A gyerek sosem kellene, hogy kifogás legyen a munka frontján! – egy anya véleménye

Aktív

A gyerek sosem kellene, hogy kifogás legyen a munka frontján! – egy anya véleménye

Minden vállalatnak megvannak a maga írott és íratlan szabályai a munkaidőről, a home office-ról és a szabadságról. A munkavállalóknak pedig megvan a saját habitusuk, amely meghatározza, hogyan, milyen napszakban és milyen ütemben tudnak a leghatékonyabban dolgozni. Ugyanakkor mindenhol vannak szorgalmas dolgozók és szorgalmasnak tűnő linkelők is. Nehéz a világot igazságossá tenni, de talán mindenki számára célratörőbb lenne közeledni egymáshoz a munkamorál kérdésében (is).

„Ma nem tudok bemenni, mert otthon kell maradnom home office-ban, hogy a feleségem el tudjon menni a nagyobbik gyerekért az óvodába, amíg én vigyázok a kisebbikre” – átlagos, munkahelyen elhangzott mondat ez a heti egy nap irodai jelenlét felmentésére apellálva, amelytől minden bizonnyal nemcsak a gyerektelen kollégák borultak ki, de a normális időbeosztással és otthoni munkamegosztással élő gyerekesek is. A kifogások repertoárja végeláthatatlan, és bár a feszültség bárhol jelentkezhet, a gyerekesek és gyerektelenek ellenkező póluson élő táborai között mindig akad belőle.

Ha a karácsony és szilveszter vonatkozásában meg is tudnak egyezni – gyerekesek inkább karácsonykor szabadságolnak, gyerektelenek szilveszterkor szeretnek mentesülni a munka alól (amennyiben ünnepnapon is dolgozókról beszélünk) –, a dolgos hétköznapok során folyamatosak a súrlódások.

A gyerektelenek védelmében elmondhatom, amit négy évvel ezelőttig éltem meg: annak is van magánélete és családja, akinek nincs gyereke. Annak is kell töltődnie, pihennie munka után, akit nem vár haza egy csemetesereg. A gyerekvállalás saját vállalás, és ha a másik szülő van otthon a kisgyermekkel, vagy a munkába való visszatérés után a gyermek már bölcsis vagy óvodás, akkor nem lehet állandó indok a munka alóli felmentésre a család.

A gyerekesek védelmében pedig elmondhatom, amit most élek: igen, állandóan rohanunk, mert egy normál 8 órás munka ebédidővel és utazással együtt több, mint amennyit egy gyerek az óvodában vagy az iskolában tölt. Ugyanakkor kis logisztikai tervezéssel nagyon jól menedzselhető, hogy mindkét szülő maximálisan el tudja végezni a munkáját, majd rohanhasson a gyerekért.

Huszonévesen egy görbe este után betegségre hivatkozva kimaradni a munkából éppen olyan, mint később a családra hivatkozva kihúzni magunkat a kötelezettségeink alól: kamu.

A home office egyik legnagyobb tévhite, hogy ha valaki otthon dolgozik, akkor ráér. Általában az ilyen munkarendben dolgozók párjai szokták úgy gondolni, hogy ha anya otthon van, akkor tud közben mosni, főzni, takarítani is, illetve, ha apa a szobában ül, és online meetingel, közben nyugodtan mellé lehet ültetni a játszószőnyegre a kis cuki-muki angyalkáját is, hiszen kit zavarna a kis drága, olyan aranyos...

Nos, valójában mindenkit zavar. Valljuk be, hogy senki nem kíváncsi a másik – gügyögő, kacarászó vagy esetleg bömbölő – gyerekére, miközben a szakmai megbeszélését a kapcsolódás és koncentráció szempontjából egyébként is problémás online módon, a képernyőn keresztül tartja.

A dolgozó szülő home office-ban azért van otthon, hogy otthon dolgozzon.

Vajon mekkora szabadságot ad a munkahely és mekkora szabadságot enged és engedhet meg magának a munkavállaló? Normál munkarendet fenntartó munkahelyen felmerül a kérdés, hogy ha valaki gyorsabban dolgozik, merje-e hamar átadni a munkáját, elindulhat-e hamarabb, ha aznapra nincs más feladata, vagy a kollégái lógósnak titulálják egy korábbi hazamenetel miatt annak ellenére, hogy ő elvégezte a rábízott teendőket, a lelkiismerete nyugodt?

Megkülönböztetik-e a valóban linkelőket a szorgalmas, gyors dolgozóktól vagy egy lapra teszik őket – igazságtalanul?

Egy esetleges rossz főnök nem ad-e még több munkát figyelmen kívül hagyva a gyorsabb kiégés lehetőségét, ha látja, hogy az előzővel hamar végeztünk?

Megannyi kérdés, amelyre minden vállalatnak, minden vezetőnek és minden egyes dolgozó embernek megvan a saját válasza. Ideális esetben – egy elképzelt igazságos világban – a válaszok valahol középen találkoznak. Feltéve, ha beszélünk az igényeinkről és képesek vagyunk kompromisszumot kötni. Másképpen ez (is) nehéz lesz.

 
X
Már követem az oldalt