Az adományozás anyagi része lelki dolog is! – Miért, mennyit és hogyan adjunk jól?

Önismeret pénzügyeinkben és lelki ügyeinkben is

A mentális egészségünk központi kérdés, ahogy pénzügyeinkkel is foglalkoznunk kell az életben való boldoguláshoz. Ezért a tudatosságnak jelen kell lennie ezek terén a hétköznapjainkban is. „Foglalkozni kell a pénzügyeinkkel és a lelki életünkkel egyaránt: megfigyelni, elemezni, felülvizsgálni, mit miért gondolunk vagy érzünk. Ha csak egy pillanatra nem figyelünk, ha egy rossz pillanatban rossz döntést hozunk, az hosszú távon is kihathat az életünkre” – árulta el Barta Bence, a Pénzügyi Mentor alapítója. 

Mindkettőnél elengedhetetlen az önismeret. Ismerni kell önmagunkat ahhoz, hogy tudjuk, mely pénzügyi lépések a nekünk valók, és milyen magánéleti döntésektől érezzük jól magunkat.

„Nagyon fontos, hogy tudjuk, hol van a komfortzónánk, mi az a kockázat vagy áldozat, amit még vállalni tudunk, meddig feszegethetjük a saját határainkat. Mindkettő inkább a maratoni futáshoz hasonlít, mintsem a sprinthez. Persze fontos, hogy a hétköznapjainkban is jó döntéseket hozzunk rövid távon, de sosem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egyes döntéseink hosszú távon is éreztethetik a hatásukat – legyen szó akár a pénzügyeink intézéséről, akár a lelki életünk ápolásáról” – magyarázta a pénzügyi szakértő. Mindkettőnek alapvető hatása van az énképünkre és az identitásunkra. Befolyásolják azt, hogy mit gondolunk saját magunkról, milyen emberek szeretnénk lenni, s hogy milyen emberek vagyunk valójában.

Fösvények vagyunk vagy csak takarékosak?

„Érdemes elgondolkozni mindenkinek akkor, amikor úgy érzi, hogy túl nagy hangsúly van az életében a pénzügyein, és akkor is, ha valaki egyáltalán nem foglalkozik a pénzügyeivel. Fontos megvizsgálni, hogy miért van ez” – javasolta Barta Bence. Hozzátette: hasznos lehet elgondolkozni azon, hogy amikor például spórolásról van szó, akkor csak saját magunkkal szemben vagyunk spórolósak, vagy a szeretteinkkel, a vendégeinkkel szemben is? Vagyis

a takarékosságunk hangulatrontó-e a környezetünkben élők számára, vagy sem?

Ekkor mutatkozik meg a különbség a tudatos spórolás, azaz a takarékosság, illetve a fösvénység között.

 

Fontos azt is megvizsgálni, hogy problémánk van-e általában a pénzköltéssel, vagy csak az értelmetlen pocsékolással van-e bajunk? „Ez tipikusan az a helyzet, amikor valakinek a filléreskedés jelenti a pénzügyi tudatosságot, míg más inkább hajlandó megfizetni egy jó termék vagy a minőség árát” – vázolta a pénzügyi segítő.

A pénz az életünk része. Senki nem tudja kikerülni. Fontos a spórolás, kellenek a tudatos döntések, viszont nagy hiba, ha valaki soha semmire nem hajlandó költeni. Ilyenkor olyan dolgokat is megvon magától az ember, amelyek egyébként fontosak lehetnek, hisz jobban éreznénk magunkat tőlük, pozitívan hathatnak a testi vagy a lelki egészségére. Ezek megvonása akár a mentális egészségünk és az életminőségünk rovására is mehet.

A pénz átalakítható időbe, az idő pedig pénzbe – ügyelni kell azonban a kettő egyensúlyára.

