Kérlek, meséld el az egy.hu olvasóinak, hogy miért jött létre és mivel foglalkozik pontosan az Autistic Art Alapítvány!
Az alapítvány születésének éve 2006, de aktív működését egy évvel később kezdte meg azzal a céllal, hogy Budapesten létrehozzon egy intézményt, egy autizmusbarát lakóotthont, ahol a tizenhatodik életévüket betöltött, önálló életvitelre nem képes autista fiatalok és felnőttek élhetnek életük végéig.
Egy nagyon fontos üzenetet már rögtön az elején szeretnék átadni, és ezzel mindenféle sztereotípiát eloszlatni: ebben az elképzelhetetlenül nehéz helyzetben a szülők semmiképpen nem lemondanak az érintett, autista gyermekükről. Tőlük nem elszakadnak, hanem egy nagyon mély és érzelmileg intelligens döntést hoznak. Szokatlan módon ugyanis előre gondolkodnak, előrevetítik a jövőt. Azzal a helyzettel kezdenek el már időben foglalkozni, amire mi, neurotipikus gyermeket nevelő szülők csak jóval később koncentrálunk (ha egyáltalán tesszük): „mi lesz gyermekemmel, ha én már nem leszek? Ki fogja a gondját viselni?!” Ami valljuk be, az ő életükben egy valós probléma. Ezért is nagyon fontos, hogy értsük, ezek a szülők rábízzák gyermekeiket a lakóotthonokra, az ott dolgozó, fáradhatatlan, erős és érzékeny szakemberek csoportjára.
Végül rögtön az indulás évében változtatott az alapítvány a misszióján. Úgy gondoltuk, nem érkezett el még annak az ideje, hogy új lakóotthon jöjjön létre, érdemes lenne inkább az igen nehéz anyagi körülmények között működő, meglévő intézményeket támogatnunk. Így jutunk el a mai állapothoz, amikor is elmondhatjuk, az Autistic Art Alapítvány mindenkori célja, hogy tizenegy magyarországi, civil fenntartású, autista lakóotthonnak segítsen minden erejével, a támogatási lehetőségek széles tárházának bemutatásával.
A COVID-19 világjárvány váratlan helyzetbe hozta a civil szervezeteket, jótékonysági alapítványokat is. Milyen konkrét nehézségek adódtak a pandémia idején az autizmussal élők, illetve az autista lakóotthonok szempontjából?
Az autista emberek életében különösen fontos tényező a kiszámíthatóság. Ez ad nekik biztonságot. Ha tudják, mikor, milyen program, feladat vár rájuk, és azok kellően alaposan elő vannak készítve, lehetőség szerint az összes váratlan tényező kiszűrésével, akkor ők jól működnek. Nos, fentiek teljesen megszűntek a pandémia idején. Különös tekintettel az első, a tavaszi hullámra, amikor mi magunk, a biztonságot nyújtó környezet sem tudtunk, hogy mi felé sodródunk, nem tudtuk, mi vár ránk, és az meddig tart…
Sok otthonnak be is kellett zárnia.
Ebben a helyzetben a fiataloknak haza kellett menniük a szülői otthonba.
Ez sok váratlan helyzetet hozott a szülők, családtagok életébe, de különösen nehéz helyzetbe hozta a fiatalokat is, akik komoly szabályok alapján felépített napirendi pontok mentén élik eseménydús életüket. A lakók összezavarodtak, a családtagok sok esetben túlterheltté váltak. De általánosítani sosem szabad! Voltak családok, akik kifejezetten harmóniában élték meg a változást. Pontosan úgy, mint mi, neurotipikus emberek. Mi sem egyformán reagáltunk erre a helyzetre. Egy biztos, a megszokott rend felborult, és ez az autista embereket kizökkenti a kis világukból.
