A gasztronómia népköltészet. Benne van a táj, a növény- és állatvilág, a mítoszok és a legendák. Benne van az ember, a dolgos kéz, az anyáról lányára, apáról fiúra szálló tudás. Amikor a kanapé kényelméből néhány kattintással megrendeljük az ebédet, és az megérkezik egy kis dobozban, ott nem beszélhetünk sem gasztronómiáról, sem költészetről. Lehet ugyan egy sebtiben bekapott kulináris élvezet, de semmi több.
Ízekbe csomagolt tájat volt szerencsém megkóstolni a napokban, amikor egy kedves meghívásnak eleget téve Csíkmadarasra utaztam. A Garden Proiekt Kft. által szervezett nagyszabású Kertészeti Szakmai Napok résztvevője, előadója voltam. Akit Székelyföldön vendégül látnak, az tényleg Tündérországban érezheti magát!
Ínyenc reggeli a Zsigmond Malom Fogadóban
Kolbász, szalonna, sonka és a sajt a környékbeli gazdáktól, házi fahéjas szilvalekvár, vinete, azaz padlizsánkrém, körözött, diós kalács és pityókás kenyér. A rét friss füveitől illatozó tea. Ilyen Gáll Levente és felesége, Timi autentikus fogadójában a reggeli. Ami egyből bevezet mindenkit a környék ízeinek rejtelmeibe.
Hogy miért fontosak ezek a benyomások egy kertészeti konferencia előtt? Mert ez az alkalom kifejezetten arról szólt, hogyan ötvöződik a kertkultúra, a tájépítészet, a kertörökség és a gasztronómiai élményteremtés: mitől lesz egy táj szerethető és gondozott, hogyan őrizhetjük meg a kertjeink értékeit, és miként válhat mindebből olyan élmény, ami a tányéron is folytatódik.
A kert és a táj nem díszlet
Történet, örökség és élményforrás is egyben, amit megőrizni és újraalkotni is a mi felelősségünk. Az előadók a saját gondolatviláguk mentén kapcsolódtak a táj és a kert, a kulináris élvezet témaköréhez. A fák szakszerű metszése visszahozza a rég elfeledett gyümölcsöket, ízeket. A több évszázados szakácskönyvek Erdély terített asztaláról, különleges alapanyagokról mesélnek. Hogyan segítenek az élő kertek az élettel teli élelmek előállításában, miért kell a kertet lélekkel megtölteni, miért egészségesek a hagyományos székely ételek? Ezek a témakörök is mind szóba kerültek, ahogyan a különféle alkoholos italok, az ehető virágok és a magyarság éléstárának történetét is megismerhettük.
32 előadó roppant izgalmas előadásának lehettek tanúi a résztvevők, a több nézőpontból megfogott inspiráló gondolatok fontos üzenete azonban ugyanaz: a természethez való viszonyunk nemcsak esztétika, hanem kultúra, identitás és mindennapi minőség.
A juhtúrós puliszka, pénteken böjtös káposzta
Hatalmas üstben főtt, mindenki szeme láttára. Egy pillanatra sem hagyták magára, kavarták, pufogott, hízott, és amikor kellően megpuhult, juhtúróval rétegezték. Végül a tányérokba jókora adag került, és aki kívánta, tejföllel öntözhette. Megkóstoltuk a böjtös káposztát, ami a környék hagyományos nagycsütörtöki étele. Kétféle is érkezett, hogy még nehezebb legyen a választás. A fazék aljában nagy csokor csombor vigyázta az egyforma töltelékeket, a savanyúkáposzta-levelek szégyenlősen betakarták tartalmukat. Akadt, aki aggódott, hogy talán a böjtös káposzta nem lakat jól, de tévedett. A töltelékben összeölelkező gabonafélék, a gomba, a hagyma, a zöldségek és a titkos fűszerezés olyan ízvilágot hozott létre, oly tartalmas volt, hogy nem csak megnyaltuk utána mind a tíz ujjunkat, de pukkadásig jól lakhattunk vele. Ehhez persze a frissen sült, vastag héjú pityókás kenyér is segített valamelyest.
Nyárson sült malacpecsenye
Szombaton malac sült nyárson, hajnalban került a parázs fölé, gondos előkészítést követően, csábító illatokat lehelve a környékre, hogy gyorsan meginduljanak a gyomornedvek. Előételként a megpirult malacbőrt hántották le a nyárson forgó pecsenyéről. A csíkokra vágott, ropogós malacbőr némi kenyérrel, savanyúval csak fokozta a vágyakat, amelyeket aztán az elkészült malacsült volt hivatott beteljesíteni.
Csorbaleves, savanyú darakocka-leves, vörösáfonyás marhapörkölt laskával, és még hosszasan sorolhatnám azokat a finom falatokat, amelyekről legtöbbször az asztal mellett olvasok Kövi Pál tollából, Bornemisza Anna szakácskönyvéből, vagy amelyek után vágyakoztam, amikor éppen a Szakáts mesterségek könyvecskéje című művet forgattam, hogy másoknak is kedvet csináljak az erdélyi ízekhez.
2027-ben Hargita megye lesz Európa Gasztronómiai régiója
Ami óriási megtiszteltetés és hatalmas feladat is egyben. „Szeretnénk megmutatni, hogy nem tündérmesék földje leszünk, hanem már most is azok vagyunk, egy Európában különleges közösség, és ha ezt tudatosítjuk, a következő időszak egyik fontos feladata a közösségi önbecsülés megerősítése lesz.” - mondta ünnepi beszédében Bíró-Barna Botond Hargita megye tanácselnöke, amikor a program tiszteletbeli nagyköveti tisztségére Borbás Marcsit, a magyarországi gasztronómiai kultúra meghatározó személyiségét kérte fel. Marcsi, aki egész lényével értékeket közvetít, és az életműve minden ízében arról szól, hogy miként lehet a hagyományokat a modern kor nyelvén bemutatni a világnak elmondta: "A szívem egyik fele Erdélyben van. A Székelyföldön meg kell őrizni azt, ami van, és meg kell mutatni a világnak. Itt nem kell keresni azt, ami természetes. Csak el kell fogadni, amit a természet ad, mert itt még létezik. Ezért a világ legegyszerűbb dolga képviselni mindezt, csak fel kell hívni a figyelmet arra, hogy érdemes idejönni, mert még van tiszta víz, tiszta levegő, tiszta étel, tiszta lélek.”
Taste of Transylvania
Aki kedveli Erdélyt, a székelyföldi ízeket, annak érdemes figyelnie a jövőben ennek az események az előkészületeit is. Mi is igyekszünk minél gyakrabban hírt adni róluk. Addig is, amíg 2027-ben szárba szökken a következő egy év munkája, és Hargita megye Európa Gasztronómiai régiója lesz, keressük, főzzük, süssük, kóstoljuk a megőrzött ízeket!
Ízelítőt is kaphatunk ezekből március végén a Szentendrei Skanzenben, ahol két napon át belekóstolhatunk Erdély ízeibe és kultúrájába. Lesz zene, tánc és finom falatok a Taste of Transylvania eseményen március 27-28-án, ahol Erdély, Románia és Magyarország legjobb szakácsai találkoznak. Amíg a kenyér ízében ott van a dagasztó asszony jókedve, a sajtban a reggeli rét virágillata, a húsban a pásztormuzsika, az üvegben eltett gyümölcsben a boldog nyár, addig semmi sincs elveszve.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Különleges rétesek
Hagyomány és kreativitás tésztába zárva
