Több százezer ember betegsége, de mindannyiunk közös gondja – riport a hazai demenciakutatásról

Szocio

Egy.Életem

Több százezer ember betegsége, de mindannyiunk közös gondja – riport a hazai demenciakutatásról

Legalább ötvenmillió ember szenved világszerte Alzheimer-kórban, ami a demencia leggyakoribb formája. Itthon több százezer érintett van. A demencia a mai napig stigmát jelent a betegek számára, teher az érintett családjának, és így a gazdaságnak is. A nemrég alakult Neurokognitív Kutatási Központ élen jár a betegség kutatásában. A központ igazgatójával, Dr. Horváth András Attilával a hazai kutatási programokról és szendvics-generációkról is beszélgettünk.

Demencia, Alzheimer-kór – mi micsoda?

A demencia fokozatos állapotromlással járó szellemi hanyatlás, amelynek hatására egy adott ponton a beteg már nem tud önállóan gondoskodni magáról. Nehezen diagnosztizálható, mert kb. száz betegséget sorolunk ide, amelyeknek egy részét nem is lehet elkülöníteni egymástól. Magyarországon becslések szerint 200-400 ezer érintett van, és az összes esetszám 50-70 százalékát az Alzheimer-kór okozza – ez a demencia leggyakoribb formája.

„Alzheimer-kórban 50-70 millió ember szenved világszerte, ez a szám pedig rendkívül gyorsan növekszik. Olyannyira, hogy 2050-re 150-200 millió (ez körülbelül annyi, mint Brazília teljes népessége – a szerk.) közötti lehet a betegek száma, vagyis három-négyszeres emelkedést várunk” – fogalmaz Dr. Horváth András Attila, a Neurokognitív Kutatási Központ igazgatója. Mint a kutatóorvos hangsúlyozza, az Alzheimer-kór (csak) a betegek 3-5 százalékánál teljes mértékben örökletes, a maradék 95 százalékban olyan rizikófaktorok is szerepet játszanak, amelyek egy része módosítható.

Mik ezek a rizikófaktorok?

Az egyik az életkor: 65 év fölött ötévente duplázódik a rizikója annak, hogy valaki beteg legyen. Emellett nőknél a súlyos demencia formái gyakrabban fordulnak elő. Fontos az életmód is, ugyanis a testi és szociális inaktivitás is ronthatja a helyzetet. A rossz minőségű zsírokban, finomított cukorban gazdag táplálkozást célszerű kerülni, miközben a mediterrán diéta védőtényező lehet. „Ez az egyik ok, amiért azt gondoljuk, hogy a déli országokban kevesebb az ilyen beteg” – magyarázza Dr. Horváth András.

A demencia előfordulása nagy földrajzi különbségeket mutat Európában és az egész világon.

Svédországban, Hollandiában, az Egyesült Államokban óriási demencia-regiszterek vannak, ami lehetővé teszi, hogy a legújabb gyógyszerfejlesztésbe olyan betegeket tudnak bevonni, akik a legtöbbet profitálhatnak ebből. „Célunk létrehozni itthon, illetve Közép-Európában is egy olyan regisztert, amibe a demencia betegségcsoportba tartozó személyek bekerülnének. Így látszani fog, hogy pontosan milyen betegségük, milyen rizikótényezőik, milyen egyéb társbetegségeik vannak. Ez segít majd abban, hogy országos szinten meg lehessen fogalmazni koncepciókat, cselekvési tervet, továbbá össze lehet hasonlítani, hogy mi miben térünk el más régióktól” – összegez a kutatásvezető.

Megelőzni, felismerni a lehető legkorábban

A Neurokognitív Kutatási Központban a demencia három fő kutatási területét határozták meg.

Az első arról szól, hogyan lehet a betegséget a lehető legkorábban felismerni. Ehhez a kutatók biomarkereket, vagyis olyan idegrendszeri jeleket keresnek, amelyek segítségével felismerhető, kiből lesz beteg. A tünetek 60-65 éves korban jelentkeznek először, a betegséghez vezető okok viszont évtizedekkel hamarabb megjelennek és már akkor diagnosztizálhatók. Ezt többek közt az agyi elektromos aktivitás elemzésével végzik, de vizsgálják például a mozgást is;

árulkodó, hogyan változik valakinek kézírása, az ujjainak a mozgása.

A következő terület a rizikófaktorok felismerése, amik a betegség kialakulásának esélyét növelik. A központ fontos eredményeket ért el az epilepszia és az Alzheimer-kór kapcsolatának kutatásában, de vizsgálják szív- és érrendszeri betegségek, valamint a cukorháztartás és az Alzheimer-kór kapcsolatát is. A Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájával közösen pedig mentális betegségek (depresszió, szorongás) demenciával való összefüggését kutatják.