Ha például van egy olyan termék, amely használatával időt spórolhatunk, amely időt magunkra, a családunkra, a barátainkra fordíthatunk, talán érdemes rá költeni. Az átgondolt vásárlás idővel megtérül – akár szó szerint, hiszen szabadidőt adhat számunkra, vagy olyan élményt, ami nélkül kevesebbek lennénk, amit sajnálnánk, ha kimaradt volna az életünkből.

Évi egy százalék

A pénzügyeink és a lelkünk találkozik akkor is, amikor felmerül valamilyen formában az adakozás kérdése. Tudunk-e, vagy egyáltalán hajlandók vagyunk-e adakozni, s ha igen, azt milyen formában gyakoroljuk? „Szinte egyedülálló lehetőségnek mondható Európában annak a lehetősége, hogy felajánlhatjuk a személyi jövedelemadónk (szja) egy százalékát. A bruttó bérünk 15 százaléka az szja, és ennek a 15 százaléknak az egy százalékát ajánlhatjuk fel, vagyis a 0,15 százalékát az évi keresetünknek. Ha például valakinek 450 ezer forint volt a havi bruttó keresete tavaly, akkor ő körülbelül 8 ezer forintot tud felajánlani. Sok kicsi sokra megy” – magyarázta a szakértő.

Felmerülhet a kérdés, miszerint mi a helyzet akkor, ha visszakaptuk a személyi jövedelemadónkat? Nos, a befizetett és az államtól visszakapott adónk egy százaléka ebben az esetben is felajánlható egyházaknak és civil szervezeteknek (vagyis 1+1%).  Ha támogatni szeretnénk egy számunkra szimpatikus szervezetet vagy fontosnak tartott ügyet, szuper lehetőség az adakozásra az adónk egy százalékának felajánlása.

Szívesen adunk

A magyarok adakozási morálja sokkal jobb, mint azt sokan gondolnák. 

„Nem vagyunk zsugoriak, jellemző Magyarországon az adakozás.

A felmérések kimutatták, hogy a magyarok kifejezetten a saját közvetlen környezetükben szeretnek adakozni. Fontos számunkra, hogy ismerjük az adott szervezetet, közösséget, amelyiknek adományt adunk, akár személyesen vagy egy ismerősünk, barátunk révén érintettek legyünk egy támogatott üggyel kapcsolatban. Olyan egyesületeket vagy szervezetek keresünk, amelynek küldetésében, munkájában hiszünk. A magyar társadalom eléggé bizalmavesztett a nagyobb szervezetek irányában, ezért jobban szeretünk a közvetlen környezetünkben jótékonykodni” – árulta el a szakember.

Sajnos előfordulnak az életünkben olyan nagyobb társadalmi sokknak ható események, mint amilyen a például a Covid volt, vagy a most zajló orosz–ukrán háború. Ezekben az esetekben kifejezetten jellemző, hogy a magyarok szinte erejük felett teljesítenek, mert jobban megérintik a lelkünket az ilyen események. Sokkal érzékenyebbek vagyunk az ilyen eseményekre, mint amennyire a nyugati társadalmakra ez jellemző lenne – ez ugyancsak a már említett tanulmányokból derül ki a pénzügyi szakértő szerint.

Adakozzunk tudatosan!

Többféle módszert követhetünk, ha pénzadományban gondolkozunk. Ha pénzügyileg tudatosak vagyunk, és nyomon követjük a havi bevételeinket és kiadásainkat, akkor meghatározhatjuk, hogy egy hónapban átlagosan mennyi pénzből gazdálkodunk, és ebből mekkora az a rész, amit hajlandók vagyunk adakozásra, jótékonykodásra fordítani.

„Ennek akár önnevelő hatása is lehet, és a lelki egészségünkre is pozitívan hathat.”

„Ha havonta egy viszonylag kis összeg jön össze, nem feltétlenül kell azt rögtön eladományozni. Összegyűjthetjük a havonta félretett pénzünket, s majd fél vagy egy év elteltével odaadjuk annak a szervezetnek, amelyiket támogatni szeretnénk” – tanácsolja Barta Bence.

