Gyerekeink jövője: milyen hatással lesz rá a mesterséges intelligencia?

Nem szeretnénk utópikus képet festeni arról, hogy az MI majd mindenben könnyebbé teszi az életünket és egy csodás, nehézségek nélküli jövőt biztosít az emberiség következő generációi számára. De a másik oldalra sem érdemes átbillenni, és attól rettegni, hogy a Terminátorban vagy a Szárnyas fejvadászban látottakhoz hasonló állapotok uralkodnak majd ötven-száz év múlva, és a gépek átveszik az irányítást. Ahogy a számológépünk is jobban számol, mint mi magunk, az MI is bizonyos részfeladatokat jobban ellát, mint az ember: az azonban, hogy egy embert teljes egészében képes legyen helyettesíteni, még nagyon távoli jövőnek tűnik.

Az, hogy a mesterséges intelligencia meg fogja határozni a jövőt, elég biztosnak mondható: Kína például a következő tíz évre százmilliárd dollárnak megfelelő összeget akar befektetni a fejlesztésekbe, az Egyesült Államok az amerikai székhelyű techvállalatok segítségével versenyezne Kínával, de a sarkukban van Japán, Kanada és Dél-Korea is. Európa összességében még kicsit el van maradva az előzőek mögött MI-téren, de Franciaország és Németország saját jogán már szépen kapaszkodik fel.

Egy kis fogalommagyarázat: az MI-nek többféle definíciója létezik, egy edukációs célokkal is bíró szellemi műhely, a Hold Lexikon meghatározása elég pontos, eszerint „azoknak a gépi, szoftver alapú alkalmazásoknak, algoritmusoknak a gyűjtőfogalma, amelyek célja az emberi viselkedés, gondolkodás utánzása.
Három fő kategóriára bontható.
– szabályalapú mesterséges intelligencia, amely előre programozott szabályokat követ a döntések meghozatalához;
– gépi tanulás, amely algoritmusok segítségével tanul az adatokból, és idővel javítja önmagát;
– és a mély tanulás, melyet a gépi tanulás egy részhalmazaként is értelmezhetünk, és amely neurális hálózatokat használ nagy mennyiségű adat feldolgozására és olyan feladatok elvégzésére, mint a kép- és beszédfelismerés.
A mesterséges intelligencia ezen típusait a szakemberek különféle módokon használják a különböző iparágak fejlesztésére.

A jelenből kibontakozó jövő

Azt már biztosan látjuk, hogy az oktatásban nagy segítség lesz a mesterséges intelligencia. Egy nyugat-essexi magániskola vezetése a technológia segítségével alkotta meg az Abigail Bailey névre keresztelt robotot, amelynek feladata, hogy segítse az iskolaigazgató munkáját. „Jó érzés arra gondolni, hogy valaki, aki hihetetlenül jól képzett, segít a döntésekben” – mondta az iskola vezetője. „Ez nem azt jelenti, hogy soha nem kér az ember tanácsot másoktól, hát persze, hogy megteszi. De nagyon megnyugtató a tudat, hogy nem kell senkit felhívni és zavarni, nem kell várni a válaszra.” Abigail a ChatGPT-hez hasonlóan működik, és képes nagy mennyiségű adatok gyors kezelésére. De amellett, hogy jobbkezének hívja őt az igazgató, a férfi megerősítette: nem célja, hogy robotok helyettesítsék tanárait, sőt,

az iskolának ma több alkalmazottja van, mint valaha volt.

Sok jóslat szól arról, hogy a mesterséges intelligenciával tanárokat segítő robotokat hozhatnak létre, amelyek javítják az oktatás minőségét, hiszen általuk a személyre szabott tanítás legalább részben megvalósítható lesz: a gyerekek a saját ütemük szerint haladhatnak, az egyedi érdeklődésük mentén mélyíthetik a tudásukat bizonyos irányokba, s ha valamit nem értenek vagy valamit még gyakorolniuk kell, akkor arra is van lehetőség. Az MI olyan, egyszerűbb feladatokat is átvehet, mint a tanulók házi feladatainak ellenőrzése, ezzel pedig időt és energiát spórolhat majd meg a hús-vér pedagógusoknak.

Az egészségügy is sokat profitálhat a mesterséges intelligenciából, ugyanis az ezzel a technológiával megtámogatott virtuális asszisztensek „elődiagnosztizálhatnak”. Ma már alkalmazott technológia, hogy például hatalmas mennyiségű CT-felvételen és azok kiértékelésén keresztül tanítanak meg ilyen algoritmusokat előszűrni daganatos betegségeket, mint ahogy ilyen fejlesztés zajlott Magyarországon is a Semmelweis Egyetem részvételével. A háttérben működő mesterséges intellingencia így csökkenti az egészségügyi személyzetre jutó terheket, az idejük akár 8-16 százalékát is visszanyerhetik majd. Az MI ereje az adatokban rejlik: hatalmas mennyiségű információ birtokában képes olyan megoldásokra bukkanni, amelyekre az emberek nem feltétlenül, vagy sokkal több idő alatt, így a kutatások során is az ember keze alá képes dolgozni, költségeket és munkaidőt spórolva.