Finnországból és Svédországból indult FINGER-vizsgálat néven a 2010-es években egy világprogram, ami a demencia megelőzését tűzte ki céljául, ennek 2019 óta hazánk is a tagja. Ez egy többes támadáspontú életmódbeli terápia. Idős embereknek különböző terápiás lehetőségeket ajánlanak: sporttevékenységekbe, szociális tevékenységekbe vonják be őket, gondolkodásbeli fejlesztő tréninget javasolnak nekik. Esetleges magas vércukorszintjüket, vérnyomásukat felügyelik.

„A kutatók arra jutottak, hogy

az összes demenciaeset harmada-negyede megelőzhető lenne”

– magyarázza Horváth András.

Eközben a COVID-világjárvány új kutatási területet teremtett, jelenleg már hetven országban, köztük nálunk is vizsgálják, lehet-e összefüggés a demencia és a pandémiát körülölelő korlátozások között.

Szendvics-generációk és elöregedő társadalom

A gazdaságilag fejlett társadalmakban nagyon korán kiütközött a demencia, mint társadalmi probléma, így a 90-es években az Egyesült Államokban, a skandináv országokban és a Benelux-államokban jelentős kutatási programok indultak. „Nem gondolom, hogy nálunk nem volt jelentős probléma már ekkor, ugyanakkor vannak jelenleg is olyan népbetegségek – így az összes haláleset hetven százalékát okozó daganatos, szív- és érrendszeri betegségek – amelyek a demencia társadalmi jelentőségét elnyomják” – fogalmaz a kutató – „Minél fejlettebb egy társadalom, annál inkább elöregedik. Magyarországon és más fejlett országokban is a tartós egészségkárosodáshoz vezető okok között a demencia az ötödik-hatodik helyen áll. Ez egy óriási gazdasági-egészségügyi teher. Ha valakinek tartós egészségkárosodása van, az az egész családját érinti: otthon kell maradni, gondozni kell, a demencia egy ilyen probléma. Szendvics-generációk jöttek létre. A gyerekvállalás későbbre tolódik, egy középkorú átlagpolgár kiskorú gyerekeket nevel, miközben időskorú szüleiről gondoskodik. Ilyen helyzetben a legnagyobb teher, ha demenciával érintett beteg jelenik meg a családban.”

Európa legtöbb országában gondot jelent, hogy nincs kiforrott koncepció, hogyan álljunk a problémához, milyen centrumokat kell létrehozni, hogy lehet ezeket a betegeket ellátni, valamint gondoskodni a hozzátartozókról. Magyarországon a demenciaellátás és -kutatás szintén nem kellően körvonalazott népegészségügyi szinten. Ugyanakkor az ilyen kutatások központi kérdése, hogy a döntéshozó mennyi támogatást és utasítást ad arra, hogy ezzel az orvostudomány foglalkozzon. Szintén gond, hogy

a társadalom többsége nincs tisztában azzal, mi ez a betegség.

„Időskorban mindenkinél romlanak a gondolkodási funkciók, de ezt sokszor elbagatellizáljuk. De van az a pont, ami nem a korral jár, hanem egy betegség jelenlétét jelzi, és ilyenkor segítséget kell kérni” – teszi hozzá Horváth András.

A demencia mint stigma

„Ha valakire azt mondjuk, hogy demens, az egy óriási stigma. Róla azt gondoljuk, hogy nem tud felelős döntést hozni, nem tud a társadalom, a család szerves része lenni. Ha megfelelően gondoskodunk ezekről az emberekről, akkor nagyon sokszor évekig fontos részei tudnak lenni a társadalomnak. Amíg a betegséget titkolni kell, addig nem tudunk továbblépni” – folytatja.

A probléma kezelésében élenjáró országokban nem feltétlenül  csak arról van szó, hogy a politika elkötelezettebb ebbe az irányba vagy nagyobb a demencia társadalmi ismertsége. Jellemzőbb, hogy a kutatóintézmények és egyetemek észrevették, hogy foglalkozni kell a betegségcsoporttal, és nagyon sok centrum óriási erőforrásokat fordít a demencia kutatására és felismerésére.

„A következő húsz évben megkerülhetetlen problémává válik. Ha nem foglalkozunk vele időben, akkor elkésünk.

Minél több demenciával foglalkozó kutatót kell képeznünk és minél hamarabb” – fogalmaz Dr. Horváth András Attila.

A demencia gyógyszeres kezelése, és annak hiánya

Az Alzheimer-kór az orvostudomány egyik legkomplexebb betegsége. „Nem tudok bemenni a patikába és kiváltani egy gyógyszert, ami ezt jól kezeli” – magyarázza a szakember. Jelenleg nincs olyan gyógyszer, ami a betegség mögött meghúzódó okokat kezelné, csupán olyanok léteznek, amelyek a tüneteket mérsékelik és a betegség lefolyását lassítják. Ezeket a diagnózis után a lehető legkorábban el kell kezdeni szedni, ugyanis akkor bírnak a leginkább hosszú távú hatással.