„Ezt a pénzt felhasználhatjuk akkor is, ha esetleg egy hozzánk közel álló ismerősünk, szerettünk nehéz helyzetbe kerül – odaadhatjuk neki az erre szánt pénzünk egy részét, vagy akár az egészet, valós segítséget nyújtva neki ezzel.

Másféle stratégia, amikor saját magunknak veszünk egy olyan tárgyat, amely számunkra örömet okoz, jóléti vagy luxuskiadást jelent, s annak a tárgynak egy bizonyos hányadát, 3-5 százalékát eltesszük jótékonykodásra. Például ha vennénk egy számítógépes játékot, kerékpárt vagy túrafelszerelést (kinek mi a hobbija), s erre van mondjuk 100 ezer forintunk, akkor nem 100 ezer forintért vesszük meg, hanem 97 vagy 95 ezer forintért. A maradék 3-5 ezer forintot pedig félretesszük. S ha minden hasonló vásárlásnál így teszünk, az összegyűjtött pénzt mondjuk egy év elteltével eladományozhatjuk egy számunkra kedves szervezetnek. Ebben az esetben tehát nem a havi bevételünket figyelembe véve adakozunk, hanem inkább a jóléti, luxus vagy örömet okozó kiadásokhoz társítjuk az adakozásunkat.

Nemcsak pénzt lehet adni

Ha azonban valaki nem ennyire tudatos, és nem tesz félre semennyit adakozás céljára, viszont egy váratlan esemény alkalmával mégis úgy érzi, hogy adakozna, annak is megvan erre a lehetősége, hiszen

nemcsak pénzzel lehet segíteni, hanem emberi erőforrással is.

Vagyis önkéntesként is részt vehetünk egy számunkra szimpatikus szervezet munkájában. Segíthetünk például a szervezésben, vagy foglalkozhatunk a rászorulókkal, beszélgethetünk velük, mentálisan támogathatjuk őket.

Rászánhatjuk az időnket és energiánkat, hogy az ismerőseink körében megkérdezzük, ki tud segíteni. Összegyűjthetjük az adományokat, és elvihetjük annak a szervezetnek, amelyik konkrétan segít a rászorulóknak. Sokan vannak ugyanis, akik szívesen adnának, de nem tudják, hogyan, hová vigyék, mert nincs rá idejük, lehetőségük. Ha nekünk van, akkor vállalhatjuk a gyűjtést és az adományok eljuttatását a segítő szervezetnek.

Esetleg a lehetőségeinkhez képes vásárolhatunk élelmiszert, higiéniás termékeket, összeállíthatunk egy kis csomagot, esetleg úgy, hogy saját magunknak történő bevásárlás alkalmával egy kisebb megszorítást végzünk a kiadásainkon, és amit akkor egyszer magunkon megspóroltunk, azt egy rászorulóra költjük.

Ha mégis pénzzel adakoznánk, semmiképp ne tegyük meggondolatlanul! „Gondoljuk végig, hogy mi lehet az a valóban reális összeg, amit nélkülözni tudunk, aminek később sem érezzük majd a hiányát. Azt azonban fontos szem előtt tartani, hogy a három havi biztonsági tartalékunk megmaradjon. Az adakozás akkor éri el a maximális célját és akkor teszünk jót másokkal, ha az nekünk is jólesik.

Különbözők vagyunk, különböző módon érint meg bennünket egy-egy esemény, mégsem feltétlenül a pénzadomány az egyetlen járható út a segítésre. Találjuk meg a módját annak, hogy segíteni tudjunk! Sok esetben az idő és a személyes jelenlét többet jelent, mint az a pár ezer forint, amit átutalnánk egy megadott bankszámlára” – tanácsolja a pénzügyi segítő.