Sümegi Püspöki Palota – egy kiállítás, ahol megelevenedik a püspök, a királynő és a bolond

Tősgyökeres budapestiként mindennapjaimat főként neoklasszicista, neoreneszánsz és szecessziós épületek közt töltöm. Csodálom és szeretem őket, de időről időre elfog a vágy, hogy más korok hangulatát is magamba szívjam. Sümeg pedig nagyon alkalmas erre, hiszen középkori hangulatot nyújt a vár, de időutazásunk korszaka lehet személyes kedvencem is. A gyönyörűen felújított Püspöki Palota a barokk korba, az 1700-as évekbe kalauzolja a látogatókat. Ezt a különleges épületet néztem meg néhány napja, és javaslom mindenkinek, hogy a vár mellett szánjanak rá időt, hiszen az interaktív kiállítás nemcsak az épületet mutatja be, hanem megismerhetünk egy egész korszakot, annak híres szereplőivel, politikai és kulturális életével együtt.

 

Miért éltek veszprémi püspökök Sümegen?

Díszes, barokk püspöki palotával büszkélkedhet a város, amire a történelemben jártasak hamar felkaphatják a fejüket. Sümegen ugyanis sosem volt püspökség, hiszen a terület az első magyar egyházmegyéhez, a Géza fejedelem alapította Veszprémi főegyházmegyéhez tartozik. Ami igaz is, csakhogy a törökök nem sokat foglalkoztak ezzel, így a püspökség 1544-ben úgy döntött, biztonságosabb helyre, méghozzá a jól védhető sümegi várba költözik.

Aztán háborúk jöttek-mentek: Veszprémet hol a törökök uralták, hol ismét magyar kézben volt, majd eljött 1630, amikor végre visszatelepülhettek volna Veszprémbe, ez mégsem történt meg. A török hódoltság alatt ugyanis még egy folyamat zajlott az országban, ami jócskán érintette az egész területet. A reformáció hatalmas teret hódított a Dunántúlon, mindössze öt plébánia maradt a veszprémi egyházmegyében, a lakosság 75-80 százaléka protestáns hitre tért, sőt, olykor még a katolikus közösségek is protestáns lelkészt fogadtak, oly mértékűre nőtt a paphiány.

Ebben a – katolikus szemszögből – áldatlan állapotban ért véget a török hódoltság, s kezdtek neki a megmaradt katolikus egyházi vezetők, papok és nemesek a katolikus megújulásnak, ami nem volt egyszerű. A fennmaradó dokumentumokból úgy fest, egyik fél sem riadt vissza az erőszaktól igazának bebizonyítása végett. A reformátusokat és evangélikusokat sok inzultus érte katolikus részről igazságtalan adók, elvett templomok és jogfosztások képében. De ők sem voltak restek, erről árulkodik az a történet is, mely szerint 1744-ben P. Csupord Ince vezetésével a tihanyi római katolikus hívek Felsőörsre mentek a Mária Magdolna-napi búcsúra. Hazafelé mentükben rájuk rontottak a balatonfüredi temetőben elbújt, botokkal, fejszékkel, sarlókkal, seprűkkel és kardokkal felszerelkezett reformátusok. A kálvinistából római katolikussá lett Fehér Gergely tihanyi takácsmesterről letépték ruháját, majd a szerzetesre támadva kiabálták: „Csak azt a penteles barátot üsd, az ilyen adta-teremtettét! Csak azt verd!”

Ilyen körülmények között érthető talán, miért nem siettek vissza a püspökök még száz évig püspökségük székhelyére. Bár ki tudja, talán nem is nagyon akaródzott nekik elhagyni a dimbes-dombos Balaton-felvidéki várost.

 

Padányi Biró Márton, püspök, szónok, mecénás és főispán

Padányi Biró Márton reformátusként látta meg a napvilágot 1693-ban, ám apja korai halála után katolikusként nevelkedett az ellenreformáció, más néven katolikus megújulás egyik legfontosabb alakja, a későbbi veszprémi püspök, akit gyakran hasonlítanak a 100 évvel korábban élt esztergomi érsekhez, Pázmány Péterhez. Ugyanis Padányi hitvallása is hasonlított arra, amit Pázmány képviselt: a kultúra és a tudomány eszközeivel, éles hitvitákkal lehet újjáéleszteni a katolikus hitet. Fanatikus hívő és bőkezű mecénás volt, ami a kortársaiban sokszor keltett ellenérzést – ellentmondást nem tűrő személyiségéből adódóan nemcsak a protestánsokkal, de saját felekezetének tagjaival is gyakran került konfliktusokba –, azonban ez a lendület kellett ahhoz a kulturális fellendüléshez, ami új életet adott a török által lerombolt országrészben.

205 templom épült/újult meg regnálása alatt, művészek és főurak látogatták a palotát, hatalmas könyvtár gyűlt össze a püspök rezidenciáján. Igazi barokk főpapi egyéniség volt, aki számára természetes volt a lelki vezetés mellett a világi hatalom is. Veszprém vármegye örökös főispánjaként és buzgó katolikusként tisztelte Mária Teréziát, akivel olyan jó viszonyt ápolt, hogy királyi tanácsosként, majd belső titkos tanácsosként is hozzájárult az általa gyakran II. Máriaként emlegetett Habsburg királynő uralkodásához.