Ugyanakkor az Egyesült Államokban 2021-ben szabadalmaztatták az első olyan gyógyszert, amely a tényleges okokra hat, de ez Európában még nem kapta meg az engedélyt.

„Nem gondolom, hogy ez lesz a Szent Grál, de azt látni kell, hogy jelenleg kétszáz hatóanyag van már abban a fázisban, hogy könnyen gyógyszer válhat belőlük. Úgy tűnik, a kulcs nem az lesz, hogyha valaki már beteg, akkor gyógyszert adjunk neki, amitől jobban lesz. Inkább az, hogy felismerjük a rizikót az egyének esetében, és azokat kezeljük. Ma még a gyógyszeres terápia önmagában nem lehet elég, az életmódbeli tényezőket hozzá kell tenni” – magyarázza az igazgató.

A Neurokognitív Kutatási Központ egy új intézmény, 2021 elején jött létre, az Országos Mentális, Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet (OMIII) részeként működik. 2013-ban kezdték el vizsgálni az Alzheimer-kór és az epilepszia kapcsolatát Kamondi Anita professzor asszony vezetésével, ebből mára egy széles spektrumú kutatási csapat lett.

Gyógyítás és kutatás, kéz a kézben

A Neurokognitív Kutatási Központban betegellátást és diagnosztikát is végeznek, és az ebből származó adatokat felhasználják kutatási célra. „A nálunk dolgozó kollégák többsége kutatóorvos: lát betegeket, vizsgálja őket, ugyanakkor képes arra, hogy az ebből keletkező biológiai adatokat tágabb kontextusban is értelmezze”– mondja Dr. Horváth András.

Van, aki pszichológiai kutatásokat végez: milyen a beteg memóriája, hogyan számol, mennyire tudja fenntartani a figyelmét, mennyire tud térben jól tájékozódni, milyen a nyelvhasználata, hogyan mozognak a kezei. Mások felszerelik a résztvevőre a különböző agyi aktivitást mérő műszereket, és aztán a mért jelet értékelik. Ez az idegsejtek tüzeléséből keletkezik, amit matematikailag, programozási jelek használatával, majd statisztikailag is feldolgoznak. Megint mások képalkotó vizsgálatokkal, például koponya MR-rel foglalkoznak. Vizsgálják, hogy bizonyos agyi területek hogyan kommunikálnak egymással és ebből milyen következtetéseket lehet levonni. És persze van labormunka is, amikor a levett vért vagy a betegtől származó agyvizet vizsgálják

A kutatásvezető hangsúlyozza, hogy

ha valaki elmúlt 60-65 éves, érdemes részt vennie kognitív kivizsgáláson.

„Elmegyünk rákszűrésre, tüdőszűrésre, de nem ártana elmenni ilyen típusú vizsgálatokra is. Ha valakinél nagy a rizikó a demenciára, az kimutatható, és ez a megelőzés miatt sokat számít. Ha valaki megkeres minket, hogy 65 éves, és úgy érzi, valamilyen gondolkodási képessége romlott, szívesen látjuk” – mondja.

Céljuk, hogy a demenciával minél több jól képzett kutató foglalkozzon. A szűk keresztmetszet mindig a támogatás, kutatókat képezni ugyanis nem olcsó.
„A világ nagy részén manapság a demenciakutatás úgy működik, hogy rengeteg tudományos pályázat érhető el. Ebben mi is hatékonyak vagyunk, viszont más országokban magánszemélyek, cégek is beállnak egy ilyen ügy mögé, de itthon ez nem jellemző, talán azért, mert a demenciának itthon nem olyan nagy a társadalmi nyilvánossága, mint kellene. Ennek növelésén is dolgozunk” – magyarázza Horváth András – Svédországban egy top-kutató is elmegy egy betegfórumra és beszél arról, hogy miért fontos a demenciakutatás.”

Budapesti demenciakutatás

Budapesten a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján is működik egy demencia-kutatócsoport Dr. Csukly Gábor vezetésével, így közösen próbálják a két intézet biológiai adatait egyező formában gyűjteni. „Az SE-n keletkező kutatási adatnak ugyanolyan formátumúnak kell lennie, mint nálunk, hogy végül együtt kezelhető és harmonizálható legyen a skandináv adatokkal is” – magyarázza az igazgató.

Ezenkívül olyan 21. századi megoldásokat szeretnének alkalmazni, amelyek túlmutatnak a klasszikus orvosi kutatáson, bevonnák például a munkába a mérnöki, illetve az informatikai szektort. Jelenleg a legdinamikusabban fejlődő irányvonal a mesterséges intelligencia.

„Rengeteg biológiai minta keletkezik, de mi van akkor, ha a kutató nincs tökéletesen birtokában annak a tudásnak, hogy ezeken mit kell figyelnie, a mesterséges intelligencia viszont igen? Grandiózus célok, de remélem, sikerrel járunk” – teszi hozzá.

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt