egy órát edzek, és mondjuk egy zsírégető vagy kardio órán veszek részt, akkor ott bizony ég a kalória rendesen!” – nevetett a 73 éves Müller Judit, majd elárulta, hogy számára az a fontos, hogy jól érezze magát a bőrében. Ehhez pedig az kell, hogy fittnek, energikusnak érezze magát, ami egy bizonyos súly felett már nem teljesül. Ezért döntött úgy, hogy sportolni fog.

Step aerobic, kondi, spinning és alakformálás – ő is a változatos edzések híve. „A legutóbbi edzés például „lépcsős super body” volt, ami nagyon durva, de én nagyon szeretem!” – mosolygott. „Tavaly április óta van itthon egy spinning bicikli, amit a karantén idejére béreltem ki, ezt a bérlést mostmár megszüntetem. De bőven marad itthon „kínzóeszköz” ezen kívül is. Van egy szoba, ahol elfér a steppad, a súlyzók, a flexi bar, a gumikötél és a gumiszalag. Ez amolyan edzőszoba”.

Kiderült, hogy Judit szintén 73 éves férje is szívesen sportol, nála a tenisz áll kiemelt helyen, közös sportjuk pedig a síelés. „Nagyon nehezen viseltük, hogy az utóbbi időben több alkalommal kimaradt a síszezon. Társasággal szoktunk járni, ezek mindig nagyon jó hangulatú utazások, telis-tele élményekkel.” A házaspár az aktív pihenés és az utazás szerelmese.

„Talaj- és szertornász voltam 18 éves koromig az akkori „postásban”. A gyerekeim általános iskolájában volt úgynevezett „szülői torna”, amikor pedig dolgoztam, akkor edzőterembe jártam. Éveken keresztül úgy indultam el otthonról, hogy nyolc órára az edzőterembe érjek, kilencig edzettem, lezuhanyoztam, és aztán mentem be a munkahelyemre. A reggeli edzések révén mindig jól indul a nap számomra, energetizálódom” – magyarázta Müller Judit, aki főleg irodai munkát végzett, amikor még dolgozott.

Több mint ötven éve vannak együtt férjével. Azt mondja, ahhoz, hogy tudjon, illetve tudjanak sportolni, egészségesen és aktívan tudjanak élni,

kellett a szerencsés egymásra találás is, és természetesen azok a genetikai adottságok is fontosak voltak, 

amiket magunkkal hoztak. „Édesanyám 101 évesen hunyt el, a férjem édesanyja 103 éves elmúlt, amikor itthagyott bennünket. Pedig nekik közel sem volt olyan nyugodt életük, mint amilyen nekünk van.”

Az étkezésben mindketten a mértékletesség hívei, és mellőzik a túl zsíros, túl fűszeres ételeket. Judit szerint jórészt megfelelő fizikai adottság kell ahhoz, hogy valaki aktívan éljen idős korában, de sokat számít a mentális állapot is. „Ezek pedig hatnak egymásra. Hiszek abban, hogy szinte minden fejben dől el. Ha tanácsolhatnék valamit, az lenne, hogy az emberek próbáljanak meg pozitívan gondolkodni és pozitívan állni a dolgokhoz. Ezt pedig lehet tanulni: ha az ember csak egy kicsit is odafigyel magára, és van szándék benne, hogy másként szemlélje a világot, akkor megvalósulhat. És mindenki a fizikai lehetőségéhez képest keressen magának valamilyen mozgásformát, és sportoljon, mert az nagyon sokat segíthet az életminőség javításában.”