Milyen fizetésemelést várhatunk, milyen fizetésemelést kérhetünk? – A pénzügyi szakértőt kérdeztük

Minden kétséget kizáróan elmondhatjuk, hogy a tavalyi év az áremelések éve (is) volt. Drágult az energia, az üzemanyag, és nem utolsósorban drágultak a szolgáltatások és az élelmiszerek is. Mindezt megéreztük a pénztárcánkon.

„Közgazdasági axióma, hogy sokkal nehezebb olyan környezetben árat emelni, amelyben hosszú idő óta árstabilitás van. Amikor azonban jellemző az áremelés az élet minden szegmensében, akkor könnyebben elfogadják  a fogyasztók, hogy a szolgáltatások vagy az élelmiszerek ára emelkedik” – vág a közepébe Barta Bence. A Pénzügyi Mentor alapítója mindezt a következő példával szemlélteti: „Tegyük fel, hogy a kedvenc müzlim ára tavaly év elején 499 forint volt. Ha van tíz dolog, amit rendszeresen megveszek az üzletben, és semminek nem emelkedik az ára, csak a müzlinek, az nagyon rosszul esik, mert látványos a drágulás. Amikor viszont mindennek változik az ára, vásárlóként elveszítjük a stabilitásérzésünket, mert nem tudunk két egymást követő héten bemenni úgy a boltba, hogy ugyanazokkal az összegekkel találkozzunk. Ilyen esetben nem háborodunk fel annyira, hogy a müzliszelet ára is szinte hétről hétre emelkedik húsz-harminc forinttal, s év végére eléri az ára akár a dupláját is.”

A szakember elmondta, hogy amikor a fogyasztó elveszti a stabilitásérzését, az jó pillanat arra, hogy az egyes szolgáltatások ára emelkedjen – akkor is, ha egyébként a szolgáltatónak nem, vagy nem a piacon érzékelhető drágulás mértékével emelkednek a kiadásai. Vagyis amikor már szinte képtelenség követni, hogy minek az ára mennyivel emelkedett, akkor könnyebben elfogadjuk, ha többe kerül a fodrász, az autószerelő, a telefonszolgáltató vagy a magánrendelésen a fogorvos, hiszen minden drágul, mindenki emel, természetesnek vesszük ezt.

„Néhány hónap múlva, amikor várhatóan bekövetkezik egyfajta árstabilitás, már nehezebben lehet „lenyomni az emberek torkán” egy áremelést, mint a tavalyi év második felében, vagy akár még az idei év elején, amikor egyébként is „hagyománya van a drágulásnak” – magyarázta a szakértő. Lassan egy év telt el a főleg az orosz invázió által elindított, és az azóta egyéb tényezőkkel súlyosbított (például forintárfolyam, aszály stb.) árrobbanás óta, így nem meglepő, hogy a legnagyobb és legprofibb gazdasági szereplők „meglovagolták” a kialakult helyzetet, lépésről lépésre emelték áraikat egyre feljebb.

Túl az inflációs csúcson

Jelenleg – nem szokványos módon, de – a legtöbb elemző egyetért a Magyar Nemzeti Bankkal azt illetően, hogy az infláció 2022 november-december hónapban tetőzött Magyarországon. Ennek a szakértő szerint három oka van:

1. Akkor szüntették meg az üzemanyag ársapkáját
2. akkor kapták kézhez a fogyasztók az első téli rezsiszámlát,
3. a fent leírt lelki háttér okán tavaly év végén (maximum idén januárban) tudtak még úgy emelni az árakon, hogy azt a fogyasztók relatív jól (el)fogadták. 

„Mindeközben egyértelműen kimutatható a tőzsdei cégek adatszolgáltatásaiból – az erre a célra használt P/E mutató elemzésével – hogy a vállalatok profitrátája emelkedett” – fűzi hozzá Barta Bence.

Inflációkövetés

Fontos látni, pontosan milyen mértékű inflációról beszélünk: 2021. decemberében 7,4 százalékos volt az infláció, 2022. decemberében 24,5 százalékos, és a szakemberek jelenleg egyszámjegyű, nagyjából 9 százalékos inflációt várnak 2023 decemberére. Az adatokat  mindig az előző évhez viszonyítják, vagyis a 2022-es 24,5 százalékos infláció a 2021-eshez képest volt annyi, míg az idei várakozást a tavalyi, egészen magas inflációhoz viszonyul.

Ha hiszünk a várható 9 százaléknak, akkor elmondhatjuk: egy átlagember átlagfogyasztása a három év alatt 1,074-szer 1,24-szer 1,09-cel emelkedik 2020-2023 között, ami

összesen körülbelül 45 százaléknyi kiadásemelkedés.

