„Zenész leszek, és ügyvéd is” – A Máltai Szimfónia koncertjén jártunk

Gyakran eszembe jut a Pygmalion-effektus leírásához vezető kísérlet, mely során két kutató, R. Rosenthal és L. Jacobson 1968-ban egy iskolai csoportban felmérést készítettek. A vizsgálódás után a tanároknak néhány gyerekről azt mondták, hogy nagyon tehetségesek, a jövőben belőlük „lehet valami”. Annak ellenére, hogy teljesen véletlenszerűen választották ki a gyerekeket, néhány hónap múlva azt tapasztalták, hogy ezeknek a fiataloknak javultak leglátványosabban a tanulmányi eredményei. A kutatók természetesen levonták a következtetéseket: nem a gyerekek lettek tehetségesebbek ebben az időszakban, hanem ténylegesen, mindig is ott volt bennük a tehetség, csak hitre, bátorításra, figyelemre volt szükségük ahhoz, hogy azt meg is tudják mutatni. (A Pygmalion-hatásról bővebben itt írtunk.)

Mára tehát nemcsak józan paraszti ésszel tudjuk, de tudományosan is alátámasztották, hogy több esélye van a kiteljesedett életre annak a gyereknek, akinek legalább a családja, oktatója bizalmat szavaz – és ezért olyan fájdalmas látni, hogy hány olyan kisgyerek él ma hazánkban, akik környezetéből adott esetben generációk óta hiányzik a szeretet, a bizalom megmutatásához szükséges nyelvezet.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat több módon, például a sporton keresztül igyekszik hitet adni a nehézsorsú gyerekeknek (arról, hogy hogyan, itt írtunk bővebben). Most egy igazán színvonalas koncert keretében bizonyították, hogy

zenei tehetségek a létbizonytalanság szélén is akadnak szép számmal. 

Január 31-én az Uránia Nemzeti Filmszínház nagytermében díjátadót tartott a szeretetszolgálat. Jelenlét-díjban részesült Vanya Lóránt közfoglalkoztatási koordinátor, Boros Julianna egyetemi oktató, Böröcz Lívia a Magyar Református Szeretetszolgálat felzárkózási ágazatvezetője és Vörösné Bangó Melinda tarnabodi koordinátor. Mind a négyen, ha más-más oldalról is, de sokat tesznek azért, hogy a felzárkózó településeken érezhető legyen az életminőség javulása. Az ünnepség keretében adott koncertet a Máltai Szimfónia, és bizton állíthatom, senki nem sajnálatból vagy empátiából tapsolt a főként Északkelet-Magyarországról érkező fiatalokból összekovácsolódott zenekarnak. Egy szuper koncertet hallottunk, olyan szólókkal és olyan táncosokkal, akiket akár a profik között is viszontláthatunk néhány év múlva. Pedig a Máltai Szimfónia céljaitól távol áll a profik kinevelése...

Zenetanulás szolfézs nélkül

Bár a koncerten mindenféle műfajú darabokat játszott a zenekar, olyan érzésem volt, mint amikor népzenészeket hallok, akik nem kottából tanultak muzsikálni: az egymáshoz való alkalmazkodásuk és a szívből jövő, felszabadult örömzenéjük magával ragadott. Könnyen lehet, hogy e zene megszületését segíti az a sajátos módszertan, amelyet a programban részt vevő zeneiskolákban alkalmaznak. Természetesen a tanárok tudásuk legjavát adják a gyerekeknek, a céljuk mégsem az, hogy bárkiből is zenészt faragjanak, bárkinek is elméleti tudást öntsenek fejébe.

„A zeneoktatás alapvetően egy szocializációs integrációs program” – mondja Báder Ernő, aki a kezdetektől, csaknem 10 éve dolgozik azon, hogy a Máltai Szimfónia egyre több gyereknek adjon élményt és lehetőséget. Mára ő az országos művészeti vezetője a programnak, emellett pedig hegedűt tanít, szervezkedik, vagy épp vezényel, mint például ezen a koncerten. Olykor a hangszerelés is az ő feladata, hiszen a Máltai Szimfónia nem a szokványos zenekari felállással működik. „Olyan hangszerek vannak a zenekarban, amik a gyerekekhez a legközelebb állnak: gitár, tambura, hegedű, bőgő, cselló, ritmushangszerek – ezekhez a írjuk a hangszerelést, és ezzel a felállással klasszikus műveket, népzenei, cigányzenei alapú darabokat egyaránt meg tudunk szólaltatni” – avat be a művészeti vezető.

 

„Nagy öröm számomra, hogy az egyik első növendékem mára konzervatóriumban tanul, de ugyanekkora boldogság, hogy sokan a hangszeren és a zenekari munkán keresztül értek meg arra, hogy célt és lehetőségeket adó pályát válasszanak. Van olyan egykori növendékünk, aki pincér lett, más újságírónak tanul, a harmadik jogi asszisztens” – meséli büszkén Ernő. Hozzáteszi: a fellépő gyerekek között, akik ma fegyelmezetten és profin zenéltek, többen nemcsak az osztályuk, de az iskolájuk legrosszabb, legkezelhetetlenebb tanulói közé tartoztak egykor. A változás, ami ezekben a gyerekekben végbement, Báder Ernő szerint is csodálatos.

„Az iskolákban tartott hangszerbemutatóinkon

a hangszerek választják ki a gyereket, és ha valamelyik tényleg megszólítja a lelküket, akkor formálódik a gondolkodásuk is.

Ráadásul a tanárok is lapot kapnak: a gyerekek annyira akarnak jönni a próbára, hogy javul a magatartásuk és a tanulmányi eredményeik is, ha azok miatt kerülne veszélybe a közös zenélés” – mondja egy finomságokkal megpakolt tányér fölött. Ugyanis a koncert után állófogadás is volt, ami nemcsak azért volt különleges, mert elképesztően jó sütiket és szendvicseket kóstolhattunk, hanem azért is, mert egytől-egyig a 300 legszegényebb települések valamelyikén készültek, hiszen a Jelenlét program a dolgozni akaró felnőtteket számára is nyújt lehetőségeket.

Miközben a különleges besenyődi mikrozöldeket és salátákat kóstoltam, Burai Lajossal, a fiatal hegedűs szólistával beszélgettem. „Kilenc éve kezdtem a Szimfóniába járni, egyszer hosszabb időre abbahagytam, de szerencsére nem véglegesen. Most konzervatóriumba tanulok, aztán népi hegedű szakra szeretnék felvételizni.” Mint mondja, eleinte nem is nagyon szerette a népzenét, de ahogy egyre többet tanulta, a többi műfajnál is jobban megszerette. Persze a cigányzenét is szereti, teszi hozzá mosolyogva.

Unokatestvére ezen a ponton csatlakozik a beszélgetéshez. A tízéves kisfiú gitáron játszik, szólózott is a koncerten. Neki egészen határozott elképzelése van a dolgokról, például szerinte a népzene szebb, de a cigányzenére jobban lehet mulatni. Ő azt még nem pontosan tudja, hogy zenész, ügyvéd, vagy mezőgazdaságigép-szerelő szeretne lenni, de az biztos: végtelen erőt, tehetséget, lelkesedést látok rajta, ahogy a többi vidám gyerekarcon is. Itt könnyedén elhiszem, akármi történhet, ha szeretnék, egyszerre lehetne belőlük zenész, ügyvéd és mezőgazdaságigép-szerelő...

Fotók: Majoros Árpád Csaba / MMSz