Nyilván ki lehet találni, hogyan tovább. Hamarosan jelentkezett a férfi sms-ben: kedvesen érdeklődött a másik hogyléte felöl, rendben van-e az autója, nincs-e szüksége valamilyen könyveléssel kapcsolatos segítségre.
Volt. Nyilván volt, mert az ismerősöm belement a játékba. Mi baj lehetne? Vonzó volt a férfi, ő maga pedig szingli. Nagyon is jólesett neki a közeledése, kedvessége, finom kis bókjai. Az is, hogy egyre másra meghívta egy teára, vagy sütivel várta, amikor beugrott hozzá egy percre a könyvelőirodába.
Klasszikus értelemben véve is udvarolt ez a férfi Andinak, azon a régimódi módon, amit majdnem elfelejtettünk: tapintattal, finomsággal, apró jelzésekkel adta tudtára, tetszik neki, szívesen folytatná, mélyítené az üde kapcsolatot.
Persze, mi, nők, kíváncsiak vagyunk, Andi is az volt, és szeretett volna többet megtudni a gáláns lovagról, aki
pókháló finomsággal szőtte bele magát az életébe.
Egyre közelebb és közelebb került. Sokat kérdezett és beszéltette Andit, de magáról nem sokat árult el. Valahogy mindig kibújt a válaszok alól, terelte, átvette a szót, irányította a kommunikációt.
Andi persze sok mindent elmesélt magáról, ha nem is tárta fel teljesen a lelkét és alakuló érzelmeit, de azért rendesen kiadta magát. S óvatosan elkezdett játszani a gondolattal, hátha….
Ám amikor ő kérdezett, akkor ügyes terelésbe ütközött.
Olyan volt a férfi, mintha a munkahelyén kívül nem is lenne élete. Ő az, aki folyton dolgozik és hétvégén is annyi az otthoni munka, egyszerűen nem ér rá semmi másra. Nem, hobbija sincs, nem is utazik. Természetesen fent van a közösségi oldalakon, de az csak szakmai, egyébként se kenyere az online világ.
Ennek Andi eleinte nagyon örült, mert pont torkig volt az online férfiakkal, akik nem adták hús-vér valóságban magukat. Lám, itt van ez az ember, milyen szép szál férfi, szépeket beszél, kávét főz és élőben dicséri meg, milyen csinos.
Délután négy után azonban nem elérhető, hétvégén pláne nem, mert a sok munka ugye, nem engedi ezt meg neki.
Kéretik nem hangosan, vinnyogva nevetni a történeten, mert ez a valóság.
Igen, Andinak nem esett le az első héten, hogy a férfi egy kamugép, nyilván van valakije, akihez munkaidő után hazahúz, és pont ezért nem érhető el sose, mert nem szabad.
Nekem hamar, a történet elején leesett a tantusz. Ám elhiszem, hogy akadnak nők, akik annyira hozzászoktak már az online, el-eltünedező, aztán újra felbukkanó lovagokhoz – a mindig csak ígérgetőkhöz, a szépeket írókhoz vagy azokhoz, akik a fütykösük mutogatásával köszönnek be a társkeresőn –, hogy egy ilyen férfi, aki gáláns tettekkel mutatkozik be, és élőben keresi a nő kedvét, szépeket mond és teát főz,
azt valóságnak hiszik.
Nem húzom tovább. Természetesen volt Facebook-adatlapja a férfinak, persze, fotó nélkül. Szinte csak nők az ismerősei, korosztályához illők. És akad egy, aki különösen nagy rajongással van a férfi iránt. Konkrétan a kedvese. Szerelemmel ünneplős meg közös kirándulós képekkel lövi tele a férfi adatlapját.
Andi már tudja, a kedves talán nem jön rá soha, hogy aki több vasat tart a tűzben, az akár online hazudik, akár élőben: szélhámos.
Ajánljuk még:
Apró szertartásaink, melyek összetartják a családot
Így hat a gyermekkori kötődésed a párkapcsolatodra
Láthatatlan anya: a családi élet szervezése is egyfajta munka, de senki nem veszi észre
Az oviban felejtette a gyereket és évente kirúgták – Élet egy figyelemzavaros férjjel
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a figyelemzavar gyerekkori probléma, felnőttkorra automatikusan kinövi az ember. Ez nem feltétlenül így van: olykor tizenévnyi együttélés után, felnőtt fejjel kapunk diagnózist, mikor már a család széthullása fenyeget. Így volt ez olvasónk, Zsuzsa esetében is.