A második hullám már hozta a konkrét fertőzést is sajnos: vannak otthonok, ahol bizony sok ápoló és sok gondozott is fertőzött lett. Nagyon kell vigyázniuk egymásra. A beteg ápoló nehezen pótolható. A fertőzött fiatal pedig különösen veszélyeztetett, hiszen az ő immunrendszerük azért jóval gyengébb a miénknél. Az anyagi nehézségeket, gondolom, talán már említenem sem kell. Hihetetlen mennyiségű pénzt kellett és a mai napig is kell költeniük fertőtlenítőszerekre, maszkokra, kesztyűkre, amiket ráadásul nem is viselnek egyszerűen az érintett lakók...
Idén tavasszal elsőként rendeztetek internetes árverést kortárs művészek és autizmussal élő alkotók bevonásával! Hogyan zajlottak az előkészületek, kikkel dolgoztatok együtt, milyen célokat támasztottatok, és végül milyen eredménnyel zárult az online aukció?
Tavasszal mindannyian az online térben töltöttük a legtöbb időt. Mi is, az alapítvány munkatársai, kénytelenek voltunk munkateret váltani. A pandémia első hulláma alatt, minden egyes nap, 14 órakor megbeszélést tartottunk. Jól akartuk végezni a munkánkat. Nem akartuk elhinni, hogy leáll az élet, és nem fogunk tudni pénzt gyűjteni az otthonoknak. Egyszerűen ez a forgatókönyv elfogadhatatlan volt. Ezért meg is fogalmaztunk kisebb forrásteremtő kampányokat, azokat ki is dolgoztuk, felkerestünk együttműködő partnereket, és belevágtunk. Rájöttünk, hogy többre is képesek vagyunk. Szervezzünk, a szokásostól eltérően, nem októberben, hanem már az év első felében is egy aukciót, méghozzá valahova fel, a felhőbe, az online térbe, hiszen mindenki ott van! Miért ne találkoznánk egy jótékonysági aukció keretei között is, nem igaz?
És akkor belevágtunk! Kicsivel több mint másfél hónap alatt felállt a saját rendszerünk, mert az Autistic Art weboldala adott otthont az online aukciónak. A saját fejlesztésünk egy hosszú távú befektetés: jobban megéri, hamar visszahozza az árát, különös tekintettel, ha több online aukció megszervezésében gondolkodunk.
A tételsort is leegyszerűsítettük. Mivel a birtokunkban van mintegy 15 000 autista fiatal alkotása, azokból kiválasztottunk huszonötöt, persze nem volt könnyű, mert mindet imádjuk, és ilyenkor meg kell tőlük válnunk, amikor új gazdára lelnek… A tételsor fennmaradó másik részét kortárs művészek alkotásaival töltöttük meg. Ehhez nyolc kortárs galéria segítségét kértük, akikkel régóta remek kapcsolatot ápolunk, és többségükkel jó pár éve közösen gondolkodunk és segítjük ezt a tizenegy otthont.
Első online aukciónk sikerrel zárult, 13 millió forint értékben keltek el a műalkotások és az autista fiatalok rajzai. Fontos megjegyeznünk, nem a teljes bevétel illeti az alapítványt, részesülnek belőle a művészek és a galériák is. Ám nagyon sok esetben a galeristák lemondtak az őket illető pénzösszegről és a művészüket támogatták. Az is számos esetben előfordult, hogy mind a galéria, mind pedig a művész lemondott az ő részéről, hogy több támogatás jusson a lakóotthonoknak.
Egy szép mese ez, ami tényleg azt üzeni, hogy merj nagyot álmodni!
Még egyszer, ezúton is köszönjük a nyolc galériának, acb, Deák Erika Galéria, Horizont, Kisterem, Molnár Ani Galéria, Neon, Viltin Galéria, Vintage Galéria.
Ha jól tudom, már zajlik a második online árverés szervezése. Mettől meddig fog tartani, és mi mindenre számíthatunk a téli aukció alkalmával?
