Az Ördöglovas kastélyában – avagy a klasszicista építészet egyik gyöngyszeme

Kivételesen Pest környéki kirándulásra hívom ma kedves olvasóimat. A budai oldal dimbes-dombos tájain érdemes elindulni. Zsámbék után pár perc autózás árán, különösen a pesti útviszonyokhoz szokott autósoknak élményt nyújtó, frissen aszfaltozott utakon, festői tájon vezet az út Bajnára, a Sándor-Metternich kastély felújított épületéhez. A Nemzeti Kastélyprogram keretében újjászületett, tavaly elkészült klasszicista remekmű színvonalas kiállítással és gyönyörű, sétára hívó parkkal várja az érdeklődőket.

A kastély története

Már a 16. században nemesi udvarház állt a kastély helyén, reneszánsz padlóburkolatok bizonyítják az első épület jelenlétét. Az első tulajdonosok a bajnai Both család voltak, első okleveles említésük 1450-ből származik. A török hódoltság alatt is a Both család lakott itt, majd 1688-ban Bottyán János, a későbbi Vak Bottyán kuruc generális lett a tulajdonos: zálogosítás útján, 15 évre került nevére a birtok.

1696-ban Sándor Menyhért, Esztergom vármegye alispánja vette meg a területet, rajta 1720-ban barokk kastélyt emelt. Menyhért 1719-ben azért kapott bárói címet, mert a labancokat erősítette Rákóczi felkelői helyett. Háza Esztergomban állt, ide, a vadban híresen gazdag erdők közepébe 1719-ben vadászkastélyt épített. Fia, Sándor Mihály bővítette az épületet, az ő építkezéséből maradtak fenn a legrégebbi, 1743-as téglák. 1775-ben barokk falfestményekkel gazdagodott a kastély, a szintén barokk stílusú, földszinti kápolnát 1776-ban szentelte fel gróf Batthyány József bíboros, hercegprímás. 1787-ben grófi rangot kapott a Sándor család.

1804-ben Sándor Vince gróf megalapította a közeli gyarmatpusztai ménesbirtokot egy 250 (!) lóból álló, alföldi vadménes megvásárlásával. 1802-ben építette fel a kastéllyal szemben álló, ma még szomorú állapotú, hatalmas klasszicista istállót Bajnán, valamint a család budai palotáját, a Sándor-palotát a Várnegyedben Pollack Mihály tervei alapján, amely aztán évtizedekig szolgált a mindenkori miniszterelnök rezidenciájaként.

Vince gróf fia volt a híres „Ördöglovas”, Sándor Móric, aki, amikor nem lovagolt, szolid, visszafogott, bár meglehetősen barátságtalan ember hírében állt, aki soha nem ivott, és rendkívül művelt, nyelveket beszélő, zeneszerető nemesember és kiváló gazda hírében állt. Szoros barátságot ápolt és rendszeresen levelezett Széchenyi Istvánnal. 1835-ben feleségül vette a zord emlékű Metternich kancellár lányát, Leontine Adelheid hercegnőt, a menyasszony tiszteletére átépíttette a bajnai kastélyt Hild József tervei szerint. Az építkezés 1835 májusára már el is készült.

A kastély fénykora

A kastély belső tereit Alessandro Sanquirico, a milanói Scala díszlettervezője festette ki, és a bútorok egy részét is ő tervezte, amiket meg nem, azokat Londonból hozatta a ház ura. Az olasz mester 1842-ig 59 (!) szoba dekorálásával készült el, köztük a „pompeii” és ma is megcsodálható „etruszk”, a „Raffaello-termekkel. Utóbbit Raffaello vatikáni loggiájának groteszkjei ihlették. Az égszínkék keretben pompázó, 61 négyzetméteres mennyezeti festmény gyönyörűen rekonstruálva ma a kastély legszebb része.

A többi terem mennyezeti stukkói Maria Piazza stukkátor munkái, a korlátok és rácsok Ludwig Forster bécsi műhelyéből kerültek ki. Anno a gróf híres képtára és fegyvertára mellett volt a kastélyban természetesen ebédlő, dohányzó, könyvtár, biliárdszoba, házikápolna, mindez a földszinten, az emeleten pedig a gróf és a (hercegnőként született, de férjezetten) grófné lakosztályai helyezkedtek el. Az oldalsó épületsor parkra néző traktusában volt a pálmaház és a télikert, vagyis az „orangerie”, amit külön kazán fűtött.

A szétlőtt portré

A főépület két szintjét összekötő, hófehér márvány lépcsősor Hild műve, ez a boltozott, barokk lépcsőház helyére épült 1835-ben. A tér legszebb dísze a Sándor Móricot ábrázoló, hatalmas festmény, hátterében a bajnai kastély tájba simuló látképével. A kép súlyosan megsérült a háborúban: orosz katonák vélhetően célzott lövéseinek köszönhetően 21 golyó ütötte nyom szaggatta szét Sándor Móric arcát. Az így megsérült kép az 1970-es évek elejétől közel 50 évig feltekerve várta sorsa jobbra fordulását az esztergomi Balassi Bálint Múzeumban. A restaurátorok mestermunkájának eredményeként kerülhetett vissza eredeti helyére és formájában.