Tehát 2020 decemberről 2023 decemberre ennyivel emelkedtek, emelkednek meg a havi kiadások, a rezsi, a szolgáltatások és az élelmiszerárak. Ebből pedig az következhet, hogy a fizetéseknek is legalább ennyivel kellett vagy kellene emelkedni mondjuk az idei év végéig, hogy a korábbihoz hasonló életszínvonalon élhessen a lakosság. „Természetesen, mivel a 2023-as adat egyelőre még nem biztos, ez a 45 százalék is csak egy előrevetítés – ugyanakkor fontos, hogy legalább egy évre előre gondolkodjunk, mert az adott évi fizetés jellemzően december 31-ig, vagy még azután is érvényes. Éppen ezen logika szerint a központi bértárgyalásokon (országos minimálbér, szakmunkás bérminimum) az előttünk álló évi árszínvonalat igyekeznek lekövetni a felek” – mondja a szakértő.

Fizetésemelés kérése

Érdemes lehet tehát utánaszámolni, hogy az elmúlt években mennyivel növekedtek a kiadásaink és a fizetésünk. „Azok az emberek a valós elszenvedői ezeknek a gazdasági folyamatoknak, akiknek nem emelkedett a bérük” – összegezte a pénzügyi mentor.

Béremelést tehát jogos kérni ilyenkor, s ezt többféle módon meg is tehetjük: „a legjobb megoldás, ha előbb felmérjük, mennyit ér a munkánk a piacon, illetve azt, hogy mennyibe kerülne a cégnek, ha pótolni kellene bennünket. Tehát megéri-e a munkáltatónak az én fizetésemet emelni, vagy úgy jár jobban, ha egy új embert vesz fel, feltételezhetően magasabb fizetéssel? Ha béremelést igénylünk, érdemes lehet már valós állásajánlatokkal felvértezve leülni a tárgyalóasztalhoz, illetve kideríteni, hogy egyáltalán megvan-e az esély arra, hogy a közeljövőben megemelik a bérünket.”

Az alkalmazotti helyzetünkről alapvetően tehát elmondható, hogy

annyit érünk, amennyiért le tudnak cserélni bennünket.

A tapasztalatok szerint az a munkavállaló, aki nem érzi megfelelően magasnak a bérét, de nem akar felmondani, jellemzően a quiet quittinget, vagyis a csendes/lassú kilépést választja. „Ez lényegében azt jelenti, hogy a dolgozó csak annyi munkát végez, amennyit feltétlenül szükséges, vagyis minimalizálja a befektetett energiáit. Sokaknak lehet olyan életkörülménye, ami nem teszi lehetővé, hogy felmondjanak és más munkahelyen jobb fizetésért vállaljanak munkát.

Marad számukra a quiet quitting lehetősége, hogy eképpen „optimalizálják a befektetett munka és a kivett anyagi ellentételezés közötti egyenletet”.

Vagyis jóval kevesebbet dolgoznak, „kiesik a toll a kezükből” a munkaidő végén – ennek viszont egyértelműen negatív hatásai lehetnek a cégekre nézve. Fontos ilyenkor mérlegelnie a munkaadónak, hogy megéri-e neki egy elégedetlen alkalmazottal dolgoznia, vagy kifizetődőbb lenne biztosítania számára a megfelelő munkakörülményeket, amibe a kielégítő fizetés is beletartozik” – mondta Barta Bence.

A piaci szektorban 10-12 százalékos áremeléssel számolnak egyes szakértők, de mindenhol kiemelik, van, ahol ennél jóval kevesebb emelkedés várható, más területeken pedig akár a fizetés 20 százalékos növekedésére is számíthatnak. 

Mielőtt bármilyen döntést hoznánk, tájékozódjunk, hogy a cég, ahol dolgozunk, milyen jövőt tervez. Csak a napot akarja túlélni, vagy van egy, három, esetleg öt évre vonatkozó stratégiája, amit igyekszik megvalósítani? Ha csak napról napra „túlél” a munkaadónk, valószínűleg a fizetésemelésünket sem tudja megadni, sőt, talán még örül is annak, ha kilépünk, mert ezzel is csökkenthetjük a kiadásait. Ilyen esetben fontos, hogy időben elkezdjünk tájékozódni a lehetőségeinkről, hogy minél hamarabb találjunk magunknak egy olyan munkahelyet, ahol jól megfizetik a munkánkat. Hosszabb időszakokat vizsgálva ugyanis mindenki saját maga is felelős a kompenzációért.