ZónánTúl

Biciklitúra Budapest közelében: kihagyhatatlan kerekezés Pannónia szívén át, a Gerecsében

Bekukkantott a tavasz, a simogató napsütésben úgy éreztük, hogy muszáj megejteni az év első tekerését, már csak a deréktáji „téli szalonna” égetése okán is. Annyit olvastam pár éve átadott Etyek–Tarján kerékpárútról, hogy most erre esett a választásunk. És nem bántuk meg, sőt!

Az Etyektől Bicskén és Csabdin át Tarjánig futó, mintegy negyven km-es kerékpárút a Pannónia szíve program keretében valósult meg. A leírások szerint a nevezetes Etyeki Gasztrosétány a kiindulópontja az útnak, és a tarjáni körpincéknél fejeződik be, pincétől-pincéig tart. A kerékpárosoknak talán nem a pincelátogatás a legfőbb attrakció, de a túra végén érdemes lehet élni a borok adta élvezettel...

Etyekig a Budapestet a Balatonnal összekötő BUBÁ-n biciklizhetünk. A szép kikeleti reggelen végigpásztáztuk a most üres Gasztrosétányt, a csöndesen álmodó pincéket, majd ráfordultunk a Botpuszta felé vezető aszfaltcsíkra. A településrész mellett kis tó, felette a Boti kápolna kínál látványosságot, érdemes felkerekezni és a kis dombocskáról szemlélni körbe a vidéket. Az út innentől vadgesztenyével szegett hullámvasút, átvezet az országút alatt, és fut velünk tovább egészen Bicskéig. Itt újból szőlő és pincék garmadája fogad bennünket, talán ősszel nyitva is áll egy-két pince, de most minden csöndesen pihent. (Aki vonattal csatlakozna a túrához, annak érdemes a Bicske-alsó vasútállomáson pattanni a drótszamárra, onnan táblákkal jól jelzett ösvényen gurulhat be a kerékpárútra.)

Maga Bicske is megér egy rövid sétát: a kisváros központja kedves épületekkel köszönti az idegent. A Batthyány-kastély ma gyermekotthon, de a valamikor híres angolparkja szabadon látogatható. A kerékpárút elvezet a horgásztó mellett, megfigyelhetjük a hatalmas napelem parkot, majd átbújunk az autópálya alatt. Mielőtt Csabdi felé vennénk az irányt, jobbra fordulva a Hegyikápolna és a Csillagvizsgáló kínál érdekes kitérőt. Ott kell begurulni az erdei útra, ahol a kaptatóval együtt a bicikliút is véget ér, és mire kiszusszanjuk magunkat, már ott is áll előttünk a Nemzeti Múzeum kicsinyített mása. Nem véletlenül hajaz rá, hiszen a Nagy Károly-birtok mauzóleumát Pollack Mihály tervezte. Az épületet 1985–86-ban felújították, aminek köszönhetően egyes aprólékosan kidolgozott részletei ma is jól láthatók. A mauzóleum jelenleg a legjobb állapotú műemlék a birtokon, tetejéből viszont nem maradt semmi sem. Nagy Károly, a XIX. század neves matematikusa és csillagásza építtette az egykori csillagvizsgálót. Alig lehet ráismerni, fütyül benne a szél, bekandikál az égbolt, lassan az enyészeté lesz. Az ő nevét viseli a 115059 Nagykároly kisbolygó – kár, hogy a csillagvizsgálója lassan a földdel válik eggyé.

Innen már egyenes az út Csabdi felé, a Szent László patak mellett kanyarog, kellemesen, cserjékkel és csalitossal kísérve. Csabdi kis település, de három templomán kívül van még fent a domboldalban egy templomrom, amihez érdemes felmászni. A sánccal körülvett, egyhajós, félköríves szentélyzáródású templom a XIII. században épülhetett, a dombról pazar kilátás nyílik a falura, és vizet is vételezhetünk a nyomós kútból.

Csabdiból a patakvölgyben kerekeztünk tovább, majd gyümölcsösökkel tarkított domboldalak, lovardák és állattartó-telepek mellett kanyarogtunk egészen a „Kerékpáros találkozópont”-ként jelzett helyig. Ez csupán egy nagyobb útkereszteződés némi autóparkolóval, ahonnan egy remek minőségű út vitt be a Gerecse belsejébe. Kétoldalt villanypásztor vigyázta a réteket, bőven volt mit nézni: szőlőültetvényt, patakparti zsombékost, lassan alászálló ragadozó madarakat, a sarjadó fűben egerésző macskát.

Olykor kiépített pihenőhelyek kínáltak egy kis szünetet, de az öt fokban jólesett hajtani tovább. A dombok ölelésében megbúvó idilli horgásztó mellett is vártak padok, hálás fotótémával kecsegtetve. Majd egy hosszú gerincen továbbkerekezve megnézhettük a Nagy Gerecse csúcsán magasodó adótornyot és a messzire futó utakat, ahol az autók kis modelleknek tűntek. Egy pihenőnél teát kortyolva pásztáztuk végig a tavalyi gyalogos túránk hegyeit: a Somlyóhegyet, a Baglyas-hegyet, Héreg feletti dombokat és Lófingató-hegyet. (Ezekről itt írtam részletes beszámolót a medvehagymaszedés idején, az Emberölő völgyről és a sasok bérceiről és a péliföldszentkereszti szalézi rendház környéki sziklás vidékről.)

Néhány fotó a túráról, hogy kedvet kapj te is:

Alig vártam, hogy feltűnjenek a házak, és néhány szép kanyarral beguruljunk Tarjánba. A napsütötte pincesor után szuper uzsonnahelyeket is találtunk. Kattintottunk pár fotót a kora tavaszi napsütésben, mielőtt nyeregbe pattantunk, hogy visszafelé is megcsodáljuk a Gerecse eme még nem ismert arcát. Itt a táj változatos, az út jó minőségű, forgalom alig van, madárcsicsergés annál több. Igaz, volt pár izzasztó emelkedő, de deréktáji „téli szalonna” égetéséhez az amúgy is elengedhetetlen.

Egy szó mint száz:

a Gerecsét jó ideje szeretem, de már a Pannónia Szíve kerékpárutat is örömmel ajánlom mindenkinek!

 

Ajánljuk még:

Költők szent városa, a csodálatos Vilnius

Az észak Jeruzsálemének nevezett Vilniusról érkezésem előtt csak annyit tudtam, hogy Litvánia fővárosa, és én soha nem terveznék odautazni. De az élet annak rendje és módja szerint másképp intézte a dolgokat, és én annak rendje és módja szerint meghajoltam az akarat előtt. Nagyon kellemesen csalódtam, változatos kulturális örömforrást és felfedezést tartogatott a város, mintha egy évtizedekig járt világ alól hirtelen kibukkanna egy új, semmihez nem fogható másik földrész. Szubjektív beszámoló az ékszerdoboznál nagyobb, de a szokványos európai fővárosoknál kisebb Vilniusban.