A park

A kastélyt a fénykorban 30 hektár angolpark vette körül, amely nyitva állt a falusiak előtt mindig, amikor a gróf nem volt itthon. A park szélén épült portásház klasszicista, oszlopos épülete ma is megvan. A háborúban és az azt követő évtizedekben indult romlásnak a park is: vagy tüzelőnek vágták ki a fákat, vagy a parcellázáskor tűnt el az értékes fák nagy része, és a hatvanas években a kerti ösvény nyomvonalára épült főút sem a park megtartását célozta, hanem véglegesen kettévágta azt.

Az Ördöglovas gróf nagy árat fizetett regényes lovas bravúrjaiért: a sok esés, sérülés, többszörös törések és ficamok oda vezettek, hogy élete utolsó 20 évét ágyban fekve, magatehetetlenül, ismétlődő dühkitörések közepette töltötte. Hosszas szenvedés után 1878-ban halt meg. Tőle lánya, Paulina, és unokája, Klementina örökölték a birtokot. Klementina volt az utolsó a családból, aki 1944-ben elhagyta a kastélyt. Ezzel elkezdődött a ház hanyatlása, aminek csak a hosszú évtizedek, mintegy 70 év elteltével sorra kerülő alapos, lelkiismeretes, és végre hozzáértő, nemrég befejeződött felújítás vetett véget.

A romlás évtizedei

1944-ben Klementina Svájcba menekült, és a kastély rövid időre svájci védelem alá került. Ekkor látogatott ide Carl Lutz svájci alkonzul, akinek a kiállításon megtekinthető remek fényképei a pusztulás előtti utolsó pillanatokat rögzítették. A harcok befejeztével azonban elérte ezt a kastélyt is a végzete: előbb a németek, majd az oroszok dúlták fel, végül környékbeliek hordtak szét mindent, ami mozdítható volt. A háború után a Földművelésügyi Minisztérium kezelésébe került, majd a Kommunista Párt használta a házat, volt benne bányászüdülő, a klasszikus kommunista bosszú jegyében gépállomás, tsz-irodák, és persze a melléképületekben nyomorúságos szükséglakások is. 1967 és 1971 közt két lelkes helyi tanítónak hála múzeum nyílt az akkor már erősen rogyadozó épületben, de hamar ki kellett költözniük a romló állapotok és a beígért felújítás ürügyén, ami persze sosem akart elkezdődni. Az épület 1971-től egészen 2016-ig állt üresen, a mennyezetek beomlottak, a kastély lassan menthetetlen állapotba került.

1995-ben került a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság kezelésébe, ekkor indultak az első felújítási munkálatok. A nagyfelújítás 2018 és 2021 közt zajlott. Valódi csoda történt. Egy romhalmazból újjászületett a fénykor díszlete, ennek Hild József és a Sándor család is örülne.

A megmentők

Az épület egyik legszebb része az emeleti traktus középső, úgy nevezett Raffaello-termének kékmintás, 61 négyzetméteres mennyezeti festése. A XIX. századi remekmű secco technikával, vagyis száraz felületre készült, ezért nem lehet freskónak nevezni.

A háború után rohamosan pusztuló állapotú kastély teteje a gazdátlanság és teljes elhanyagoltság következtében megrogyott, a termek hosszú éveken át folyamatosan áztak. 1974-ben a helyi tsz egy restaurátor házaspárt bízott meg a festett mennyezet megmentésével. Illés János és Szentesi Róza vállalkozott a súlyosan megrongálódott remekmű mennyezetről való leválasztására. Összesen 124 kisebb darabra vágták szét a 2 milliméter vastagságú 61 négyzetméteres festményt, majd az így megmentett alkotást több, mint 40 éven át saját házukban, padláson, pincében, ahol épp helyet találtak neki, őrizték abban a reményben, hogy egyszer talán helyükre kerülhetnek az értékes kirakós darabjai.

Negyven év elteltével a restaurátor házaspár fiát, Boromisza Péter festő-restaurátort kérték fel arra, hogy segítsen felújítani és visszahelyezni a képet, amit annak idején a szülei mentettek meg a végső pusztulástól. A művész úr édesanyja, Szentesi Róza megérte a csodát, a kép újjászületését és helyére kerülését, és meg is dicsérte a részt vevő csapatot. A mű elkészültekor megjegyezte: „kifogástalan munkát végeztek ezek a gyerekek.”

A kastély látogatása valódi élmény. A festett falak, a bútorok, képek, könyvek, csillárok tökéletes összhangja, az interaktív tárlat technikai bravúrjai, a filmek, visszaemlékezések életre keltik a falakat. Akár többször is körbe lehet sétálni az egyébként nem nagy kiállítást. A részletek szépségei, az anyaghasználat, az érdekes leírások, az ablakokból, a teraszról nyíló kilátás és a csodával határos módon megmaradt vagy megmentett klasszicista cserépkályhák egyenesen lenyűgözőek. A jegy mellé, ha fotójegyet is vesz az ember, annyi képet készíthet, amennyit akar. Kisbabások babakocsi helyett jó, ha hordozót hoznak, mert a felújított parkettákra sajnos nem szabad a kocsikat behozni. Viszont érdemes beülni a földszinti kávézóba, nemcsak a kimondottan finom sütemény kedvéért, de ritkán kávézhat az ember barokk falfestmények alatt, kilátással a kopár télben is szép parkra és a környező dombokra.

Érdekelnek a kastélyok? Nézd meg összeállításunk 5 csodahelyről, ismerd meg a legendák kastélyát és a kelenföldi kiskastélyt!

Helyszínbejárás 2022. február

Forrás: