Lehet, hogy írok egy szakácskönyvet – Évzáró interjú Rákóczi Ferivel

Azt Feri már néhány héttel ezelőtti beszélgetésünkkor megjósolta, hogy karácsonykor valamilyen konyhai eszközt talál majd a fa alatt, és ezzel kapcsolatban nem is tévedett. „Idén az én karácsonyi ajándékom egy teleszkópos marshmallow-sütő volt. A gyerekeim szerint ugyanis fontos, hogy az ember ne égesse meg magát, amikor pillecukrot süt. Kicsit azért úgy érzem, inkább magukat lepték meg, de nincs ezzel semmi baj, nálunk gyakori családi program a szabadtűzi sütögetés, van erre egy külön kis tűzrakóhelyünk” – kezdi nevetve.

Párja, Judith (akit hagyományosan egy érzelmes dal és egy családi nyaralás vár) ezúttal jóval több beleszólást kapott abba, hogy Feri mivel lepje meg. „Ő karácsonykor rendszerint egy utazást kap, de most úgy döntöttem, ne az én ízlésemen múljon minden, inkább vitassuk meg családilag ezt a kérdést. Az azért biztos, hogy idén is valami meleg hely lesz a befutó.”

Persze bárhogy is dönt majd a család, a közös sütögetések és a nyári lazítás még pár oldallal odébb vannak a határidőnaplóban. Feri ezekben a hónapokban igyekszik ügyesen egyensúlyozni a rádiózás, a vállalkozásai és az új feladat, az egy.hu között – ráadásul úgy, hogy családjára most is maradjon ideje. Úgy látszik, ezt nem is csinálja rosszul, mert

idén még az Év Ismert Apájának is megválasztották.

Adta magát a kérdés: hogy lehet ezt összehozni, napi 24 órából?

„Nyilván magadtól veszed el az időt egy ilyen helyzetben. Tény, hogy a család és a rádiózás, plusz a vállalkozások mellett nem nagyon fér bele, hogy én hazaérve lehuppanjak a kanapéra meccset nézni. De egyébként sem vagyok az a típus, aki ezt csinálná szabadidejében, én azt szeretem, ha zajlik az élet. Még nyaralni sem szeretek úgy, hogy egy helyben ülök és lógatom a lábam – persze olyankor egy kicsi kell abból is, de pihenés közben is jó jönni-menni, körülnézni a környéken. És bár nem vagyok az a fajta, akinek annyira hiányozna a semmittevés, új projektekbe, vállalkozásokba már nem hiszem, hogy belevágnék – de ezt természetesen mindig csak addig gondolom így, amíg nem sodor elém valami új lehetőséget az élet. Ha én valami újba belevágok, az általában előre nem megfontolt szándékkal történik. Aztán valahogy, valahonnan arra is lesz idő.”

Lehet, hogy a következő, még nem várt feladat újabb lépéssel közelebb viszi majd Ferit a gasztronómiához? Eddig is jelentős időt töltött a konyhában, akár magánéletről, akár munkáról volt szó, most pedig az egy.hu követői is egyre gyakrabban láthatják egy konyhapult mögött, hála a Cooking Out sorozatának. Lehet, hogy néhány lepel kirántása után megérjük még azt is, hogy a rádiózásról szakácskodásra nyergel át? „Hogy még többet, főállásban foglalkozzak a sütéssel-főzéssel... hát, nem tudom. Például séfként egy étterem konyháját vezetni azért más kategória. Látom én is, milyen az, amikor beesik mondjuk hatvan rendelés egyszerre, te pedig birkózz meg vele, ahogy tudsz.

Nem tartom viszont elképzelhetetlennek, hogy szakácskönyvet írjak,

erre már érkezett sok felkérés is, az időmbe viszont egyelőre ez sem fért bele, de lehet, hogy az életemnek egy nagy tartozása az magam felé, hogy egyszer tényleg megcsináljam. És bár főzögettem én már sok helyen, az nekem is új és különleges, amikor például Marcsival lerántjuk a leplet bizonyos internetes receptekről, amikről valaki egyszer úgy gondolta, jók lesznek, aztán kiderül, hogy annyira azért mégsem. Nem tudom, mit hoz még ezen a téren az élet, én csak főzök, főzök, aztán szerencsére mindig akad, akinek a főztöm ízlik is. Nekem pedig elég, ha a jövőről csak ennyit tudok.”

És bár sokak számára ez meglepő lehet, a jövőről való gondolkodását egyáltalán nem befolyásolja az sem, hogy 2020-ban egy mérföldkőhöz érkezik, betölti az ötvenedik évét. Sőt, azt szeretné, ha ennek a ténynek mások sem tulajdonítanának túlzott jelentőséget. „Igazság szerint ezek a kerek születésnapok, vagy egyáltalán a születésnapok nekem nem jelentenek sokat, nem ezek szerint mérem az életem. Azt persze sejtem, hogy készül számomra valami meglepetés, de minden lehetséges szervezőjelöltnek elmondtam, hogy nem kell ebből az egészből nagy ügyet csinálni, át tudom ugrani ezt a lépcsőfokot egyedül is.

Nem akarok számot vetni sem, vagy hátradőlni, csak azért, mert már ötven leszek. Én azt mondom, lehet az életed harminc évesen is rossz és ötvenévesen is jó.

Az életed minősége nem az éveid számától függ, hanem egyszerűen attól, ahogy éppen éled.”

Ferinek tehát sem idén, sem jövőre nincsen kedve lassítani. Lassan tőlem is búcsúzik, készülődik, hiszen a híres szilveszteri bulijuk idén sem marad el, most is körülbelül negyven embert várnak egy spéci fűthető sátorba, ahol napokig tart majd az ünneplés – ami, ahogy ő mondja, harmincadikán néha még jobban is sikerül, mint harmincegyedikén. A töltött káposztát már napokkal előtte elkezdik készíteni, idén a szabolcsi verzió kerül a tányérokba, ami nem savanyú káposztából készül, viszont kerül bele sűrített paradicsom is.

Egy kérdésre azért még marad idő. Az újévi fogadalmairól nem kérdezem, hiszen tudvalevő, hogy azokat nem szereti. De ha egyetlen dolgot kellene kiemelnie, akkor mi a legnagyobb lecke, amire ez az év megtanította?

„Ez egy nagyon nehéz kérdés. De talán az, hogy hogyan sáfárkodjak még jobban az idővel. Hogy ügyesnek kell lenni, de ha akarod, hogy valami beleférjen az életedbe, akkor az bele fog férni – akár úgy is, hogy mellette nem kell fájdalmas áldozatokat hoznod. Mozgalmasan is lehet kerek az élet!”