December 3-tól 10-ig nyolcvannyolc tétel kerül virtuális kalapács alá online aukciónkon, a saját weboldalunkon. Ezek között szerepelnek kortárs műalkotások, autista fiatalok rajzai, design-tárgyak és ékszerek, valamint egyedi Autistic Art tárgyak.
A talán legkülönlegesebb Autistic Art tétel valójában mindenkié lehet, egyszerre többen is „leüthetik”. E tétel ugyanis bankkártyás fizetési felületünkre vezet, ahol biztonsággal utalható át a támogató által kiválasztott összeg. Elképzelhető, hogy tételsorunkkal nem találjuk el sokak ízlését, és támogatónk nem talál szívének kedves alkotást, de mivel azért látogatott el a felületre, mert segíteni szeretne, számára kínáljuk ezt az alternatív megoldást.
Az Autistic Art brandre áttérve, a weboldalatokon lévő termékek értékesítésével az autista lakóotthonok támogatásán túl, a segítő vásárlás gondolatának elmélyítése, népszerűsítése is a célotok. Kérlek, mutasd be nekünk pár szóban ezeket a termékeket, illetve mesélj arról, hogy a környezetbarát, fair trade tervezés és gyártás miért, hogyan lett a kínálat kialakításának fontos szempontja? Milyen magyar tervezőkkel dolgoztok együtt?
Sok termék található webshopunkban, de egy közös vonásuk van, mindegyiket önálló életvitelre nem képes, civil fenntartású lakóotthonban élő, sokszor beszélni sem tudó autista fiatal színes alkotása díszíti. Termékeinkkel egyrészt az ő értékteremtő képességükre hívjuk fel a figyelmet. Másrészt szeretnénk az autizmust mind több emberrel alaposabban megismertetni, harmadrészt pedig valóban célunk, hogy a segítő vásárlás fogalmát mélyítsük, népszerűsítsük. Vagyis:
keress olyan terméket a piacon, mellyel nemcsak egy szimpla ajándékot adsz át szerettednek, hanem attól egyedit, hogy általa egy társadalmi ügyet támogatsz!
Persze ehhez neked, mint szolgáltatónak, állandóan fejlődnöd kell és bővítened termékeid kínálatát. Mindezt úgy kell megtenned, hogy közben a környezetedre is figyelsz és felméred a piacot, a célközönséged igényét is. Nagyon összetett feladatsort kell felelősségteljesen megoldania egy társadalmi vállalkozásnak, hiszen a célja mégiscsak az, hogy a kiválasztott ügyet, egy társadalmi szegmenst támogasson. Erre törekszik az Autistic Art a már meglévő termékeivel: selymek, papír-írószerek, minőségi borok, kézműves sörök, válogatott teák és kávékülönlegességek, csokoládék és bonbonok értékesítésével.
Az idei esztendő újdonsága már egyértelműen a fenntarthatóságra reagál. Ilyen a Kivibaggel közösen született kollekció is. Célunk, hogy bővítsük e terméksort más mintákkal is a jövőben. Tervezünk a Medence Csoporttal egy konkrét, mély együttműködést is. Továbbá az év végén, még karácsony előtt,
megjelennek különleges pólóink a shopban, melyek grafikáit Tomcsányi Dóra divattervezővel közösen gondoltuk végig.
A projekt alatt maximálisan bíztunk Dóra tapasztalataiban és tiszteltük tehetségét. Szép anyag született. Most még óvatosak vagyunk. Nem szeretnénk semmiképpen a szekrénynek, a raktárnak gyártani! Egyáltalán nem biztos, hogy eltaláljuk közönségünk igényét, ezért is készítettünk egy kérdőívet, melyet – meglepetésünkre – nagyon sok kedves barátunk, követőnk, eddigi vásárlónk, támogatónk töltött ki. Ez azért is jó, mert irányt mutatnak nekünk a tervezésben. Optimisták vagyunk, nagyon bizakodóak és mindenképpen eltökéltek abban, hogy az Autistic Art márka legyen ismert, elfogadott és kedvelt a magyar piacon. Aztán nincs megállás, irány a nemzetközi színtér!