Katolikusabb a Habsburgoknál…

Padányi katolicizmusa és Habsburg-hűsége rendíthetetlen volt, mégis szeretett uralkodója rendelte el nagy visszhangot keltő könyvének bezúzatását. A vallás kézikönyvének szánt Enchiridion de fide ugyanis Európa-szerte botrányt keltett. Mivel hosszan fejtegette a protestánsok eretnek mivoltát, a protestáns magyar urak Mária Teréziához, majd II. Frigyes porosz császárhoz fordultak.

A botrány tehát nemzetközivé duzzadt, s mivel az egyház és a protestáns porosz uralkodó között feszülő politikai viszálykodás csendesedni látszott, maga a pápa és a magyar uralkodó is jobbnak látta a könyv betiltását, megsemmisítését, amit Padányinak – tekintve, hogy a vármegye főispánja is volt – saját kezűleg kellett elvégeznie. Ez hozta számára a hosszú sikerek utáni bukást, ekkor vonult vissza végképp Sümegre. A visszavonulásnak pedig legalább annyit köszönhetünk kulturális értelemben, mint aktív éveinek: ekkor kapta meg a palota azt a fényét, amit ma megtekinthetünk az interaktív kiállítás és a megmaradt műalkotások által.

Néma prédikáció és beszédes kiállítás

A palota idővel veszített politikai jelentőségéből. A későbbi püspökök már csak nyaralókastélyként tartották fenn, majd 1940-től különböző oktatási intézmények, sőt, 1944-ben hadikórház is működött a falak között. Mivel szinte folyamatosan használták valamilyen céllal, az épület jobb állapotban volt, mint legtöbb „kortársa”. Ennek ellenére a 2018 és 2021 között végzett felújítás rengeteg kutatást és restaurátori munkát igényelt, hogy ma a kiállítás megtekintésekor tényleg valós képet kapjunk arról, hogyan is nézett ki a palota a különböző korokban.

A kutatásokból ugyanis kiderült, nem „mennyei ügyek” céljából épült az eredeti épület: korábban borkimérés is működött a palota helyén. Talán erre utal a csörgősipkás bolond, aki macskával a kezében mosolyog egy frissen feltárt homlokzati falképen. Az interaktív kiállítás nagy hangsúlyt fektet az egyházi épületen szokatlan figurának. Időről időre tükröt tart a mecénás püspök elé, a lelkiismereteként szólal meg az irodalmi igényességgel összeállított audiovizuális kiállítási eszközökön.

 

A palotában lévő freskók és díszítő festések legszebbjei Franz Anton Maulbertsch oszták festő és festőtársainak munkái. A festőzseni jó kapcsolatot ápolt a mecénás Padányival, aki botrányos könyve után hallgatni kényszerült. Maulbertsch szenvedélyes rokokó freskói a művészet nyelvén adták át a megtört prédikátor üzeneteit. Mivel a festő hosszú időt töltött Magyarországon, hatalmas örökséget hagyott maga után mind a vallási témájú, mind pedig a korabeli személyek ábrázolása terén. Sümegi munkásságának köszönhetjük a 18. századi Magyarország legnagyobb csoportképét, ami mintegy 30 környékbeli nemest örökít meg.

Műveit és a palota többi festményének egy részét restaurálták, ám a teljes rekonstrukció helyett a kiállítás kurátorai sok esetben interaktív eszközöket választottak. A falra vetített, életre keltett freskó, a kastély hologram segítségével bemutatott korábbi állapotai érdekesek kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A hanganyagok által a püspököt, a magyar urakat, az olasz stukkátorokat és a két uralkodót, Mária Teréziát és II. Frigyest is jobban megismerhetjük, ha jól figyelünk.

 

Érdemes ellátogatni tehát a kiállításra az év bármely részén, gyönyörködni a helyben és meghallgatni a csörgősipkás bolondot, a kastély „virtuális idegenvezetőjét”, ő kalauzolja ugyanis végig a vendégeket az ingyenesen letölthető mobilapplikáció felületein is. De talán akkor döntünk a legjobban, ha már a hétvégén a Dunántúlra indulunk, április 1-jén ugyanis egy „bolondos tárlatvezetés” során a Püspöki Palota tárlatvezetői fognak a bolondozó kastélylakó szerepébe bújni, így mutatják be a palota történetének egykori szereplőit. Akármikor is látogatjuk meg a kiállítást, információk és összefüggések sorával a fejünkbe ihatunk a végén egy finom kávét a palota kávézójában, míg erőt gyűjtünk, hogy a várhoz is felmásszunk.

Fotók: Szokoliné Kocsis Mária

További klassz kirándulási célpontokról is beszámoltunk már. Zircen jártatok már? Hát Pécelen? Vagy Majkon?

Forrás:

https://www.veszpremiersekseg.hu/a-veszpremi-foegyhazmegye-tortenete/

S. Lackovits Emőke: Mária alakja a Veszprém megyei reformátusok vallásgyakorlatában

http://padanyi.uni-pannon.hu/padanyipuspok