Azt, hogyan fog ez a háttérben láthatatlanul működő MI a jövő emberének mindennapjaiban láthatóvá és kézzelfogható válni, a Chapel Hill-i Well vállalat applikációja mutathatja:

személyre szabott egészségügyi tervet dolgoz ki minden ügyfele számára,

felhasználva aktuális állapotuk mérőszámait, az egészségügyi problémáikat, leleteiket, sőt az általános egészségügyi ismeretüket is. A személyes és külső egészségügyi adatok alapján a felhasználók coachingot, tippeket és feladatokat kapnak, illetve jutalmazással ösztönzik őket, hogy folyamatosan javítsák egészségi állapotukat. Ugyan ez most még csak a tehetősebbek számára elérhető, de ahogy terjed, egyre olcsóbb lesz a technológia, valószínűleg az előfizetés költségei is csökkenek majd. Könnyen lehet, hogy húsz-harminc év múlva a hazai magánegészségügy alkalmazásai is ott lapulnak majd a telefonjainkon az Instagram, a Google Térkép és a Spotify mellett.

A csomag- és ételszállításban egyébként már ma is használnak robotokat, így ha ez a terület gyors ütemben fejlődik, meglehet, hogy unokáink nem a futárt, hanem egy kerekeken guruló masinát vagy drónt fognak várni. És akkor még nem is beszéltünk az önvezető autókról: érdekes tény, hogy míg 2014-ben a teherautósofőri munka volt az egyik legelterjedtebb foglalkozás az USA-ban, ha bekövetkezik a jóslat, miszerint az önvezető járművek forradalmasítani fogják a közlekedést a közeli jövőben, lehet, sok ember munka nélkül marad majd.

Hosszú távon pedig a taxisofőrök szerepe is jelentősen lecsökkenhet, talán nem is lesz olyan drága taxizni, mint ma, netán nem lesz szükség saját autóra sem, és az MI segítségével a tömegközlekedés is átalakulhat személyi közlekedéssé: az adatokat, a beérkező igényeket és a kiszámított útvonalakat képes lesz úgy feldolgozni az algoritmus, hogy háztól házig szállítson mindenkit, de mégis gazdaságosan, több embert felvéve és lerakva közben. 

A virtuális asszisztenseként már most is működnek MI alapú algoritmusok, Amerikában nagyon elterjedt az Amazon Echo Alexája. Ez a találkozók egyeztetésétől kezdve a hangvezérelt zenelejátszásig számos funkcióval bír, amelyeknek mind kulcsa a személyre szabhatóság: az MI ilyenkor minket tanul meg, a szokásainkat, kéréseinket, időbeosztásunkat, érdeklődési köreinket. Hosszú távon számos állást fogunk asszisztenssel betölteni – például az újságírást is –, olyan munkakörökben, amelyekben korábban lehetetlen volt ezt megfizetni.

Van árnyoldal is

Sok veszélye lehet a mesterséges intelligenciának, a világ kormányai nem véletlen igyekeznek már most korlátok közé szorítani. A „legkisebb” gond az lehet, hogy míg egyes foglalkozásokban remek kiegészítő, fejlesztő technológia, addig más iparágakban munkahelyek százezrei szűnhetnek meg majd a mesterséges intelligencia miatt. A fentebb említett sofőrködésen túl asszisztensek, adatelemzők, a telemarketingesek, de utazási irodák és rengeteg gyár dolgozói félthetik majd állásaikat. 

Mindenki tapasztalta már, hogy a keresési előzményei alapján dob fel számára hirdetéseket a Google, már-már félelmetes pontossággal. Van, hogy ez nem áll meg a reklámok szintjén, erre jó példa a Target áruházlánc néhány évvel ezelőtti fiaskója, amikor

kismama-kuponokat küldtek egy középiskolás lánynak, mert vásárlási előzményeiből az algoritmus segítségével rájöttek, hogy babát vár.

Azonban ő ezt még nem mondta el akkor a családjának, így amikor szülei meglátták a kuponokat tartalmazó levelet, nagy volt a dráma. Biztos, hogy szeretnénk, hogy személyes adatainkat ilyen módon használják fel, és akár nyilvánosságra is hozzák titkainkat?

A szórakoztatóipar, különösen a filmipar is aggódik az MI miatt, hiszen a mesterséges intelligencia technológiájával könnyedén helyettesíthetik őket, felhasználhatják arcukat és hangjukat – egyelőre következmények nélkül.

A végére hagytuk a legsötétebb jóslatot: egyes MI szakértők ugyanis úgy vélik, 10-25 százalék esély van arra, hogy munkájuknak „köszönhetően” véget ér majd az élet a Földön. Vannak, akik szerint nem övezi elég biztonsági protokoll a technológiát, és az nagy eséllyel eltörli majd az emberiséget. Mások szerint lehetetlen ilyen szuperszámítógépet létrehozni, amelyik képes lenne az úgynevezett öntudatra ébredésre, vagyis arra, hogy olyasmit tegyen, amit a programozói nem akartak.

A technológia túlbecsülése és egymás riogatása nélkül érdemes tehát fenntartásokkal kezelni a témát, hiteles forrásokból tájékozódni, és kíváncsian figyelni, mit hoz a jövő.