5 szuper jótanács, hogy felvegyük a harcot a januári melankóliával

Aktív

5 szuper jótanács, hogy felvegyük a harcot a januári melankóliával

Az év első hónapját sokan kihívásként éljük meg. Az ünnepek után vagyunk, januárban szinte semmi nem történik, ennek ellenére (vagy éppen ezért) végtelennek tűnik. Választhatunk: vagy hagyjuk magunkat belesüppedni a tél közepi melankóliába, vagy megszervezzük az életünket, és igenis élvezzük ezt a hónapot is. Mi ez utóbbi mellett tettük le a voksunkat. És ti?

Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy a január az egyik legkellemetlenebb hónap. A tél közepén járunk, hideg van, ráadásul évről évre egyre kevesebb hó esik, a szürke, latyakos és hideg idő pedig határozottan nem tesz jót az ember pszichéjének. A decemberi varázslatnak, a várakozásnak és az ünnepeknek is vége, a 31 napos január végtelennek tűnik.

Minden bizonnyal ezért jelölték ki január harmadik hétfőjét az év legnyomasztóbb, legdepressziósabb napjának. Egy új év előtt állunk, de ekkorra szembesülhettünk vele, hogy a nagyszabású terveinkbe nem kezdtünk bele, halogatjuk, ahogy tavaly és azelőtt mindig, a fogadalmak üres kívánsággá váltak. Ráadásul megint hétfő van, ez a nap pedig általában frusztrációt okoz az emberek többségének.

S bár a korábban említett „blue monday”, vagyis az év legnyomasztóbb napjának felcímkézése miatt jogosnak érezhetjük, hogy ez idő tájt melankolikusabbak, lehangoltabbak vagy akár depressziósabbak vagyunk, ne bánjuk, ha mégsem, sőt: törekedjünk rá, hogy ne így legyen! Van egy trükköm januárra: ahelyett, hogy legyintenék az egészre, és átadnám magam a levertségnek és kilátástalanságnak, megpróbálom átprogramozni az agyamat.

Hiába vagyunk csak a hónap közepén, nem azon aggódom, hogy most kezdődik a harmadik hét, hanem arra gondolok, hogy (szerencsére?!) még nincs vége –

vagyis még van időm valami újba kezdeni, újratervezni az évet, átgondolni és belevágni valami másba, akár csak rendbe tenni a pénzügyeimet vagy megváltoztatni az életmódomat. Van még két hetem, hogy elkezdjem az új évet.

kalandos bögre

 

Kreativitással a depresszió ellen

Hajlamos vagyok a lustaságra – ezt szívesen fogom a horoszkópomra, miszerint ez az egyik legjellemzőbb tulajdonságom, még akkor is, ha tudom, én tehetek arról, ha az egész nap a kanapén heverészve sorozatokat nézek és nem valamilyen kreatív hobbi után kutatok. Pedig a szakemberek szerint is a kreatív időtöltés az egyik legkiválóbb módja a nyomasztó életuntság és a depresszió elkerülésének. Kössük le a gondolatainkat kézimunkával, süssünk egy tálca finom süteményt, tanuljunk új szavakat, rajzoljunk, fessünk, zenéljünk vagy énekeljünk – ne hagyjuk, hogy a gondolataink sötét helyekre bújva magukkal húzzanak bennünket a mentális lét legragacsosabb mocsaraiba.

Fussunk el a rossz kedvünk elől

És ha már a lustaság(om)nál tartunk, a mozgás is szuper program rosszkedv ellen! Persze könnyű azt mondani, hiszen még én sem poroltam le a futógépemet (de már nagyon sokszor eszembe jutott!), de január közepén már elég távol vagyunk az ünnepi lakomáktól, s közel ahhoz, hogy ne csak fejben, de tettekkel is belevágjunk az újévi fogadalmunkban megfogalmazott és azóta is halogatott edzéstervünk megvalósításába. A mozgás hatására ugyanis (többek között) endorfin szabadul fel a szervezetünkben, amitől jobb lesz a kedvünk.

Másrészt egy jó edzés segítségével búcsút mondhatunk a stressznek és a negatív érzéseinket is segíthet feldolgozni. Ráadásul attól is jobban fogjuk érezni magunkat, hogy végre belevágtunk, s ha rendszeressé válik a mozgás a hétköznapjainkban, tavaszra szuper formába hozhatjuk magunkat. A legjobb, ha a friss levegőn mozgunk, de akkor öltözzünk az évszaknak megfelelően!

snowboard

 

Beszélgessünk, nevessünk sokat

A rosszkedv egyik legjobb ellenszere, ha társaságba megyünk. A másoktól való elszigetelődés összekapcsolódhat a magányosság érzésével. Egy online „traccsparti” is kizökkenthet bennünket a monoton hétköznapokból, de még jobb, ha személyesen találkozunk a barátainkkal. Igyunk egy kávét a kedvenc helyünkön, vagy menjünk el vacsorázni a két sarokra lévő étterembe. Már az a tény is sokat számít, hogy kimozdulunk a négy fal közül, s ha még jó társaságba is kerülünk, pillanatok alatt búcsút mondhatunk a kirekesztettség érzésének.

Keressünk egy klassz programot

Egyéb módon is kimozdulhatunk, hiszen a január sem telik el programok nélkül. Akár egyedül, akár társasággal, többféle módon elüthetjük a szabadidőnket, kicselezve ezzel a tél közepi melankóliát. Például kirándulhatunk a Balatonhoz, vagy hajózhatunk egyet a Dunán. Felkereshetjük az egyik kedvenc fürdőnket, vagy éppen átadhatjuk magunkat valamelyik wellness szálloda adta kényeztetésnek. Szaunázhatunk, befizethetünk egy jó masszázsra, áztathatjuk magunkat a pezsgőfürdőben. De ha csak néhány órára kapcsolódnánk ki, felfedezhetjük egy piac nyüzsgő világát. Keressünk egy bolhapiacot, kirakodó-, vagy zsibvásárt! Böngésszünk a használt cikkek között, sosem lehet tudni, mikor bukkanunk számunkra értékesnek tűnő kincsekre. Ha egy kicsit nyugodtabb programra vágyunk, körbenézhetünk a múzeumok időszaki kiállításai között – híres festők alkotásai között egy szempillantás alatt megfeledkezhetünk arról, milyen idő vár bennünket odakint. Mehetünk moziba, bowlingozhatunk egyet, csináljunk valamit, ami élmény a szellemünknek és a lelkünknek.

 Otthon egyedül, de nem magányosan

Ha végképp nem tudjuk rávenni magunkat, hogy kimozduljunk otthonról, szánjunk egy kis időt önmagunkra. Még ha kimerültnek és üresnek is érezzük magunkat, egy forró fürdővel, arcpakolással, kellemes zenével vagy egy klassz filmmel felvehetjük a harcot a januári depresszióval. Kezdjünk bele végre abba a könyvbe, amit olyan régóta rakosgatunk az ágyunk körül. Vágjunk bele a naplóírásba, gondoljuk ár újra az újévi terveinket, táncoljunk, meditáljunk, csináljuk azt, ami jólesik. Csak egyet ne engedjünk, hogy magával húzzon bennünket a tél közepi rossz hangulat! Én mostanában a ruháim és egyéb dolgaim szelektálásába temetkezem, amikor csak tehetem. Jó érzéssel tölt el, hogy a használaton kívüli dolgaimat bedobozolom és továbbadom. Új rendet varázsolhatok a szekrényeimben s talán idővel a hétköznapjaimban, az életemben is.

Ajánljuk még:

Szeretek sorozatokat nézni, olykor „darálni”, és nem szégyellem!

Tisztán emlékszem, hogy a 90-es években az egész családdal együtt néztük délutánonként vagy kora este a különböző teleregényeket – akkoriban leginkább szappanoperákat – és gyakran elhangzott anyukám szájából a következő mondat: “Ha ennek vége lesz, másik sorozatot nem kezdek el.” Mivel körülbelül hat-nyolc éves lehettem, igyekeztem én is magaménak érezni ezt az elhatározást. Így jött az, hogy a „A farm ahol élünk után nem kezdek el új sorozatot”, majd a „A Paula és Paulina után nem kezdek bele másikba”. Ám ez az állítás sosem vált valóra és mostmár nem is gondolom, hogy valaha igaz lesz. (Persze sose lehet tudni.) Szeretek sorozatokat nézni, és nem szégyellem.