Kelenföldi kiskastély: egy különleges formájú, páratlan értékű kincs

A fővárosból kifelé igyekvő autós tömegeknek leginkább a hajdani Osztyapenkó szobor helyén kavargó, soha nem szűnő forgalom ismerős, pedig a közelben érdekes, öreg ház árválkodik, ami több figyelmet érdemelne. Szimmetrikus, zömök, piszkos sárga épület, oldalán kopott felirat, félköríves sarkokkal, osztott középső ablaksorával kicsit angolos összképet mutat. Bejárata mélyen az utcaszint alatt húzódik, ezzel is mutatja: jóval, generációkkal az őt most körülvevő világ megszületése előtt épült.

Az építés éve tekintélyt parancsoló, különösen a környéken páratlan: 1894. Az építtető bizonyos „Tekintetes Fowler és társa” – ahogy az, bár szinte hihetetlen, de ma is olvasható a ház oldalán: „John Fowler and Co.”

 

Az épület eredeti rendeltetése szerint a közeli gőzekeraktár kiszolgáló személyzetének otthonául szolgált, három emelettel és melléképületekkel. A lakóház az első tervek szerint emeletenként 2-2, egyenként 4 szobás lakással, hatalmas, raktárnak szánt pincével várta a lakókat, a padláson pedig további terek mellett egy 3 szobás fürdőszobás lakás épült. Az ház fénykorában a mainál sokkal díszesebb, tetejét fém, „John Fowler és Tsa Gőzekék” felirat díszítette. A terveken Wellisch Sándor és Gyula pecsétje olvasható, melyeket „Tekintetes John Fowler és Comp. építkezése Kelenföldön” címmel a Fővárosi Közmunkák Tanácsa Műszaki Osztálya ellenjegyzett 1896-ban.

De ki volt John Fowler, és mit keresett Kelenföldön?

John Fowler néven több mérnökember is élt a tizenkilencedik századi ködös Albionban, a Révai Nagylexikon négy úriembert sorol a fenti néven, nagyjából egyazon generációból. Egyikük Leeds városában született, és 1826 és 1864 közti, rövid életét vasútépítésekkel és mozdonyok szerkesztésével töltötte. Az ő főmérnöksége alatt indult a híres-neves, világelső londoni metró építése 1853-ban. Az első metrókocsik elé is ezen úr saját tervezésű lokomotívját állították.

Nem ugyanez, hanem egy másik John Fowler, a szintén mérnök, ámde hosszabb életű úr töltötte munkaéveit mezőgazdasági gépek alkotásával: ő az 1800-as évek második felében világhírnek örvendő gőzeke feltalálója. A nagyméretű mezőgazdasági területek megművelését megkönnyíteni hivatott találmány atyja 1817-ben született és 1898-ig élt. A különleges, 1855-ben feltalált gőzeke gyártására és kereskedésére szakosodott üzlet-és gyárhálózatot ennek a John Fowlernek a nevét viselte szerte Európában, így, többek között Magyarországon is.

Magyarországra 1888-ben érkezett meg az akkor már Robert Fowler által vezetett cég, amely itt először irodát, majd rá 8 évvel bemutatótermet, raktárt és javítóüzemet nyitott, ezzel biztosítva a magyar gazdák számára a gőzekék garanciális javítását, alkatrészek utánpótlását és a bérszántás lehetőségét is. A korabeli reklámok a Váczi körút (ma Bajcsy-Zsilinszky út) 76-ban található kereskedést hirdették, míg a javításokat és gyártást végző üzem Kelenföldön, a „pályaudvarral szemben” létezett. Ez a meghatározás kicsit nehezen értelmezhető így száz év múltán, pláne a környék erős átrendeződését figyelembe véve, de a XIX-XX. század fordulóján évtizedeken át megfelelő segítséget nyújtott az arra járóknak.

Megbízhatósága ellenére a gőzeke nehezen terjedt Magyarországon,

mert persze drága volt, és igazán csak nagy táblaméretek megművelésekor volt rentábilis a használata. 1888 és 1910 közt 350 darabot adtak el az országban. Néhány érdekes név a korabeli vevők közül, akiknek volt elég nagy területű birtokuk és erős anyagi hátterük a beruházáshoz: Habsburg Frigyes főherceg több birtokát is felszerelte a modern szerzeménnyel, de gazdagodott ezzel a Pécsi Püspöki és Székesegyházi Uradalom, a szentegáti Biedermann-birtok, Montenuovo Nándor herceg birtoka Magyarbólyon, és Széchenyi László gróf somogyi uradalma.

Az első angol, Fowler-féle gőzgépet Magyarországon Habsburg Frigyes főherceg béllyei birtokán (ma Horvátország) alkalmazták, az utolsót az 1960-as években a békés megyei Zsadányi Állami gazdaságban. Utolsó darabja 1965-ben került a Mezőgazdasági Múzeum tulajdonába, majd 1972-ben Keszthelyre, a Georgikon Majormúzeumba.

De vissza az öreg angol házhoz

A második világháborút követő, 1955-ös, siralmas helyesírási hibáktól hemzsegő építési engedélyezési tervei szokásosan keserves lakásleválasztásokról szólnak, ekkor javították ki a háborús sérüléseket is. Meglepő módon 1955-ben még mindig az angol gyár volt a tulajdonos, de a cég neve lassan, és azóta is biztosan kopik az épület faláról – ahogyan emlékezete a köztudatból.

Az öreg ház hősiesen állja az időt, a hatalmas forgalmat, a zajt, a port, a folyamatos rázkódást, az utcaszint és a bejárat közti méteres különbségből fakadó állandó vizesedési problémákat, és egyáltalán, a megbecsülés teljes hiányát. Jó minőségben, gondos kezek építették meg lassan 130 éve, Wellisch Gyula és Sándor jó nevű, keresett építészei voltak a millenniumi Magyarországnak. Ők tervezték többek között a Kazinczy utca 33. alatti sarokházat, és Budán a Szent Gellért tér 3. alatt álló tekintélyes bérpalotát. A Wellisch család sok ünnepelt építészt adott az országnak.

A Budaörsi út mentén hajdan terpeszkedő Fowler-gyár központi lakóházának melléképületei rég eltűntek már, hajdani kertjének helyén részben lakópark, részben sportpályák épültek.

 

Ahogy a hivatalos iratokban olvasni: „a Budaörsi út 101. szám alatti telken lévő épület védett. Bontásához, esetleges átépítéséhez, bővítéséhez a védett épületekre vonatkozó mindenkori szabályok szerint kell eljárni.”

Reméljük, hamarosan jut pénz és főleg jóakarat e szép, jobb sorsra érdemes ház megmentésére, lehetőleg mielőtt végképp elveszti régi szépségét. Kora, különleges formája, története figyelmet, megbecsülést érdemelne. Budának ezen a részén páratlan értékű kincs, ideje lenne megbecsülni.

Fotók: Szuhai Barbara

Helyszínbejárás 2016, 2021.