A barázdabillegető (Motacilla alba) egy rendkívül mozgékony, sokszor nyugtalannak is tűnő madár: pirkadattól szürkületig szinte megállás nélkül serénykedik valamin. Ezért ébernek kell lennünk, ha szeretnénk megfigyelni, amire leginkább akkor van lehetőségünk, ha énekel, ugyanis ilyenkor kivételesen egy helyben áll, nyugodtan. Társaságkedvelő faj, de közösségkedvelő természete ellenére gyakorta figyelhetjük meg a barázdabillegetők csapatán belüli civakodásokat is.
A megfigyelések szerint más fajokat nemigen szívlel: számtalan feljegyzés tanúskodik arról, miképp mutatja ki nemtetszését a sármányok, pacsirták vagy pintyek felbukkanásakor, a varjakat pedig egyenesen messzire kergeti.
Erről így ír Brehm Alfréd: „Ha a billegetők ragadozó madarat pillantanak meg, nagy lármával sokáig kergetik, így azután más madarakat is figyelmeztetnek s nem egy karvalynak vadászatát hiúsítják meg.”
A barázdabillegető kedveli a vizes élőhelyeket: mindenféle rovart, petét és álcát összeszedeget a vízpartokon, az iszapban vagy a kövek közt. De a földművesnek is jó szolgálatot tesz, ugyanis követi őt a szántóföldi munka során, hogy a barázdákból felszedje azokat a kártevőket, amelyeket az ekevas kifordít a földből.
A megfigyelések szerint a nyájat is rendszeresen kíséri, és az istállók környékén is mindennapos vendég, ezzel pedig jó szolgálatot tesz mind haszonállatainknak, mind nekünk. Kisebb csigákkal is táplálkozik, így védi a veteményest is, fiókáit pedig legyekkel, szúnyogokkal és hernyókkal eteti.
A párkeresés időszakában gyakorta figyelhetjük meg a hímek közötti viaskodásokat, ugyanis a pár nélkül maradt hímek nem törődnek bele a sikertelenségbe: még sokáig igyekeznek elcsábítani az összeállt párok hölgy tagjait. Az udvarlás jellegzetes, és kifejezetten kedves látvány: a hím „kedves, kecses módon kerülgeti a tojót, felváltva szárnyait és farkát megterpeszti s előbbieket ismételten sajátságosan rezegteti” – olvashatjuk leírásaiban.
A sikeres párba állás után kezdetét veszi a fészeképítés, ami a legkülönfélébb helyeken történhet meg: üregekben, lyukakban, gyökerek között vagy sziklahasadékokban, gerendák közt és farakásokban vagy éppen a fűzfák sűrűjében. A fészek építését nagyrészt a tojó végzi, a hím az alapanyag szállításában segít.
A fészek anyaga változatos, de ma már sajnos nagy eséllyel fedezhetünk fel benne mesterséges anyagokat, a belsejét bélelő puha tollak és szőrök mellett.
Egy fészekaljban 4-6 tojást találhatunk, de nem ritka a 7 vagy 8 tojásos fészek sem. A tojó egymaga ül a tojásokon, de a fiókák felnevelésében mindkét szülő részt vesz. A faj sajátja, hogy az első költésből származó fiókák későbbi testvéreikkel és a szülőkkel egyesülnek, és együtt indulnak neki a vonulásnak.
Nyitókép: 123RF