Szerintetek milyen eszközökkel lehetne az embereket még inkább érzékenyíteni, hogyan tudna az adományozás gyakorlata jobban beépülni a mindennapjainkba?
Erre nincs jobb válaszom, mint a türelem és a kitartás. Sokat és sokszor kell még beszélgetnünk az emberekkel, döntéshozókkal, cégek vezetőivel. Nem szabad feladni! Fontos, hogy hallgassunk gyermekeinkre, figyeljük az ő reakcióikat, hiszen mindegyik zseniális! Szerintem hihetetlenül sokat tanítanak nekünk felnőtteknek, szülőknek.
Egyszer a legkisebb fiammal ültünk a villamoson, amikor észrevettünk egy fiatalembert, aki egy háromlábú kutyust sétáltatott. Nekem, aki egyébként nagyon érzékeny és elfogadó vagyok, talán az átlagnál kevesebb sztereotípiával rendelkezem, mégis az volt a belső hangom üzenete: „Szegény kutya! Mi történhetett vele? Milyen nehéz lehet neki!” Míg a fiamnak, aki hangosan kiabálta is: „Nézd, Anya, milyen gyorsan fut az a kutya három lábon!” No comment.
Ezekben a kiszámíthatatlan időkben mi lehet a civil szervezetek sikeres működésének záloga, illetve ti hogyan készültök 2021-re?
A siker? Sokrétű. Először is legyen egy jó csapatod, akinek tagjain érzed a munkavágyat, a tenni akarást, az elhivatottságot, akik, ha elvégeztek egy munkafolyamatot, már keresik is a másikat. Akikkel meg tudsz állni megünnepelni a pillanatnyi sikert. Értékeled őket.
Fontos, hogy civil szervezetként is tudj megújulni. Ez újabb és újabb fundraising projektek bevezetését jelenti például. De ugyanúgy fontos, hogy légy transzparens, számolj be arról, hogy kiket, hogyan, mikor és mekkora összeggel támogattál. Továbbá nagyon lényeges, hogy mi, civil szervezetek ne konkurensei legyünk egymásnak, hanem segítsük egymást, fogjunk össze, akarjuk megismerni a másikat, merjünk tanácsot kérni, tanuljunk egymástól. Végezetül: ne sajnáljuk a pénzt marketingre, mert előbb-utóbb megtérül!
Ajánljuk még:
ÉLETMENTŐ ÓVODÁSOK – TÖBB EZER EMBER TÚLÉLÉSÉT BIZTOSÍTHATNÁ, HA TUDNÁNK, AMIT ŐK
MIT TEGYÉL ÉS MIT NE, HA EGY LÁTÁSSÉRÜLTNEK SZÜKSÉGE VAN RÁD? – 10 ARANYSZABÁLY
MATRIARCHÁLIS TÁRSADALMAK: JÓ AZ, HA A NŐK IRÁNYÍTANAK?
„Engem a diagnózis felvértezett azzal a tudással, hogy nem vagyok rossz anya” – élet egy autista gyerekkel
Sándor Judittal az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán tanultunk együtt, csak míg én szurdopedagógiai szakon, ő autizmus szakon képezte magát. Ivánról, az autizmussal élő kisfiáról már akkor is sokat hallottam, és amikor elsodort bennünket egymástól az élet, én követtem az életüket Facebook-oldalukon. Imádtam, ahogyan Ivánról mesél, ahogyan megosztja a vicces pillanataikat, a kisfiú vicces elszólásait. Azért kerestem meg őt, hogy meséljen kicsit arról, hogy milyen egy család élete egy autista gyermekkel.
