Mesélő, éltető kenyerünk – bölcsességek kenyérbe sütve

Kezdjük talán a Szentírásból származó, kenyeres jótanáccsal, mert megalapozza vagy segíti szelídebb alapokra helyezni az emberek egymás közötti viszonyát:

„Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel!”

Ugye, milyen nehéz megfogadni ezt a hihetetlenül egyszerű tanácsot? Ha sérelem ér minket, könnyebb haragra gerjedni, odaszólni valami nagyobbat, csúnyát. Akár bosszút forralni, őrizgetni a sebet, nyalogatni a szúrás helyét, sokáig emlegetni a méltánytalanságot. Pedig talán megpróbálhatnánk néha elengedni a haragot és azokban a helyzetekben, ahol lehet, az azonnali, egóból születő visszatámadás helyett kedvesen reagálni. Meglepően jól működik a „módszer” – akár a közlekedésben is, amikor egy arrogánsan ránk dudáló sofőrre rámosolygunk, vagy kedvesen odaintünk neki. Nem mindig válik be, és van olyan, hogy észre sem veszi a szelíd válaszgesztust az illető – de a mi lelki békénknek garantáltan jót tesz, ha képesek vagyunk elengedni a hirtelen lobbanó haragot. Még a kenyér is jobban ízlik utána.

„Kölcsönkenyér visszajár”

Gyerekként szó szerint értelmeztem ezt a szólást, és valamiért eszembe sem jutott negatív töltettel ellátni. Amit kölcsönkapunk, azt vissza kell adni úgy és abban a formában, ahogy azt kölcsönadták. Később értettem csak meg a mögöttes üzenetet, amit azóta sem tudok vagy akarok magamévá tenni. Mert van egy bosszúval kapcsolatos üzenete is, a „szemet-szemért” mintájára. Vagyis e szerint a szólás szerint pont úgy kell bánni a másik emberrel, ahogy ő bánt, bánik velünk, így az én olvasatomban pont szembe megy a „ha megdobnak kővel...” üzenetével. Van ennél sokkal szebb kenyérüzenet is.

Például az „Olyan, mint egy falat kenyér”. Mondjuk ezt arra az emberre, aki belopta magát a szívünkbe. Mert olyan puha, olyan lágy, olyan ízes, olyan tápláló, olyan fontos, olyan édes, olyan szükséges. Olyan ennivaló.

Kenyeres szólással elismerésünket is kifejezhetjük valaki felé:

„ A maga kenyerén él” – az ember, vagyis dolgozik, önálló, ellátja magát, nem szorul rá senki segítségére.

De akár valaki korára is utalhat a kenyér:

„A megette már a kenyere javát” egyértelműen kifejezi azt, hogy az illetőnek már lassan lejár az ideje, túl van az ifjúkoron, de élete delén is, és lehet, hogy lassan harangoznak neki. Szerintem sokkal szebben beszél arról ez a mondat, hogy valaki számára eljött az időskor, mintha azt mondanánk, hogy valaki megöregedett.

Összetartozást is kifejezhet a kenyér:

Az „Egykenyéren élnek” az egyik legszebb kenyeres mondásunk és hűen mutat rá arra, hogy ha két ember szereti egymást, egy fedél alatt élnek és minden falaton megosztoznak. Az „Eltörték a kenyeret” viszont éppen arra utal, hogy az egység megbomlott és többé már nem lesz egy kenyérből falatozás – különválnak útjaik.

A „Kenyértörésre vitte a dolgot” kifejezés nekem sokat jelentett. Nem vagyok ugyanis konfliktuskereső ember, szívesen söpröm szőnyeg alá a „morzsát”, de a kenyértörés szimbóluma számomra azt üzente, hogy vannak dolgok, ahol egyértelműen fel kell vállalni a véleményem, kiállni magamért (párkapcsolatban igazán). Azt is üzeni, hogy megéri bátornak lenni és belemenni azokba a konfliktusokba, amelyek egyéb esetben csak dagadnának, mint kovásztól a cipó.

Számomra még mindig párkapcsolati szimbólum értékkel bír, de mást is jelenthet  a „Jobb ma a fekete (kenyér), mint holnap a fehér”, mert arra mutat rá, hogy becsüljük meg azt, aki most van, ami biztos, és ne azután ácsingózzunk, aki szebbnek, édesebbnek, puhábbnak kínálja magát, de egyáltalán nem biztos, hogy elérhető lesz számunkra. Mert akkor „Talán még a kenyér is megsavanyodik a szánkban” – vagyis nem tudunk majd örülni a dolognak.

A magunkért való kiállásra, az önbecsülés erősítésének szükségességére valamint a munkánkért járó bér és elismerés jogára utal „A pap is kenyérért prédikál” szólás. Meg kell adni egymás munkája iránt a tiszteletet, és joggal várjuk el az erőfeszítéseinkért járó viszonzást, pénzt, elismerést – kenyeret.

A „Madárlátta kenyér” az egyik legszebb kenyeres üzenetünk, mert nemcsak arról szól, hogy megsétáltatta valaki azt a kenyeret (ételt) és aztán hazaviszi újra a konyhába. Hanem a tiszta gyereköröm kereséséről is, de a családdal való kapcsolódást, az összetartozást és a hazatérést is szimbolizálja.

Nyitókép: Fortepan / Urbán Tamás