Matriarchális társadalmak: jó az, ha a nők irányítanak?

A matriarchális berendezkedés a mai napig megtalálható egyes törzseknél vagy ún. természeti népeknél – a tagok létszáma több ezer, vagy akár több millió is lehet. Ezek a közösségek kiválóan tudnak működni, ahogyan az alábbi példák is bizonyítják:

MOSUO, ahol békét és szabadságot hirdetnek

Az egyik legismertebb ilyen matriarchális berendezkedésű társadalom a délnyugat-kínai Jünnan és Szecsuán tartományban élő mosuo törzs. Egyes források szerint körülbelül 40 ezren tartoznak ide. A tibeti buddhista vallást gyakorolják, a mindennapjaikban fontos hangsúlyt kap a béke és a szabadság.

A házasság intézményét nemigen ismerik, de még az együttélés sem jellemző rájuk,

a nők szabadon választhatnak, cserélhetnek maguknak párt az egyedülálló férfiak közül – egy időben akár több partnerük is lehet.

Mivel sok esetben nem tudni, hogy ki a gyerek apja (ami ebben a társadalomban teljesen elfogadott, a nőket nem bélyegzik meg emiatt, nem ítélik el őket ezért), a nagybácsik tartoznak felelősséggel a lánytestvéreik gyermekei iránt. A születendő gyerekeket az anya házában, az anya nevét örökölve nevelik, az idősebb testvérek és a közösség segítségével. Ahogyan a név, úgy a tulajdon is nőágon öröklődik. Döntéshelyzetben a végső szót a nagymama mondja ki. Az anyák tisztelete mindenek fölött áll, egy mosuo nőnek életcélja, hogy gyermeket hozzon világra. Számukra ez jelenti a teljes életet. Ha egy nőnek nincs vagy nem lehet gyereke, azt sajnálják a többiek – bár ezt sosem mondanák el neki, ahhoz túl udvariasak egymással.

Munkamegosztás van a két nem között: többnyire a nők végzik a ház körüli teendőket, a férfiak pedig a nehezebb fizikai munkákkal foglalatoskodnak, amilyen a szántás vagy a favágás, de az ő feladatuk az állatgondozás vagy a különböző dolgok megszerelése is. Ennek ellenére minden további nélkül részt vesznek a gyermekek gondozásában is, a fiúk szívesen vigyáznak a testvéreikre, a férfiak számára pedig a pelenkacsere vagy a gyermek megfürdetése ugyanolyan fontos feladat, mint a tető megjavítása.

KHÁSZI, ahol legkisebb lány örököl mindent

A mosuo törzs élőhelyétől egy kicsit nyugatabbra egy másik matriarchális berendezkedésű népcsoportra bukkanhatunk. Észak-Indiában él egy szintén körülbelül 40 ezer főt számláló társadalom, ahol nőuralom van. A kutatók megfigyelései szerint a khászi törzs vezetője egy erőskezű nő, és minden tulajdon és döntés a nők kezében van. Itt is nőágon öröklődik a név és a vagyon – még egy csavarral: a családon belül ugyanis mindig a legkisebb lány az örökös.

Náluk létezik házasság, de válás esetén minden a nőé marad, a vagyontól kezdve a gyerekekig. A lehetőségeikhez képest állítólag igen magas életszínvonalon élnek.

MINANGKABAU, ahol kolostorba zárják a férfiakat

A ma ismert legnagyobb matriarchális berendezkedésű közösség az indonéz Nyugat-Szumátrában található minangkabau nevet viselő társadalom, ahol a források szerint négymillióan élnek. Hiszik, hogy a társadalomban az anya tölti be a legfontosabb szerepet, és általában a nők irányítanak minden területen. A fiúk 10 éves korukban kolostorba vonulnak, ahol tanulnak, képzik magukat, hogy amikor majd elég idősek lesznek hozzá,

megfelelő tudással rendelkezzenek ahhoz, hogy méltó párjává váljanak egy nőnek.

Amelyik férfit nem választja senki, az jellemzően a kolostorban marad élete végéig, tudós, szellemi vezető vagy politikus válhat belőle. A férfi vezetőket mindig a nők választják, viszont bármikor felmenthetik tisztségéből, ha úgy érzik, nem teljesíti megfelelően a kötelességeit.

Házasságkötésnél a férfiak veszik fel a feleségük nevét, a vagyon itt is nőágon öröklődik. A házaspárok külön hálószobában alszanak – többek között valószínűleg azért is, mert a közösségben megengedett a többférjűség, ahogyan a válás is: ebben az esetben a férfinak vissza kell költöznie a kolostorba.

A nők feladata a család fenn- és eltartása. A társadalmi berendezkedés inkább az egyenjogúságra törekszik, nem jellemző, hogy tiltson vagy minden hatalmat egy kézbe adjon. A rendszer állítólag rendkívül hatékonyan működik.

BRIBRI, ahol a nők főzik a szent kakaót

Félreértés ne essék, nem csak Ázsiában élnek matriarchális társadalmak (bár kétségtelen, hogy innen származik a legtöbb feljegyzés). Egyes Afrikai országokban is találhatunk ilyen közösségeket, ahogyan például Costa Ricán is. Az itteni Limón tartományban él a bribri törzs a maga (becslések szerinti) 12-35 ezer tagjával.

A családok, nagycsaládok vezetői itt is a nők, ők hozzák a szabályokat és ők öröklik a földet. A különböző szertartásokat is a nők vezethetik, s joguk van elkészíteni a szent rituálék alkalmával használt kakaós italt is, ami az egyik legfontosabb feladat a törzs hiedelme szerint.

Jól látszik hát: vannak helyek ma is, ahol nők döntenek, ők irányítanak, ráadásul elfogadó és támogató társadalmaknak tűnnek ezek, ahol békében és szeretetben élnek együtt az emberek – s talán éppen ez az, amiben főleg különbözőek lehetnek a férfiak által vezetett világtól, mert egy nő, ha vezet, másképpen vezet, másra figyel és mást nem tolerál. 

S hogy valóban így van-e?

Ezt ilyen távolról (mind fizikailag, mind filozófiailag) nehéz, talán lehetetlen is megmondani – amíg nincs kézzelfogható, magunk bőrén szerzett tapasztalatunk, csak a kutatók és utazók beszámolóira hagyatkozhatunk. Ők mindenesetre azt mondják, hatékonyan működik ez a rend is.

Számomra, Európában nevelkedett nőként már olvasni is érdekes ilyen közösségekről, leginkább azért, mert a különböző írásokból azt értettem meg, nem egy helyen úgy képesek vezetni a nők, hogy nem nyomják el a férfiakat. Szociálisan érzékeny társadalmakban élnek, ahol ha más is a rend, mint a miénk, működik. Talán éppen a szociális érzékenység miatt.

A nyitókép illusztráció
Forrás: Carles Rabada, Unsplash