Falun nőttem föl, sokat vigyáztak rám a nagyszüleim. Mikor nagyapámat kérdeztem arról, hogy ők mit kaptak karácsonyra, azt mondta, hogy sztaniolba csavart diót, ha rosszak voltak, szenet, de már az is nagy öröm volt, ha karácsonyfát állítottak. Nagyanyám pedig arról beszélt, hogy neki a legszebb ajándék egy-egy szentkép volt.
De jó, hogy most vagyok gyerek, gondoltam akkor magamban. Csak amióta saját háztartásban élek, és „saját ünnepet” rendezek, azóta kezdett foglalkoztatni a kérdés, hogy mit, miért csinálunk. Miért is kell a fa? Miért aggatunk rá annyi mindent? Milyen üzenetet hordoznak a díszek?
Mert így szokás. Oké. De miért is?
A karácsonyfa
Bizonyos értelemben a paradicsomkertbeli tudás fája a karácsonyfa elődje. A karácsonyfa-állítást először Elzászból jegyezték fel a 17. század elején. Hazánkban elsőként 19. századi hazai nemesi, főnemesi családoknál jelent meg, írja a Néprajzi Lexikon. A díszek régi keresztény jelképek egyszerűsített megfelelői. A csúcsdísz a betlehemi csillagot idézi, a karácsonyfán „tekergő” szalagok, izzósorok a bűnre hívó kígyóra emlékeztetnek, a színes díszgömbök pedig a tudás fájának almáira.
Dió
A dió szerepe a magyar hitvilágban csekély, annak ellenére, hogy Európa-szerte régi termékenységi szimbólumként és egyúttal termékenységvarázslásra alkalmas szerként tartották számon. Nálunk legfőképp rontások, átkok elleni védelmet tulajdonítottak neki. Haláljósló szertartásoknál úgy tartották, hogy aki karácsonykor rossz diót tör fel, az beteg lesz vagy meghal a következő évben.
Alma
Gyakran látunk a karácsonyi üdvözlőlapokon almát, de kapható almát mintázó karácsonyi dísz is, pedig jól tudjuk, hogy az alma a bűnbeesés szimbóluma, de ahogy fentebb írtam, a karácsonyfa az életfa megfelelője, így nem baj, ha emlékeztet minket a bűnbeesésre (is). Ugyanakkor a néphagyományban termékenység és szerelemszimbólum is ez a gyümölcs. A téli ünnepekhez kapcsolódó, almával véghezvitt szerelmi jóslások közül az egyik legelterjedtebb, hogyha egy lány Luca napjától (december 13.) karácsonyig mindennap almába harap, majd az utolsó falattal az utcára megy, a vele szembejövő ember lesz a férje. A család által közösen elfogyasztott karácsonyi alma pedig segített összetartani a családot egész évben.
Színek
Karácsonykor legelterjedtebb dekorációs színünk a piros, amelynek gonoszt távoltartó, rontáselhárító szerepet tulajdonítottak. Ezért van, hogy piros szalagot kötöttek a kisgyermek csuklójára a rontás megelőzésére, szemverés ellen is. A másik kedvelt szín pedig az arany, amely Jézusnak, az örök Napnak szimbóluma. A szintén sokszor előkerülő fehér a tisztaság, az újjászületés megfelelője.
Gyertya
Karácsony Jézus születésének az ünnepe, ő a Biblia szerint a világ világossága. Azonban már az ő születése előtt is ünnepelték a fény megszületésének ünnepét a téli napforduló idején. Erre a belső fényre emlékeztet minket a gyertya, amely a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe.
Ajánljuk még:
LEHET-E A KOSZORÚ EGY VONAL? A JELENTÉS VÉSZ EL, HA MINDENT ÚJRAGONDOLUNK
BETLEHEMEZŐ GYEREKEK, AKIK ÖSSZEKAPCSOLJÁK A MÚLTAT A JÖVŐVEL
