A korán kelés előnyei: érvek, hogy te is pacsirta légy!

Korán kelő típus vagyok. Nem nagyon korán, de legkésőbb hétkor szeretek felkelni. Olyannyira nem zavar a korán kelés, hogy képes vagyok nyaranta akár egy-másfél órával is korábban kelni, csak hogy még a hűvösben fussak, mert délután vagy a kora esti órákban túl meleg van hozzá. És az is igaz, hogy ha valami okból csak nyolc (kilenc!!!) után nyitom ki a szemem, sokszor úgy érzem, már semmire nem lesz időm aznap, fölösleges is próbálkozni...

Nem úgy a párom! Ő igazi éjjeli bagoly, képes bármeddig ébren maradni, majd az egész délelőttöt lelkiismeret-furdalás nélkül átaludni, hogy majd „reggelire” egye meg az ebédet. Nem siet sehová, ha rajta múlna, teljesen fölösleges lenne az üzleteknek (vagy bárminek) délelőtt 10 óra előtt kinyitni, elindulni, munkába állni.

Reggeli, kávé, énidő

Pedig korán kelni jó dolog – még akkor is, ha az éjjeli baglyok most nagyon csúnyán néznek. Például azért, mert így reggelente több ideje jut az embernek saját magára. Ehhez pedig elég akár csak egy fél órával hamarabb felkelni az ágyból. Egyszeriben lesz időnk felébredni, reggelizni, felöltözni, egy kicsit lélekben is felkészülni a napra. Indulás előtt eltervezhetjük fejben az egész napunkat, mondjuk éppen egy croissant-t csipegetve és a kedvenc kávénkat kortyolgatva.

Aztán ott a reggeli edzés. Nekem ez általában nem esik nehezemre. Persze én sem vagyok a saját magam ellensége, s ha nincs rá különösebb okom, inkább délután vagy a kora esti órákban sportolok, de van az a munka, vagy az az időjárás, amikor indokoltnak érzem, hogy akár már fél ötkor csörögjön az ébresztőóra, és pár perc múlva a tornacipővel a lábamon osonjak ki a lakásból. A reggeli sporttól energikusabbnak érezhetjük magunkat, a „boldogsághormonok” javíthatják a hangulatunkat, csökkenthetik az aznap ránk váró feladatok miatti stresszt és szorongást. Ráadásul megvan a korai edzéseknek az az előnye is, hogy aznap erre már nincs gondja az embernek, túl van rajta. Vagyis munka után, fáradtan és elcsigázottan nem kell még azzal is stresszelnünk magunkat, hogy bár semmi kedvünk, csak el kellene menni arra a fránya edzésre…

Ha korán kelünk, néhány perccel korábban tudunk elindulni a munkába – s talán mondani sem kell, hogy ez mekkora előnyt jelenthet a közlekedésben. Kevesebben lesznek a buszon vagy a villamoson, kevesebben sorakoznak a piros lámpánál, sőt, ha kivételesen beugranánk egy kávéra a kedvenc pékségünkbe, valószínűleg kisebb sor fogadna bennünket a kasszánál, mint 20 perccel később, a reggeli csúcsidőben. Kevesebben vannak a piacon, a fodrásznál és a kozmetikusnál is – vagyis ugyanazt a feladatot töredék-idő alatt elvégezhetjük, mint később! 

Tudomány a korán kelés mögött

Egyes kutatások szerint az agyunk nem ébred fel olyan gyorsan, mint ahogy mi felkelünk az ágyunkból. Szépen lassan aktivizálják magukat az agysejtjeink, amiből az is következik, hogy ha korábban kelünk, az agyunknak bőven van ideje felébredni és elkezdeni aktívan dolgozni. Ez hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy mire szükségünk lesz rá, már az egész szervezetünk felkészült a munkára, jobban tudunk összpontosítani a feladatainkra.

De vajon meg lehet a korán kelést tanulni?

Inkább hozzászokni lehet. Fokozatosan állítsuk mindig egy kicsivel korábbi időpontra az ébresztőóránkat, mondjuk 10-15 perccel. Lefekvésnél pedig törekedjünk arra, hogy ugyanannyival korábban kerüljünk az ágyba, de ne túl korán, mert akkor úgyis csak forgolódni fogunk, vagy olyan korán felébredünk, hogy akkorra alszunk vissza, amikor valóban kelnünk kellene...

És az is fontos, hogy találjunk megfelelő motivációt magunknak a korai keléshez. Olyasmit, ami örömet okoz, ami jólesik. Például egy pár perces tornagyakorlat, a finom reggeli illata vagy a nyugodt kávézás élménye könnyen ilyen örömteli élménnyé válhat a dolgos hétköznapokban is.

Ébredés után igyekezzünk minél hamarabb felkelni és kimenni a hálószobából. A tapasztalatok szerint ugyanis minél tovább maradunk az ágyunk közelében, annál nagyobb az esély, hogy visszafekszünk egy kicsit, vagy az ágy látványa egyszerűen arra emlékeztet bennünket, hogy milyen jó lenne lustálkodni, s emiatt nem tudunk a reggeli rutinunkkal megfelelő szellemben foglalkozni. Másodjára felkelni sokkal nehezebb, mint az első csörgés után: ha egyszer visszabújunk a takaró alá, kétszer akkora akaraterő kell ahhoz, hogy később megint elkezdjük a napot. 

Sokat segít azonban, ha nem kell gondolkodni az első feladaton: amennyiben önvezető-módban, automatikusan tudjuk, mivel indul a nap, időt adunk az agyunknak is az ébredésre felkelés után. Sokak a kávéfőzőhöz mennek, gondolkodás nélkül ott indítják a napot. Mások a kanapéra ülnek és olvasnak kicsit. Mindegy, mit választunk, a lényeg, hogy ne kelljen rajta gondolkodni, és ágyon kívüli aktivitást biztosítson. Ha egyszer elindultunk, nyert ügyünk van!