Itt van rögtön a bagolyborsó – nekem égre-földre kedvencem jó ideje. Tudjátok, mi fán terem a bagolyborsó? Az nem más, mint a csicseriborsó, sok diéta alapja, remek fehérjeforrás, és a vegánok, vegetáriánusok nagy kedvence. Kis-Ázsiából származik, előszeretettel fogyasztják Indiában, Törökországban és manapság már Amerika északi és déli részén, illetve Európában is. Magyarországon csak kis mennyiségben termelik, ennek ellenére szépen elterjedt a magyar konyhákban is a bagolyborsó avagy a bagolycsa – ami egyébként nem is borsó, hanem babféle.
A vöröshagymát is lehet azonban izgalmasabb néven nevezni. Sokan úgy is jól ismerik, hogy Mózespecsenye. A krumplit meg persze nemcsak krumpliként de pityókaként meg kolompérként is ismerjük, becézzük. De lehet úgy is ismerik sokan, hogy földialma, földitök vagy gruja.
Jöjjenek azonban az elkészített fogások, elsőként például a krumpliból. Készítsünk gyorsan egy kis cicegét! De mi az a cicege? Hát a lapcsánka, de ismerhetjük úgy is, hogy tócsni, beré, görhöny. Kinek hogy tetszik ez a rémegyszerű krumpliból, tojásból, lisztből készült kis lepényke, amit talán mindenki ismer. Igazi életmentő fogás hóvégén, amikor már üres a kamra meg a pénztárca.
Selyemsutty, avagy apácafing vagy apácasóhaj, esetleg apácaszellő néven is ismerhetjük az aprócska teasüteményt. Ez egyféle fánkocska és igen, apácák is sütötték. Ám a név nem az apácák fánkkészítés közbeni esetleges zavarba ejtő magatartására utal, hanem arra a jelenségre, mely szerint a fánkocskák sütés közben szisszenő hangokat adnak ki magukból. Szerintem kicsit hasonlíthat a nyírségiek püfögőjére, amely szintén egy olajban sütött, csurgatott palacsintatészta-szerűség. Ez utóbb szintén egy pillanatok alatt elkészíthető édesség, ami furcsa kis hangokat ad ki sütés közben.
Apácafingocska
A farsang mókás időszak, és olyan élvezettel forgathatjuk a fánkok neveit is a szánkban: ördögpirula, bábafánk, pampuska, kukacfánk, bombácska, csöröge, talkedli, tolófánk, csehpimasz, mert nem csak szalagosat vagy forgácsfánkot süthetünk. Szeretem, ha hosszú a farsang, mint az idén, mert így nap nap után újabb fánk kerülhet az asztalra.
Egérke vagy ördögpirula néven ismert az a fánkocska is, amit szintén olajban sütünk ki és a végén jól megfogatunk kakaós porcukorban. Vagyis, amikor bekapunk egy ördögpirulát, akkor bizony nem a lelki üdvünket tesszük kockára csak az esetleges diétánkat dobjuk sutba.
Szintén kedvelt édesség az ökörszem. Cukros, élesztős tésztából készül, túrós vagy pudingos töltelék kerül a közepébe és a töltelék tetejére pedig valamilyen gyümölcs vagy lekvár – ettől a díszítéstől lesz ökörszem:
Túrós ökörszem
Borbás Marcsi receptje
Angyalbögyörő – ez csak valami cukiság lehet a neve alapján, és az is: apró is, kedves is, szerethetjük nagyon, mert az agyalbögyörő nem más, mint a krumplinudli. De mi lehet az angyalszál vagy angyalcsík? Az meg nem más, mint a kedvencek kedvence: a mákos tészta!
Mákos csík
Borbás Marcsi receptje
De ha már a tésztákról esik szó, tudjátok, hogy hívják a sztrapacskát a nép nyelvén? Nyögvenyelőnek vagy nyögő-nek. Vakarcsnak pedig a kis cipócskákat hívják, amit régen kemencében ma sütőben sütünk ki. De hogy miért vakarcs vagy vakarék? Mert régen minden gramm lisztet megbecsültek és a kenyérdagasztásból megmaradt minden kis morzsalékot egybevakartak, abból készültek a nagy egész kenyerek mellé apró kis cipócskák. Vagyis
a vakarék az bizony a betevő falattal kapcsolatos megbecsülés kézzel fogható bizonyítéka,
ha ma már nem is teknőbe ragadt maradékból sütjük is, azért jó tudni, emlékezni, emlékeztetni magukat ilyenformán is a kenyér tiszteletére. Meg az étel, a betevő falat tiszteletére is, ami úgy is megteremthető, ha közben ezer kedves, vicces névvel illetjük.
Nyitókép: Fortepan / Fortepan
