ZónánTúl

Medvehagyma az Emberölő völgyben, sasbércek és keltikék: irány a Gerecse!

A Bakony és a Mecsek népszerű célpontok a medvehagyma-rajongók körében, a Gerecse azonban kevéssé ismert. Kerekedjünk fel, látogassuk meg a Gerecsét, de jusson eszünkbe, hogy az ide vonatkozó Erdőtörvény szerint naponta és személyenként 2 kg medvehagyma gyűjthető – és nehogy gyökerestül tépjük a növényt! Aki bizonytalan, vagy kételyei vannak, hogy felismeri-e, netán összetéveszti valamivel, inkább ne gyűjtse, csak gyalogoljon egy jót. Látnivalóban nem lesz hiány!

Számunkra különösen kedves táj a Gerecse: nem rejt hatalmas bérceket, zúgó patakokat, ellenben sok száz kis csodát, amiért újból és újból érdemes felkerekedni. 

Pusztamarót és térsége kiemelkedő jelentőségű történelmi emlékhelyünk. A ma békés és idilli táj, amely tavasszal medvehagymától illatos, nyáron madárdaltól hangos, történelmünk egyik legtragikusabb eseményének színhelye. Itt került sor a legnagyobb ellenállásra a mohácsi csatavesztést követően.

A Gerecse lábánál a XIII. században alapították Marót falut, amely közelében az érsek vadászkastélyt épített, a közeli völgybe halastavakat telepített a XIV. század végén. A mohácsi csatavesztés, majd Buda elfoglalás utána Szulejmán csapataival egészen Győrig dúlta végig a Dunántúlt. A természet által is jól védett Marót faluban és környékén sok menekült katona és több falu lakossága sáncolta el magát. A szekérvárral is megerősített település három napon át bírta a török ostromot, a vitéz védekezés minden erejüket felemésztette. Végül a Budáról hozott ágyúk segítségével sikerült a török csapatoknak bevenni a falut, ahol a megmaradtak közt kegyetlen vérengzéssel torolták meg az ellenállást. Egykori leírások szerint mintegy 25 ezer ember lelte halálát néhány nap alatt, sokakat pedig rabként hurcoltak el.

A csata színhelytét a népnyelv azóta „Emberölő völgy”-nek nevezi. Az egykori falu helyén létesült újkori település, Pusztamarót az 1970-es években néptelenedett el, helyét ma az öreg temető őrzi. Környéke gyönyörű táj, akár Bajót, akár Héreg irányából közelíthetjük meg, kellemes túra bükkösök közt, jelzett utakon, medvehagymával és madárdallal. Ha szerencsénk van, vadakkal is találkozhatunk.

Péliföldszentkereszt felé tavasszal imádnivaló a hazai táj: a vetés már zöldül, ahol még nem, ott finom, melegbarna színnel hullámzik a szántás. És a dombokon mint fehér és rózsaszín felhők, üldögélnek a kökények, vadszilvák, mandulák.

Péliföldszentkereszt országos búcsújáróhely, 1992 óta a szaléziak otthona. A településre érkezve a Látogatóközpontot pillantjuk meg legelébb, amelyben a természet és az erdő élete elevenedik meg, és ihletet meríthetünk a teremtésvédelemhez.

„Mindenki törekedjen egyszerűbb, másokkal szolidárisabb életvitelre, és felelősen bánjon a Föld javaival, s ez a kötelességünk magában foglalja minden ember és minden élőlény tiszteletét. Hogy ezekhez az értékekhez közelebb kerülhessünk, és hogy az ezzel kapcsolatos összefüggéseket megérthessük, létrehoztunk Péliföldszentkereszten egy bemutatóteret: gyere, nézd meg, és fogadd be az üzeneteket!” – hívnak mindenkit a szalézi szerzetesek Péliföldszentkeresztre.

 

A rendház parkolójából a kék jelzésen indulva körülnézhetünk a bájos kis helyen, „ahol a források vize és a zarándokutak csendje találkozik a sasbércek világával”. A kegytemplomban áldást kérhetünk utunkra, a Szent-kút forrásnál megtölthetjük a kulacsokat friss vízzel, a Lourdes-i barlangnál gyertyát gyújthatunk az elvesztett szeretteinkre gondolva. 

Az odvas keltike-szőnyeggel borított erdő olybá tűnik, mintha csak egy mesébe tévedtünk volna. Ezzel a látvánnyal sosem tudok betelni, itt igazán lehet látni, amint azt Erzsébetnek mondta volt édesapja az elhíresült Sissi-trilógia szerint:

itt érezheted Isten jóságát és mindenhatóságát.

Ilyen látványvilágban észre sem veszi az ember, ahogy fogynak a kilométerek, és hamar elérhetjük a betonlépcsősort, ami az Öreg-kő oldalában rejtőző barlangokhoz vezet. A barlangokról geológiai és történelmi tudnivalókat olvashattuk a táblákon, és az üregbe bemerészkedve kicsit neandervölgyinek is képzeltük magunkat. Vajon milyen lehet itt aludni?!

 

Az Öreg-kő tetejére nem könnyű felkapaszkodni, mivel a falépcsőt már magához vette az enyészet, ám aki felmászik, azt az élmény busásan kárpótolja a fáradságáért! A sárga virágaival bókoló somok közül pazar kilátás nyílik nemcsak a környező hegyekre, de mint egy térkép terül el Almásfüzitőtől a Duna szalagján át Párkány, a Burda hegység, mögötte a Börzsöny, az esztergomi bazilika fölött Visegrád, aztán a Pilis vonulata a Zsámbéki medencéig… az ilyen látvány, illő megvilágításban szívmelengető élmény. Itthon vagyok, gondolom ilyenkor, mert már lábamhoz térdepeltek a bokrok, s nevüket, virágukat is tudom

 

Több, jelzett úton is kellemes sétával visszajuthatunk a parkolóhoz a fenséges fák közt. A térkép és a táj újabb tippeket ad, a naptárba nekem be is került, hogy november elején ide mindenképp vissza kell térni, Mogyorósbánya felé kerülni egy másik kört. Megtekinthetjük még a nemrég átadott és egykori fényében tündöklő bajnai Sándor-Metternich kastélyt, felmászhatunk Bajót felől az Öreg-kő másik oldalán, körbejárhatjuk a Nagy-Gerecsét Héregről indulva, vándorolhatunk a Duna-menti túraútvonalakon, látnivalókban nem lesz hiány!

Ajánljuk még:

Hajdan ezen a napon kezdődött a tanév: erre emlékeztet a gergelyjárás hagyománya

Gergely napja a népi kalendárium szerint a jeles napok egyik leggazdagabbika – nemcsak a gazdaságban ekkor esedékes munkálatok miatt, hanem az iskolás gyermekek számára is. A balázsjárás erdélyi, palóc és alföldi szokás-párja ugyanis, a gergelyjárás éppen arra volt hivatott, hogy kedvet csináljon a gyermekeknek az iskolához. 

 

Már követem az oldalt

X